98/2011. (XI. 17.) AB határozata

98/2011. (XI. 17.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ív és az azon szereplő kérdés hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 138/2011. (VIII. 9.) OVB határozatát megsemmisíti és az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Indokolás I. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. § (1) bekezdése alapján kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 138/2011. (VIII. 9.) OVB határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen. A kezdeményező 2011. július 7-én az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából országos népszavazás kezdeményezésére irányulóan aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be, amelyen az alábbi kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a szabadságvesztését töltő elítélt számára kötelező legyen a munkavégzés?”

Az OVB 2011. augusztus 1-jén megtartott ülésén megállapította, hogy az aláírásgyűjtő ív a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvényben (továbbiakban: Ve.) meghatározott formai, valamint a népszavazásra feltenni kívánt kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tesz, így az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát – az Nsztv. 2. §-ára, illetve a Ve. 117. § (1) bekezdésére tekintettel – hitelesítette.

A kifogástevők 2011. augusztus 22-én, a Ve. 130. § (1) bekezdésében meghatározott 15 napos jogvesztő határidőn belül kifogást nyújtottak be az OVBh. ellen, kérve az Alkotmánybíróságtól az OVBh. megsemmisítését és az OVB új eljárásra utasítását. A kifogástevők álláspontja szerint a kérdés sérti az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) és b) pontjait, ellentétes az Alkotmány 55. §-ban megfogalmazott munkavégzés szabadságával, továbbá a megfogalmazása nem egyértelmű, ezért az OVB-nek a hitelesítést az Nsztv. 10. § b) és c) pontjai alapján meg kellett volna tagadni.

II. Az Alkotmánybíróság a következő jogszabályi rendelkezések alapján hozta meg döntését:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének nem felel meg. Az Alkotmánybíróság gyakorlata során számos határozatában értelmezte az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében a népszavazásra bocsátandó kérdéssel szemben támasztott egyértelműség követelményét. E határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája. Az egyértelműség követelménye ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre igen-nel vagy nem-mel lehessen felelni (választópolgári egyértelműség). Az eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlésnek az Alkotmány 19. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt jogkörének – Alkotmányban szabályozott – korlátozása: az Országgyűlés köteles az eredményes népszavazásból következő döntéseket meghozni. Ezért a kérdés egyértelműségének megállapításakor az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kell azt is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés (…) el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, ha igen, milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség). [51/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 392, 396.; 25/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 381, 386.; 105/2007. (XII. 13.) AB határozat, ABH 2007, 891, 895.] Az a kérdés, miszerint „Egyetért-e Ön azzal, hogy a szabadságvesztését töltő elítélt számára kötelező legyen a munkavégzés?” sem a választópolgári, sem a jogalkotói egyértelműség követelményének nem felel meg. Sem a választópolgár, sem a jogalkotó nem tudja ugyanis eldönteni, hogy a „szabadságvesztését töltő elítélt” fogalma pontosan kikre, azaz milyen személyi körre vonatkozik, például bármely végrehajtási fokozatban szabadságvesztését töltő elítéltre vonatkozik-e, vagy csak egyes fokozatokban (fogházban, börtönben vagy fegyházban) szabadságvesztésüket töltő elítéltekre, valamint hogy vonatkozik-e a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bv.tvr.) 42. § (1) bekezdés f) pontja szerinti magánelzárás fenyítés alatt álló elítéltre vagy sem. Továbbá azért sem egyértelmű a kérdés, mert sem a választópolgár, sem a jogalkotó által nem dönthető el egyértelműen, hogy a „munkavégzés” pontosan milyen munkákra terjed ki, például

csak a Bv.tvr. 33. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt, a büntetés-végrehajtási intézet által kijelölt, díjazás ellenében végzett munkára, esetleg csak a Bv.tvr. 33. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt, a büntetés-végrehajtási intézet tisztántartását és ellátását szolgáló, díjazás nélkül végzett munkára, esetleg ezen kategóriák valamelyikén belül csak egyes, meghatározott típusú munkákra, netalán a két munkatípus bármelyikébe tartozó munkák teljes spektrumára.

Ezenkívül mivel az elítéltek munkavégzésére vonatkozóan már a hatályos jog is tartalmaz szabályokat, ezért nem egyértelmű, hogy a jogalkotónak a népszavazásra feltenni kívánt ezen kérdés igennel történő megválaszolása esetén a hatályos jogi megoldás megerősítésére, hatályon kívül helyezése vagy módosítása vonatkozásában milyen jogalkotási kötelezettsége keletkezne. Az Alkotmánybíróság korábban megállapította, hogy az Nsztv. 13. §

Mindezekre tekintettel – az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében előírt egyértelműség hiánya miatt – az Alkotmánybíróság a 138/2011. (VIII. 9.) OVB határozatot megsemmisítette, és az Országos Választási Bizottságot a Ve. 130. § (3) bekezdése alapján új eljárásra utasította. Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el. Budapest, 2011. november 15.

Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke