188/2010. (XI. 12.) AB határozata

188/2010. (XI. 12.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének, valamint jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény 4. § (3) bekezdése, 4. § (5) bekezdése és 5. §-a alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Indokolás I. 1. Az indítványozó a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról szóló 2010. évi XLIV. törvény (a továbbiakban: Áptm.) egésze, valamint egyes rendelkezései, nevezetesen a 2. § (2) – (3) bekezdései és a 3. §-a alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte.

Az indítványozó beadványában részletesen kifejtette, hogy az Áptm. egésze és a megjelölt rendelkezései az Alkotmány 7. § (1) bekezdését sértik, több okból. Egyrészt tartalmát tekintve nemzetközi szerződési kötelezettségekkel ellentétes a kedvezményes honosítás és visszahonosítás új feltételeinek megállapítása, amely letelepedés nélkül, pusztán nyelvtudás és valamikori magyar állampolgár felmenő léte esetén lehetővé teszi a magyar állampolgárság megszerzését. Másrészt a törvényalkotás módja – képviselői önálló indítványként, a Kormány megalakulását megelőzően, az érintett más államokkal nemzetközi szerződésben előírt egyeztetési kötelezettségének mellőzésével alkotta meg az Országgyűlés – az, ami az indítványozó szerint nemzetközi szerződésbe ütközik, így például az 1997. évi XLIII. törvénnyel kihirdetett, a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között Párizsban, 1995. március 19-én aláírt, a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló Szerződésbe, továbbá a 2002. évi III. törvénnyel kihirdetett, az Európa Tanács keretében, 1997. november 6-án kelt, az állampolgárságról szóló Európai Egyezménybe.

Az Alkotmány 2. § (2) bekezdésének sérelmét jelenti az indítványozó értelmezésében, hogy „az Áptm. megalkotásával lehetővé vált, hogy a kedvezményesen honosítottak valahol Magyarországon (...) bejelentkezzenek (...)[e]zzel pedig (...)részt vehetnek a választásokon”. Az a helyzet pedig, „amikor előfordulhat, hogy nem a Magyarországon élők, hanem a szomszéd országokban élő honosítottak szavazatai döntik el a választások eredményét” ellentétes a népszuverenitás alkotmányos elvével.

Minderre tekintettel az indítványozó az alkotmányellenesség megállapítását és az Áptm. egészének megsemmisítését kérte.

Az Alkotmánybíróság vizsgálata ezért az Ápt. indítvánnyal érintett, hatályos rendelkezéseire is irányult.

II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „2. § (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.” „7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.”

III. Az indítvány nem megalapozott.

Az Alkotmánybíróság a 22/1993. (IV. 2.) AB határozatában kiemelte, hogy az Alkotmány „2. § (2) bekezdésében meghatározott népszuverenitás elsődlegesen az ország választópolgárainak abban a jogában fejeződik ki, hogy választással létrehozzák a legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szervet és többségi szavazással döntsenek az országos népszavazásra bocsátott kérdésekről. (...) A népszuverenitás alanya az ország választópolgárainak összessége” (ABH 1993, 182, 186.). Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a népszuverenitás alkotmányos tartalma és az Ápt. érintett rendelkezései között alkotmányjogi szempontból nincs értékelhető, közvetlen összefüggés. Az Ápt. indítvánnyal érintett szabályai ugyanis nem változtattak a népszuverenitás gyakorlásának lényegét jelentő választójogi szabályokon. Az érdemi összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 267.], az Alkotmánybíróság ezért az indítványt ebben a részében, mint megalapozatlant, elutasította.

Az Alkotmánybíróság megjegyzi továbbá, hogy az indítványozó által sérelmezett helyzet a hatályos jogszabályok összefüggésében nem állhat elő. A jelenlegi jogi szabályozás értelmében ugyanis az országgyűlési képviselők választásán választójoga a magyarországi lakóhellyel rendelkező nagykorú magyar állampolgároknak van [Alkotmány

70. §(1) bekezdés]. A lakóhely annak a lakásnak, háznak stb. a címe, ahol a polgár életvitelszerűen él [a polgárok

személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Tv.) 5. §

Eszerint tehát az életvitelszerűen nem Magyarországon élő, vagyis magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgár nem vehet részt a népszuverenitás részét képező országgyűlési képviselői választáson.

Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben megállapította, hogy az indítványozó nem tartozik a nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatának kezdeményezésére jogosultak körébe. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 29. § c) pontja alapján az Áptm. megalkotásának eljárását és az Ápt. módosított tartalmát nemzetközi szerződésbe ütközőnek minősítő indítványi részt visszautasította.

Az Alkotmánybíróság a határozat Magyar Közlönyben való közzétételét az ügy jelentőségére tekintettel rendelte el.

Budapest, 2010. november 8. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke