750/B/2006. AB határozat

750/B/2006. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t : Az Alkotmánybíróság Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzatának a helyi ivóvíz, valamint szennyvízelvezetés, tisztítás díjairól, illetve a vízfogyasztás rendjéről szóló többször módosított és egységes szerkezetben lévő 11/1994. (III. 25.) számú rendelete 2. § (1) bekezdés a) pont a) alpontjának alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

I. 1. Az indítványozó álláspontja szerint Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzatának a helyi ivóvíz, valamint szennyvízelvezetés, tisztítás díjairól, illetve a vízfogyasztás rendjéről szóló 11/1994. (III. 25.) számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.) az 53/2001. (XII. 22.) számú rendelettel 2002. január l. napjával módosított 2. § (1) bekezdés a) pont a) alpontjának rendelkezése, amely a fogyasztás mennyiségétől független, a fogyasztásmérő átmérőjétől függő ivóvíz alapdíjat állapít meg, ellentétes magasabb szintű jogszabályokkal, így az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban:

Ámt.) 7. § (1) bekezdésében és a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 13. §

II. Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:

Fogyasztóhely átmérője Havi alapdíj (Ft/hó) ÁFA nélkül NA 13 160 NA200 18 000” III. Az indítvány nem megalapozott.

A helyi önkormányzat rendeletalkotási hatáskörét az Alkotmány és a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) szabályozza. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv.

16. §

Abh.) Az első AB határozat, amely a vízszolgáltatás terén kéttényezős (,,készentartási díjat” is magába foglaló) díjat bevezető önkormányzati rendelet alkotmányosságát vizsgálta, egyértelműen kimondta, hogy „az Ámt. hatósági ármegállapítási szabályai nem írják elő sem az egytényezős ármegállapítás (mint amilyen a villamos áram, vagy a gázszolgáltatás díja), de a többtényezős (alapdíjra és a szolgáltatás mennyiségéhez akár differenciáltan is igazodó díjra osztott, mint amilyent a távbeszélő díjra vagy a távfűtési díj megállapítása során alkalmaznak) ármegállapítás kötelezettségét sem”. (1108/H/1995. AB határozat, ABH 1996, 722, 723.) A határozat azt is megállapítja, hogy nem segíti a szabályok értelmezhetőségét a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) sz. Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.)

17. §

AB határozatban a lakossági készenléti díjat, az 551/B/2001. AB határozatban (a továbbiakban: Abh.1.) az alapdíjat, továbbá a 414/B/1999. határozatban a készenléti díjat bevezető önkormányzati rendeleti előírás megsemmisítésére irányuló indítványt.

Az Abh.1. szerint a szolgáltatás rendelkezésre állásáért bevezetett alapdíj a viziközmű rendszer fenntartásával szükségszerűen együtt járó költségek fedezését szolgáló díjtétel, amelynek funkciója a közmű üzemképes állapotban tartása. (ABH 2007, 2257, 2260.) „A fenti AB határozatokból tehát levezethető az Alkotmánybíróság azon következetesnek tekinthető gyakorlata, mely szerint a két- vagy többtényezős díjmegállapítást az Alkotmánybíróság önmagában nem tekinti alkotmányellenesnek, illetve a fogyasztástól független díjelem (alapdíj/rendelkezésre állási díj) önkormányzati rendeletekben való szabályozása nem jelenti az önkormányzat részéről az indítványozók által megjelölt magasabb szintű jogszabályokban adott felhatalmazás túllépését és ebből következően nem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését sem.

Ugyanakkor a vízdíj kiszámításánál a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányossága érdekében mindenképpen figyelemmel kell lenni a fogyasztott víz mennyiségére.” (Abh.; ABK 2008. június, 990.) 3. Jelen esetben a támadott önkormányzati rendelkezés az Ámt. alapján kibocsátott, hatósági ármegállapítást tartalmaz. A rendeletalkotásra, az ár meghatározására az Ámt. 7. § -ának (1) bekezdéséhez kapcsolódóan a törvény melléklete I. részének B) pontja tartalmaz felhatalmazást.

Az indítványozó az Ámt. 8. § (1) bekezdésében meghatározott ármegállapítási hatáskör túllépésre hivatkozik azzal, hogy a „fogyasztástól független díjtétel megfizetésének előírása eltér az Ámt. és a Vtv. vonatkozó rendelkezéseitől, vagyis az Ör. ellentétes az Alkotmány 44/A. §-ának

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az Ör. támadott 2. § (1) bekezdés a) pont a) alpontjának többtényezős díjmegállapítása, amelyben a szolgáltatónál a tényleges fogyasztástól függetlenül is felmerülő, a vízközmű rendszer folyamatos fenntartásához szükséges, lényegében állandónak tekinthető szolgáltatási költségeket ún. alapdíjban érvényesíti, összhangban van a magasabb szintű jog szabállyal, így az Ámt 8. § (1) bekezdésével valamint a Vtv. – indítványozó által felhívott – 13. § (3) bekezdésének rendelkezésével. Ez utóbbi kizárólag azt rögzíti, hogy „a közüzemi tevékenységgel nyújtott szolgáltatásért díjat kell fizetni.” Az alapdíj a rendelkezésre állás ellenértékeként azt garantálja, hogy a fogyasztó folyamatosan, szükség szerint bármikor igénybe veheti a vízszolgáltatást, amely a közműves ivóvíz mellett a tűzoltási célú vízfelhasználást is magában foglalja. A kifejtettekre tekintettel az Ör. 2. § (1) bekezdés a) pont a) alpontja nem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, így az Alkotmánybíróság e rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és a megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 2008. december 8. Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k., előadó alkotmánybíró alkotmánybíró