25/2013. (XI. 6.) NVB határozata. A Nemzeti Választási Bizottság H. G. magánszemély (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott országos népszavazá

25/2013. (XI. 6.) NVB határozata. A Nemzeti Választási Bizottság H. G. magánszemély (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában meghozta a következő határozatot: A Nemzeti Választási Bizottság az „Akarja-e Ön, hogy a  fogyasztóval 2001. január 1. után kötött deviza alapú kölcsönszerződés esetén a  pénzügyi intézmény, a  kamat meghatározásakor annak az  országnak a  jegybanki alapkamatához igazodjon a  futamidő kezdetétől, melynek devizája alapján a hitelt folyósították?” kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadja. A határozat ellen – a  Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – a  Kúriához címzett kifogást lehet benyújtani a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest, Pf. 547; fax: 06-1-795-0304). A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A  jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. Az  illeték mértéke 15 000 Ft. A kifogás benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg. Indokolás I. A beadványozó 2013. október 14-én aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz az  országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2.  §-a szerinti hitelesítés céljából. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a  kezdeményezésben foglalt kérdés az  Nsztv. 13.  § (1)  bekezdésében foglalt egyértelműségi követelménynek nem felel meg. Az  egyértelműség követelménye a  népszavazáshoz való jog garanciális eleme, mely magában foglalja a  választópolgári és a  jogalkotói egyértelműség követelményét is. A  választópolgári egyértelműség feltétele, hogy a  kérdés világos és kizárólag egyféleképpen legyen értelmezhető, a  kérdésre igennel vagy nemmel lehessen felelni, míg a  jogalkotói egyértelműség arra vonatkozik, hogy a  népszavazás eredménye alapján az  Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és amennyiben igen, milyen jogalkotásra köteles. A Nemzeti Választási Bizottság az  egyértelműség fentiekben ismertetett követelményén túl hivatkozva az  Alkotmánybíróság 26/2007. (IV. 25.) AB határozatában kifejtett érvrendszerre, annak szerves részének tekinti azt is, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség ne legyen kivitelezhetetlen, végrehajthatatlan, a  következményeiben kiszámíthatatlan. Az  egyértelműség követelményének része, hogy a  választópolgárok a  kérdés megválaszolásának lehetséges következményeit világosan lássák. Az  egyértelműség követelményének lényege, hogy a népszavazási kérdésnek döntésre alkalmasnak kell lennie, aminek a jogalkotói és a választópolgári egyértelműség feltétlenül szükséges, de nem egyetlen feltétele. A  Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a  kezdeményezésben szereplő kérdés esetében a  választópolgár döntése meghozatalakor nem lenne tisztában azzal, hogy a  kérdésre igennel vagy nemmel szavazás esetén döntésének a  hitelszerződésekre nézve milyen pénzügyi vagy egyéb következményei lennének. A  népszavazásra bocsátandó kérdésről tehát a  választópolgároknak úgy kellene döntést hozniuk, hogy nem volna egyértelmű, az  eredményes népszavazást követően a  kérdésben szereplő kamat meghatározási mód milyen változásokat hozna a  deviza alapú kölcsönszerződések törlesztő részletei tekintetében, és ennek milyen pénzpiaci, társadalmi és egyéb gazdasági hatásaival kellene számolniuk. A  kérdés tartalma tehát a  választópolgárok számára félrevezető, mert előre nem tudhatják és nem is mérhetik fel döntésük várható következményeit. A Bizottság álláspontja szerint a  kérdés megfogalmazása azért sem egyértelmű, mivel nem világos, hogy egy eredményes népszavazás esetén pontosan mikortól és milyen feltételekkel és a kölcsönszerződések melyik körére kellene a kamatváltozás meghatározásának a kérdésben lévő számítási módját alkalmazni. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja továbbá, hogy az  Alaptörvény B)  cikk (1) és (3)–(4)  bekezdései szerint Magyarország független, demokratikus jogállam. A  közhatalom forrása a  nép, mely hatalmát választott képviselői útján valamint kivételesen közvetlenül gyakorolja. A  közvetlen hatalomgyakorlás módja a  népszavazás, melyet az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésben lehet tartani. A népszavazás, mint a népszuverenitás gyakorlásának kivételes módja megvalósulása esetén a  képviseleti hatalomgyakorlás fölé kerül, mely által az  Országgyűlés végrehajtó szerepbe kerül. Az  érvényes és eredményes népszavazással hozott döntés az  Országgyűlésre a népszavazás megtartásától számított három évig kötelező és az Országgyűlés köteles a népszavazás döntésének haladéktalanul eleget tenni. A népszavazásnak a  fentiekben ismertetett kivételes szerepével a  Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint nem összeegyeztethető, hogy a beadványozó egy időben, ugyanabban a tárgykörben, egymáshoz képest minimális eltérésekkel 12 darab népszavazási kezdeményezést nyújtson be. A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 349.  § (1)  bekezdés c)  pontja az  országos népszavazási kezdeményezések tekintetében a  választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: régi Ve.) rendelkezéseit rendeli alkalmazni. A  Bizottság álláspontja szerint a  beadványozó magatartása a  régi Ve. 3.  § d)  pontjában szabályozott jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütközik. A  jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elve irányadó az országos népszavazási kezdeményezés benyújtójára is. A Bizottság álláspontja szerint – egyetértve az  Alkotmánybíróság több határozatában is kifejtett álláspontjával – a  régi Ve. egészének rendszerében – a  régi Ve. 3.  §-ában foglalt általános alapelvekre is figyelemmel – ítélendő meg a hitelesítésre szánt aláírásgyűjtő ív. Erre tekintettel az aláírásgyűjtő ívek hitelesítése során az Nsztv. 10. § e) pontja alapján vizsgálandó az is, hogy a kezdeményezés megfelel-e a régi Ve. 3. §-ában szabályozott eljárási alapelveknek, ezek között a  jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének. Jelen esetben a  beadványozó megsértette a  választási eljárás hivatkozott alapelvét. Az  eljárás kezdeményezője ugyanis 12 darab népszavazási kezdeményezésre irányuló kérdésből álló csomagot nyújtott be a  Nemzeti Választási Bizottsághoz. A  Bizottság álláspontja szerint közjogi értelemben nem tekinthető sem jóhiszemű, sem rendeltetésszerű joggyakorlásnak az  olyan kezdeményezői magatartás, amely egy időben és ugyanabban a  tárgykörben, csekély mértékben eltérő, több népszavazásra bocsátandó kérdés hitelesítésére irányul. Fentiek alapján a  Nemzeti Választási Bizottság – az  Nsztv. 10.  § c) és e)  pontjai alapján, mivel a  kérdés megfogalmazása, valamint az  aláírásgyűjtő ív nem felel meg a  törvényben foglalt követelményeknek – az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja. II. A határozat az Alaptörvény B) cikk (1) és (3)–(4) bekezdésein, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI.  törvény 349.  § (1)  bekezdés c)  pontján és a  (2)  bekezdésén, az  Nsztv. 2.  §-án és a  10.  § c) és e)  pontján, valamint a  13.  § (1) bekezdésén, a régi Ve. 124/A. § (3) bekezdés b) pontján és a 3. § d) pontján, a  jogorvoslatról szóló tájékoztatás a  régi Ve. 130.  §-ának (1)  bekezdésén, az  illetékekről szóló tájékoztatás az  1990. évi XCIII. törvény 37.  § (1) bekezdésén, 39. § (3) bekezdés d) pontján, 42. § (1) bekezdés g) pontján, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul. Budapest, 2013. október 29. Dr. Patyi András s. k., a Nemzeti Választási Bizottság elnöke