750/B/2006. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló indítvány t

750/B/2006. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t : Az Alkotmánybíróság Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzatának a helyi ivóvíz, valamint szennyvízelvezetés, tisztítás díjairól, illetve a vízfogyasztás rendjéről szóló többször módosított és egységes szerkezetben lévő 11/1994. (III. 25.) számú rendelete 2. § (1) bekezdés a) pont a) alpontjának alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. I. 1. Az indítványozó álláspontja szerint Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzatának a helyi ivóvíz, valamint szennyvízelvezetés, tisztítás díjairól, illetve a vízfogyasztás rendjéről szóló 11/1994. (III. 25.) számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.) az 53/2001. (XII. 22.) számú rendelettel 2002. január l. napjával módosított 2. § (1) bekezdés a) pont a) alpontjának rendelkezése, amely a fogyasztás mennyiségétől független, a fogyasztásmérő átmérőjétől függő ivóvíz alapdíjat állapít meg, ellentétes magasabb szintű jogszabályokkal, így az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Ámt.) 7. § (1) bekezdésében és a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 13. § (3) bekezdésében írt rendelkezésekkel. Az indítványozó szerint „az Ör. támadott szabálya a fogyasztott víz mennyisége alapján számított díjon felül a fogyasztástól független díjtétel megfizetését is előírja, eltér az Ámt. és a Vtv. vonatkozó rendelkezéseitől, vagyis az Ör. ellentétes az Alkotmány 44/A. §-ának (2) bekezdésével”, ezért kéri az alkotmánysértés megállapítása mellett a támadott rendelkezés megsemmisítését is. 2. Az Alkotmánybíróság az eljárás során megállapította, hogy az Ör. 2. § (1) bekezdés a) pont a) alpontját a helyi ivóvíz, valamint szennyvízelvezetés, tisztítás díjairól, illetve a vízfogyasztás rendjéről szóló 53/2001. (XII. 21.) számú rendelet 2002. január l. napjával módosította. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint nem a módosító rendelkezéseket hatályba léptető, hanem a módosított rendelkezéseket magában foglaló (inkorporáló) jogszabály rendelkezéseit vizsgálja. [174/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 870, 871.; 8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.; 51/2004. (XII. 8.) AB határozat, ABH 2004, 679, 683.; 28/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 290, 297.] Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot – az indítvány benyújtását követően is többször módosított, egységes szerkezetben lévő – Ör. vonatkozásában folytatta le. II. Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe: 1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezése: „44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabályokkal.” 2. Az Ámt. indítvány elbírálásakor figyelembe vett rendelkezései: „7. § (1) A mellékletben felsorolt termékekre, szolgáltatásokra (a továbbiakban együtt: termék) az ott feltüntetett miniszter, illetve a helyi önkormányzat (a továbbiakban: hatósági ár megállapítója)legmagasabb árat vagy legalacsonyabb árat (a továbbiakban együtt: hatósági ár) állapít meg.” „8. § (1) A legmagasabb árat – a (2) bekezdésben szabályozott kivétellel – úgy kell megállapítani, hogy a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira és a működéshez szükséges nyereségre fedezetet biztosítson, tekintettel az elvonásokra és a támogatásokra is. (...) (3) A legalacsonyabb árat úgy kell megállapítani, hogy az legalább a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira fedezetet biztosítson, tekintettel az elvonásokra és a támogatásokra is.” „9. § (1) A hatósági ár megállapítás történhet tételesen vagy a hatósági ár kiszámítására vonatkozó előírásokkal. (2) A hatósági árat alkalmazási feltételeivel (pl. a minőség, a határidő, a szállítások ütemezése, a megrendelés nagysága, a teljesítés helye, a fizetési feltételek) együtt kell megállapítani.” „11. § (1) A hatósági árat, valamint annak alkalmazási feltételeit jogszabályban kell közzétenni. A jogszabályban rendelkezni kell arról, hogy a hatósági ár mikor lép érvénybe; e rendelkezésnek visszamenőleges hatálya nem lehet.” „Melléklet az 1990. évi LXXXVII. törvényhez Hatósági áras termékek I. Legmagasabb ár B) Szolgáltatások Szolgáltatásszám megnevezés A hatósági ár megállapítója (SZTJ) 05511 Az önkormányzati tulajdonú települési önkormányzat – fővárosban viziközműből szolgáltatott ivóvíz díja a Fővárosi Önkormányzat – képviselő testülete” 3. A Vtv. indítvány elbírálásakor figyelembe vett rendelkezései: „13. § (3) A közüzemi tevékenységgel nyújtott szolgáltatásért díjat kell fizetni. A díjfizetés elémulasztása miatt a vízellátást a közüzem korlátozhatja – termelési célú vízfelhasználásnál szüneteltethet, azonban a létfenntartási ivóés közegészségügyi, katasztrófa-elhárítási vízigények kielégítéséhez szükséges vizet ebben az esetben is szolgáltatni kell.” 4. Az Ör. támadott rendelkezései: „2. § (1) a) ivóvíz a) a fogyasztás mennyiségétől függetlenül a fogyasz tásmérő átmérőjétől függő alapdíj az alábbiak szerint kerül megállapításra: Fogyasztóhely átmérője Havi alapdíj (Ft/hó) ÁFA nélkül NA 13 160 NA200 18 000” III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az Ör. támadott rendelkezése, amelyben a fogyasztásmérő átmérőjétől függő alapdíjat állapított meg, ellentétes-e magasabb szintű jogszabállyal, így az Ámt. és a Vtv. indítványozó által felhívott rendelkezéseivel, aminek következtében az Alkotmány 44/A § (2) bekezdését sértve alkotmányellenes. A helyi önkormányzat rendeletalkotási hatáskörét az Alkotmány és a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) szabályozza. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése értelmében a képviselő-testület rendeletalkotási joga a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvényi felhatalmazásban meghatározott kérdésekre terjed ki. A Vtv. 13. § (3) bekezdése szerint a közüzemi szolgáltatással nyújtott vízért díjat kell fizetni, az önkormányzati viziközműből szolgáltatott ivóvíz díja azonban nem szabad megállapodástól függ, hanem az Ámt. 7. § (1) bekezdése és mellékletének B) pontjában meghatározott listában szereplő 05511. számú tételszerinti hatóság határozza meg, ami – az Ámt. hivatkozott szabályai alapján – a települési önkormányzat. Az Ámt. 11. § (1) bekezdése szerint a hatósági árat, valamint annak alkalmazási feltételeit jogszabályban kell közzétenni. Az Ámt. 8. §-a a legmagasabb és a legalacsonyabb hatósági ár meghatározásának szempontjait úgy állapítja meg, hogy a vállalkozó működésének fedezete biztosított legyen. A hatósági ár megállapítása „történhet tételesen vagy a hatósági ár kiszámítására vonatkozó előírásokkal”. (Ámt. 9. §) A hatósági ár alkalmazási feltételei között szereplő „fizetési feltételek”-ről nincs további rendelkezés. 2. Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában már részletesen áttekintette a vízdíj meghatározásával kapcsolatos önkormányzati rendeletek alkotmányosságát vitató indítványok ügyében hozott határozatainak elvi megállapításait. (821/B/2004. AB határozat, a továbbiakban: Abh.) Az első AB határozat, amely a vízszolgáltatás terén kéttényezős (,,készentartási díjat” is magába foglaló) díjat bevezető önkormányzati rendelet alkotmányosságát vizsgálta, egyértelműen kimondta, hogy „az Ámt. hatósági ármegállapítási szabályai nem írják elő sem az egytényezős ármegállapítás (mint amilyen a villamos áram, vagy a gázszolgáltatás díja), de a többtényezős (alapdíjra és a szolgáltatás mennyiségéhez akár differenciáltan is igazodó díjra osztott, mint amilyent a távbeszélő díjra vagy a távfűtési díj megállapítása során alkalmaznak) ármegállapítás kötelezettségét sem”. (1108/H/1995. AB határozat, ABH 1996, 722, 723.) A határozat azt is megállapítja, hogy nem segíti a szabályok értelmezhetőségét a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) sz. Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 17. § (3) bekezdésének fogalmazása, amely szerint a „vízhasználat szempontjából a bekötési vízmérőn mért vízmennyiség az irányadó”. (ABH 1996, 722, 723.) Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében, 44/A. § (2) bekezdésében, illetve a 70/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szempontjából végezte el, és az indítványt elutasító döntést hozott. Hasonló szempontokat tartalmazó indokolással utasította el az Alkotmánybíróság a 2/B/1998. AB határozatban a szolgáltatási alapdíjat, a 447/H/1996. AB határozatban az átalány jellegű rendelkezésre állási díjat, a 678/B/200. AB határozatban a lakossági készenléti díjat, az 551/B/2001. AB határozatban (a továbbiakban: Abh.1.) az alapdíjat, továbbá a 414/B/1999. határozatban a készenléti díjat bevezető önkormányzati rendeleti előírás megsemmisítésére irányuló indítványt. Az Abh.1. szerint a szolgáltatás rendelkezésre állásáért bevezetett alapdíj a viziközmű rendszer fenntartásával szükségszerűen együtt járó költségek fedezését szolgáló díjtétel, amelynek funkciója a közmű üzemképes állapotban tartása. (ABH 2007, 2257, 2260.) „A fenti AB határozatokból tehát levezethető az Alkotmánybíróság azon következetesnek tekinthető gyakorlata, mely szerint a két- vagy többtényezős díjmegállapítást az Alkotmánybíróság önmagában nem tekinti alkotmányellenesnek, illetve a fogyasztástól független díjelem (alapdíj/rendelkezésre állási díj) önkormányzati rendeletekben való szabályozása nem jelenti az önkormányzat részéről az indítványozók által megjelölt magasabb szintű jogszabályokban adott felhatalmazás túllépését és ebből következően nem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését sem. Ugyanakkor a vízdíj kiszámításánál a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányossága érdekében mindenképpen figyelemmel kell lenni a fogyasztott víz mennyiségére.” (Abh.; ABK 2008. június, 990.) 3. Jelen esetben a támadott önkormányzati rendelkezés az Ámt. alapján kibocsátott, hatósági ármegállapítást tartalmaz. A rendeletalkotásra, az ár meghatározására az Ámt. 7. § -ának (1) bekezdéséhez kapcsolódóan a törvény melléklete I. részének B) pontja tartalmaz felhatalmazást. Az indítványozó az Ámt. 8. § (1) bekezdésében meghatározott ármegállapítási hatáskör túllépésre hivatkozik azzal, hogy a „fogyasztástól független díjtétel megfizetésének előírása eltér az Ámt. és a Vtv. vonatkozó rendelkezéseitől, vagyis az Ör. ellentétes az Alkotmány 44/A. §-ának (2) bekezdésével”. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az Ör. támadott 2. § (1) bekezdés a) pont a) alpontjának többtényezős díjmegállapítása, amelyben a szolgáltatónál a tényleges fogyasztástól függetlenül is felmerülő, a vízközmű rendszer folyamatos fenntartásához szükséges, lényegében állandónak tekinthető szolgáltatási költségeket ún. alapdíjban érvényesíti, összhangban van a magasabb szintű jog szabállyal, így az Ámt 8. § (1) bekezdésével valamint a Vtv. – indítványozó által felhívott – 13. § (3) bekezdésének rendelkezésével. Ez utóbbi kizárólag azt rögzíti, hogy „a közüzemi tevékenységgel nyújtott szolgáltatásért díjat kell fizetni.” Az alapdíj a rendelkezésre állás ellenértékeként azt garantálja, hogy a fogyasztó folyamatosan, szükség szerint bármikor igénybe veheti a vízszolgáltatást, amely a közműves ivóvíz mellett a tűzoltási célú vízfelhasználást is magában foglalja. A kifejtettekre tekintettel az Ör. 2. § (1) bekezdés a) pont a) alpontja nem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, így az Alkotmánybíróság e rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és a megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. Budapest, 2008. december 8. Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k., előadó alkotmánybíró alkotmánybíró