9/2012. (III. 9.) AB határozata az Országos Választási Bizottság 440/2009. (XI. 20.) OVB határozata vizsgálatáról

9/2012. (III. 9.) AB határozata az Országos Választási Bizottság 440/2009. (XI. 20.) OVB határozata vizsgálatáról.

Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ív és az azon szereplő kérdés hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 440/2009. (XI. 20.) OVB határozatát helybenhagyja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Indokolás I. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. § (1) bekezdése alapján kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 440/2009. (XI. 20.) OVB határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen. A kifogástevők 2009. október 22-én országos népszavazás kezdeményezésére irányulóan aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtották be, amelyen az alábbi kérdés szerepelt: „Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy az Alkotmánybíróság naprakész nyilvántartást vezessen arról, hogy mely indítványok elbírálásának előkészítésében mely köztisztviselők, szakértők vettek részt?” Az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadta. Az OVBh. indokolása – az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlatára [idézett határozatok: 75/2009. (VII. 10.) AB határozat, ABK 2009. július–augusztus 886.; 26/2007. (IV. 25.) AB határozat, ABH 2007, 332.; 25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251.] utalással – megállapította, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvényből (a továbbiakban: Alkotmány) a népszavazásnak a taxatívan felsorolt tiltott tárgykörökön kívül, más korlátai is levezethetők. Az indokolás ilyen korlátként jelöli meg, hogy kizárólag olyan népszavazási kérdés tekinthető alkotmányosan megengedhetőnek, amely nem ellentétes a jogintézmény alkotmányos berendezkedésben betöltött szerepével. Az országos népszavazás – amint arra az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) preambuluma is rámutat – a választópolgároknak az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében, illetve a képviseleti döntések befolyásolásában vagy megváltoztatásában való részvételével valósul meg. Az OVB megállapította, hogy a kezdeményezésben szereplő kérdés „az Alkotmány és az Nsztv. preambuluma alapján összeegyeztethetetlen a népszavazás alkotmányos szerepével.” Az OVB álláspontja szerint az, hogy az Alkotmánybíróság naprakész nyilvántartást vezessen arról, hogy mely indítványok elbírálásának előkészítésében, mely köztisztviselők, szakértők vettek részt, az OVB álláspontja szerint „egyértelműen kívül esik az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek körén.”

A testület érvelése alátámasztásaként arra is hivatkozott, hogy a Ve. 3. § d) pontja a népszavazási eljárásban is kizárja az intézmény rendeltetésével ellentétes joggyakorlást. Mindezekre tekintettel az OVB az Nsztv. preambuluma, 2. §-a, 10. § b) pontja, valamint a Ve. 3. § d) pontja alapján az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadta.

A kezdeményezők – a törvényes határidőn belül – kifogást nyújtottak be, amelyben kérték, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg az OVBh.-t, és utasítsa új eljárásra az OVB-t. A kifogástevők szerint az OVBh.-t nem lehetett volna az OVB által megjelölt törvényi rendelkezésekre alapítani, mivel a népszavazási kérdés hitelesíthetőségének egyetlen korlátja van: a törvényesség. Álláspontjuk szerint nincs olyan „törvényességi” illetve „alkotmányossági” előírás, amelyre az OVB a kérdés hitelesítésének a megtagadása során hivatkozik, a hitelesítést megtagadó döntésnek hiányzik az alkotmányi, illetve az Nsztv.-n alapuló törvényi alapja. Utaltak arra, hogy a jogalkalmazó szervek az országos népszavazásra irányuló kérdés hitelesítése során nem értelmezhetik szűkítően a nép közvetlen hatalomgyakorlására vonatkozó szabályokat, és az Országgyűlés sem korlátozhatja az Nsztv.-ben a nép közvetlen hatalomgyakorlását.

A kifogástevők szerint a kezdeményezésben szereplő kérdés „a közvetett demokrácia körébe tartozó törvényhozási képviseleti döntés kiváltására, befolyásolására alkalmas” és alkotmányos jogokat is érint. A kifogástevők hivatkoztak az Alkotmány 70. § (6) bekezdésében foglalt közhivatal viseléséhez fűződő jogra, amellyel összefüggésben kifejtették, hogy „a választópolgárok joggal várhatják el, hogy a közpénzből működő intézmény teljesítménye kimutatható legyen, azaz meg lehessen tudni, hogy mely ügyekben, mely köztisztviselők, illetve szakértők működtek közre.”

A kifogástevők szerint az Alkotmány 61. § (1) bekezdése alapján a választópolgároknak joguk van hozzáférni és megismerni ezeket az adatokat. Ennek alátámasztására hivatkoztak a korrupció visszaszorítására, és a teljesítményértékelés szempontjaira is. Ezen kívül a kifogástevők szerint megalapozatlan az OVB-nek a Ve. 3. § d) pontjának a sérelmét megállapító indokolása is. Álláspontjuk szerint az OVB hivatalból eljárva nem alkalmazhatta volna az említett törvényi rendelkezést a kérdés hitelesítésének az elbírálása során, erre csak ilyen hivatkozást tartalmazó jogorvoslati kérelem alapján lett volna jogosult, ám ilyen a vizsgált ügyben nem került előterjesztésre. A kifogástevők szerint az OVB a Ve. 3. § d) pontjával összefüggésben „tényállást nem állapított meg”, és annak ellenére, hogy álláspontjuk szerint a joggyakorlásuk jóhiszemű és rendeltetésszerű volt, a személyüket diszkrimináló döntés született.

Időközben – 2012. január 1-jével – hatályba lépett az Országgyűlés által 2011. április 25-én kihirdetett Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény), amelynek 8. cikke határozza meg az országos népszavazás alkotmányi (alaptörvényi) szintű alapjait. Az Országgyűlés által 2011. december 31-én elfogadott, Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezéseiről szóló törvény (a továbbiakban: Átmeneti rendelkezések) 31. cikk (3) bekezdése hatályon kívül helyezte az Alkotmányt és az annak módosításáról szóló törvényeket. Az Átmeneti rendelkezések 20. cikke a már hatályon kívül helyezett Alkotmány 28/E. §-át rendelte továbbra is alkalmazni az Alaptörvény hatálybalépésekor már folyamatban lévő ügyekben a népszavazási eljárás során. Az egyes törvények Alaptörvénnyel összefüggő módosításáról szóló 2011. évi CCI. törvénynek (a továbbiakban: EtAmtv.) a Ve.-t módosító 145. § (7) bekezdése a Ve. 130. §-át akként módosította, hogy az OVB-nek az aláírásgyűjtő ív, illetve a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogás elbírálására a Kúriának van hatásköre. Az EtAmtv. 145. § (10) bekezdése ugyanakkor beiktatta a Ve. új 156. § (2) bekezdését, amely szerint az EtAmtv. megállapított rendelkezéseinek hatálybalépését megelőzően benyújtott népszavazási kezdeményezés és népi kezdeményezés hitelesítésére a benyújtáskor hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. Mindezek alapján az Alkotmánybírósághoz 2012. január 1-jét megelőzően benyújtott, a népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítésével kapcsolatos OVB határozat elleni kifogás elbírálására az Alkotmánybíróságnak továbbra is van hatásköre. II. Az Alkotmánybíróság a kifogást az alábbi jogszabályok alapján vizsgálta meg:

III. A kifogás nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét a Ve. 156. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 2011. december 31-ig hatályban volt 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróság hatásköre a jelen eljárásban jogorvoslati természetű [63/2002. (XII. 3.) AB határozat, ABH 2002, 342, 344.]. Az Alkotmánybíróság feladatát e hatáskörben eljárva is alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban látja el. [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251, 256.] Az Alkotmánybíróság az OVBh.-ban, valamint a kifogásban foglaltak alapján azt vizsgálja, hogy az aláírásgyűjtő ív és a népszavazásra szánt kérdés megfelel-e a jogszabályi feltételeknek, és hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el. A kifogás a törvényi feltételeknek megfelel, ezért azt az Alkotmánybíróság a Ve. 130. § (3) bekezdése alapján érdemben bírálta el.