2000. évi LXII. törvény a foglalkoztatáspolitikáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1964. évi 48. ülésszakán elfogadott 122. számú Egyezmény kihirdetéséről - Hatályos Jogszabályok…
Miről szól ez a jogszabály?
Ez a törvény a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia által 1964-ben elfogadott, a foglalkoztatáspolitikáról szóló 122. számú Egyezmény kihirdetéséről szól. Célja a teljes, produktív és szabadon választott foglalkoztatottság megvalósítása.
Kire vonatkozik: A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tagállamai; Minden munkára képes és állást kereső személy.
Határidők:
- Az Egyezményt ratifikáló tagállamok 10 év elteltével mondhatják fel az Egyezményt.
Fő adatok
- Ország
- Magyarország
- Jogterület
- Egyéb jogszabályok
- Cikkek
- 13
- Forrás
- njt.hu
- Szöveg letöltve
- Magyarázat frissítve
Mit szabályoz ez a jogszabály?
- A tagállamoknak aktív foglalkoztatáspolitikát kell kialakítaniuk és végrehajtaniuk.
- Biztosítani kell a munkaalkalmat minden munkára képes és állást kereső személy számára.
- Lehetővé kell tenni a munka szabad megválasztását, képzettség és adottságok szerinti munkavégzést, megkülönböztetés nélkül.
- A foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos intézkedésekről konzultálni kell az érintettek, különösen a munkaadók és munkavállalók képviselőivel.
Kire vonatkozik ez a jogszabály?
- A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tagállamai.
- Minden munkára képes és állást kereső személy.
Melyek a főbb pontok?
- Az Egyezmény célja a teljes, produktív és szabadon választott foglalkoztatottság megvalósítása.
- A politika célja, hogy minden munkára képes és állást kereső személy számára legyen munkaalkalom, és ez a munka a lehető legtermelékenyebb legyen.
- A munka szabad megválasztásának lehetősége biztosított, fajra, színre, nemre, vallásra, politikai meggyőződésre, nemzeti vagy társadalmi származásra való tekintet nélkül.
- Az Egyezményt ratifikáló tagállamok 10 év elteltével mondhatják fel az Egyezményt.
Egyéb jogszabályok
Jogszabály szövege
Jogszabály szövege
Tartalomjegyzék (13)
2000. évi LXII. törvény a foglalkoztatáspolitikáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1964. évi 48. ülésszakán elfogadott 122. számú Egyezmény kihirdetéséről - Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye Ugrás az oldal tartalmához Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye fejléc Új Jogtár bejelentkezés Oldal nyomtatása Hatály: ( 2000.VI.25. - ) A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.
Megnyitom a Jogtárban Jelen dokumentum a jogszabály 1. weboldalát tartalmazza. A teljes jogszabály nyomtatásához valássza a fejlécen található nyomtatás ikont!
2000. évi LXII. törvény a foglalkoztatáspolitikáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1964. évi 48. ülésszakán elfogadott 122. számú Egyezmény kihirdetéséről *
1. §
Az Országgyűlés a foglalkoztatáspolitikáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1964. évi 48. ülésszakán elfogadott Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (A Magyar Népköztársaság megerősítő okiratának letétbe helyezése a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójánál 1969. június 18. napján megtörtént. Magyarországra nézve az egyezmény az 1970. június hó 18. napján hatályba lépett.)
2. §Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő
„122. számú Egyezmény a foglalkoztatáspolitikáról A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája, amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa hívott össze Genfben, és amely 1964. június 17-én negyvennyolcadik ülésszakára ült össze, és figyelembe véve, hogy a Philadelphiai Nyilatkozat elismeri a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet azon alapvető kötelességét, hogy a világ nemzetei között olyan programokat segítsen elő, amelyek megvalósítják a teljes foglalkoztatottságot és az életszínvonal növelését, valamint, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmányának Preambuluma előírja a munkanélküliség megelőzését és az olyan bér biztosítását, amely megfelelő életkörülményeket teremt, és figyelembe véve továbbá, hogy a Philadelphiai Nyilatkozat értelmében a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet felelősségi körébe tartozik a gazdaság- és pénzügypolitika foglalkoztatáspolitikára gyakorolt hatásának vizsgálata és megítélése annak az alapvető célkitűzésnek fényében, miszerint „minden emberi lénynek, tekintet nélkül fajára, vallására vagy nemére, joga van törekedni mind az anyagi jólétre, mind a szellemi fejlődésére a szabadság és méltóság, gazdasági biztonság és egyenlő esélyek feltételei között”, és figyelembe véve, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata előírja, hogy „minden embernek joga van a munkához, a munka szabad megválasztásához, az igazságos és kedvező munkafeltételekhez és a munkanélküliség elleni védelemhez”, és hivatkozva a foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos, hatályos nemzetközi munkaügyi Egyezményekre és Ajánlásokra, különösen a munkaerőpiaci szolgáltatás szervezetéről szóló 1948. évi Egyezményre és Ajánlásra, a pályaválasztási tanácsadásról szóló 1949. évi Ajánlásra, a szakképzésről szóló 1962. évi Ajánlásra, és a megkülönböztetésről (foglakoztatás és foglalkozás) szóló 1958. évi Egyezményre és Ajánlásra, és figyelembe véve, hogy ezeket az eszközöket a teljes, produktív és szabadon választott foglalkoztatáson alapuló gazdasági növekedés nemzetközi programjának szélesebb keretei közé kell illeszteni, és miután úgy határozott, hogy elfogad a foglalkoztatáspolitikával foglalkozó egyes javaslatokat, amely kérdés az ülésszak napirendjének nyolcadik pontjaként szerepelt, és miután úgy döntött, hogy ezeket a javaslatokat Nemzetközi Egyezmény formájában adja közre, a mai napon, 1964. október 9-én, elfogadja az alábbi Egyezményt, amely „a foglalkoztatáspolitikáról szóló 1964. évi Egyezmény” néven idézhető:
1. Cikk
2. CikkMinden tagállam, a nemzeti feltételeknek megfelelő módszerekkel és mértékben
(a) összehangolt gazdasági és szociális politika keretében határozza meg, és rendszeresen vizsgálja felül az 1. Cikkben rögzített célkitűzések megvalósítása érdekében hozandó intézkedéseket; (b) tegye meg a szükséges lépéseket ezen intézkedések megvalósítása érdekében, ideértve szükség esetén programok kidolgozását is.
3. Cikk
Jelen Egyezmény végrehajtása során a foglalkoztatáspolitikával kapcsolatban tanácskozni kell a tervezett intézkedések által érintettek képviselőivel, különösen a munkaadók és a munkavállalók képviselőivel, azzal a céllal, hogy teljes mértékben figyelembe vegyék tapasztalatukat és véleményüket, biztosítsák teljes együttműködésüket az ilyen politika kidolgozásában és megnyerjék hozzá a támogatásukat.
4. Cikk
A jelen Egyezmény hivatalos ratifikációit a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójával kell közölni nyilvántartásba vétel céljából.
5. Cikk
6. Cikk
7. Cikk
8. Cikk
A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója az előző cikkek rendelkezéseivel összhangban nyilvántartásba vett ratifikációkat és felmondásokat az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 102. Cikke értelmében valamennyi részletükben nyilvántartásba vétel céljából megküldi az Egyesült Nemzetek főtitkárának.
9. Cikk
A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa az általa szükségesnek ítélt időpontokban jelentést terjeszt az Általános Konferencia elé a jelen Egyezmény helyzetéről, és megvizsgálja, kívánatos-e a Konferencia napirendjére tűzni az Egyezmény részleges vagy teljes módosításának kérdését.
10. Cikk
11. CikkA jelen Egyezmény szövegének angol és francia változata egyaránt hiteles.”
Vissza az oldal tetejére -->