10/2017. (IX. 22.) NKFIH utasítása a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal bizonylati szabályzatáról.

10/2017. (IX. 22.) NKFIH utasítása a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal bizonylati szabályzatáról. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 165–169. §-ában, az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I. 11.) Korm. rendelet 52. §-ában foglaltak alapján, tekintettel a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 23. § (4) bekezdés c) pontjára és a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény 6. §-ára és 8. § (1) bekezdésére a következő utasítást adom ki: I. Fejezet Az utasítás hatálya és célja 1. A jelen utasítás (a továbbiakban: szabályzat) hatálya a) a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (a továbbiakban: NKFI Hivatal) intézményi, valamint az  NKFI Hivatal által kezelt fejezeti kezelésű előirányzatok költségvetéseiben jóváhagyott – a  könyvviteli elszámolásokat közvetlenül alátámasztó – számviteli, valamint az  NKFI Hivatal alaptevékenységével összefüggésben felmerülő egyéb feladatokkal kapcsolatban alkalmazásra kerülő bizonylatokra; b) az NKFI Hivatal állományában lévő kormánytisztviselőkre, munkavállalókra és kormányzati ügykezelőkre terjed ki. 2. A szabályzat célja a  bizonylatok kiállítására, továbbítására, kezelésére, ellenőrzésére és megőrzésére vonatkozó egységes eljárásrend kialakítása. 3. Jelen szabályzat módosításának előkészítéséért, az abban foglalt feladatok végrehajtásáért – amennyiben a szabályzat másként nem rendelkezik – az NKFI Hivatal Költségvetési Főosztály főosztályvezetője felelős. II. Fejezet Bizonylati elv, bizonylat kiállítása, helyesbítése, a bizonylati fegyelem 4. Számviteli bizonylatnak kell tekinteni – figyelemmel a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 166. §-ára – minden olyan okmányt, feljegyzést, kimutatást vagy bármely technikai eljárással készített elektronikus adatállományt, amely a nyilvántartásokban való rögzítés vagy az azokban szereplő adatok ellenőrzésének, állományuk megállapításának céljából készült, és amely a gazdasági műveletek, illetve események megtörténtét, hatásuk értékét, mennyiségi és minőségi adataikat hitelt érdemlően igazolja. 5. Abban az  esetben, ha a  számviteli bizonylat elektronikus adatállományként áll rendelkezésre (a továbbiakban: elektronikus bizonylat), az  adatállományra vonatkozó hivatkozást – fájl neve, elérési útvonala – a  könyveléshez csatolni kell. Az elektronikus bizonylat esetén biztosítani kell, hogy annak neve és tartalma ne változzon, az előírt megőrzési időn belül bármikor lekérdezhető legyen, továbbá az adatok vizuális megjelenítésének, késedelem nélküli kiíratásának a lehetőségét. 6. Az  elektronikus bizonylat hitelesítésének szabályait az  elektronikus ügyintézés részletszabályairól szóló 451/2016. (XII. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) határozza meg. 7. A számviteli bizonylatok kiállítása során biztosítani kell, hogy azok az éves költségvetési beszámoló alátámasztására alkalmasak legyenek. 8. Minden gazdasági eseményről, amely az  eszközök és források állományát vagy összetételét megváltoztatja, késedelem nélkül hiteles számviteli bizonylatot kell készíteni, amely tartalmazza a gazdasági események valamennyi adatát. Minden könyvelési tételhez az azt részleteiben alátámasztó számviteli bizonylatot kell csatolni. 9. A bizonylatok kiállítása során a kereskedelmi forgalomban kapható nyomtatvány mellett – azonos tartalommal – saját előállítású és az NKFI Hivatal által használt ügyviteli rendszerek által előállított nyomtatvány is alkalmazható. 10. Bizonylat kiállítható kézírással vagy bármilyen technikai eszközzel, kódolatlan vagy kódolt formában, automatikus adatrögzítés útján vagy az  adatfeldolgozás eredményeként kapott adathordozó, jegyzék, kimutatás formájában, ha az adatokat rögzítő berendezés, valamint az adatfeldolgozási program elegendő biztonsággal szavatolja a helyes és teljes adatrögzítést és adatfeldolgozást, valamint eleget tesz az 5. és 6. pontban foglalt követelményeknek. 11. A bizonylat példányszámát az ügyviteli eljárás gazdaságosságának figyelembevételével úgy kell meghatározni, hogy a bizonylatból a kibocsátón kívül csak annál a szervezeti egységnél maradjon példány, ahol arra a belső információs igények kielégítése vagy az utólagos ellenőrzés és az őrzés céljából elengedhetetlenül szükség van. 12. Amennyiben a  bizonylat pénzforgalmat érint, annak egy eredeti példányát illetékesség szerint a  Költségvetési Főosztály Gazdasági Osztályára vagy Fejezeti Költségvetési Osztályára kell átadni további feldolgozás érdekében. 13. A bizonylaton az adatokat időtálló módon úgy kell rögzíteni, hogy azok a bizonylatra vonatkozó kötelező megőrzési határidőig olvashatók, továbbá az esetleges utólagos javítások felismerhetők és kimutathatók legyenek. A bizonylaton feltüntetett adatok időállóságáért az azt kiállító személy a felelős. 14. Amennyiben a gazdasági eseményre vonatkozó külső bizonylat annak előállítása technológiájából (például hőpapírra nyomtatott bizonylat) következően – nem ideértve az elektronikus bizonylatot – nem biztosítja annak időállóságát, arról a gazdasági eseményt feldolgozó szervezeti egység hiteles másolatot készít, amelyet az eredeti bizonylathoz csatolva kell megőrizni. 15. A papíralapú vagy elektronikus bizonylatról hiteles elektronikus, illetőleg papíralapú másolat készítésének szabályait az  elektronikus ügyintézés és a  bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési tv.) 102. és 103. §-a tartalmazza. 16. A  bizonylatot a  gazdasági esemény, művelet megtörténtének, a  gazdasági intézkedés megtételének vagy végrehajtásának időpontjában kell kiállítani. 17. A bizonylaton feltüntetett adatokért az azt kiállító személy a felelős. 18. Az adó megállapításhoz kapcsolódó bizonylatot úgy kell kiállítani, illetve vezetni, hogy az az adó alapjának, az adó összegének, a mentességnek, a kedvezménynek, a költségvetési támogatás alapjának és összegének, továbbá ezek megfizetésének, illetve igénybevételének megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen. 19. Külföldi fél részére kiállított bizonylat esetén a forintban kiállított bizonylaton a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos árfolyamon átszámított devizaértéket is fel kell tüntetni. Amennyiben a  számla kiegyenlítése devizában történik, és annak forintra átváltott értéke nem egyezik meg a  számla végösszegével, de egyezik a  devizában feltüntetett összeggel, a teljesítést megtörténtnek kell tekinteni, a részletező nyilvántartásokból a követelést ki kell vezetni. A főkönyvben a tényleges – forintban számított – bevételt kell kimutatni. 20. Kézírással kiállított, több tétel elszámolására alkalmas bizonylaton az üresen maradó sorokat és rovatokat áthúzással érvényteleníteni kell a későbbi ráírás megakadályozása érdekében. 21. Bizonylatok adatainak összesítése esetén az  összesítés alapjául szolgáló bizonylatok körét, valamint annak az időszaknak a megjelölését is rögzíteni kell az összesítő bizonylaton, amelyre az összesítés vonatkozik. 22. A bizonylatra helytelenül bejegyzett adatok javítása során – nem ideértve a hiteles elektronikus adatállományként rendelkezésre álló bizonylatokat – az  eredeti bejegyzést át kell húzni úgy, hogy az  eredeti bejegyzés olvasható maradjon. A helyesbített adatokat az áthúzott szám vagy szöveg fölé kell írni. A hibás bejegyzést minden példányon javítani kell, továbbá fel kell tüntetni a helyesbítés időpontját, és a bizonylatot a helyesbítést végrehajtó személynek aláírásával kell ellátnia. 23. A 22. pont szerinti helyesbítés a kézírással kiállított bizonylat esetén és kizárólag a könyvelés megtörténtét megelőzően végezhető el. Könyvelt bizonylat utólagosan észlelt hiba esetén sem helyesbíthető. Könyvelést követően a bizonylaton észlelt hiba rendezésére helyesbítő bizonylatot kell kiállítani. 24. Pénztári bizonylat nem helyesbíthető, a  rontott példányt stornírozni kell, annak összes példányát meg kell őrizni, és újat kell kiállítani. 25. Külső bizonylat esetén: a) a bizonylat nem helyesbíthető; b) az ellenőrzés során megállapított hibáról a  kibocsátót értesíteni kell, és fel kell szólítani a  hibás bejegyzés helyesbítésére. 26. Számlát helyesbítő számlával vagy sztornó számlával lehet helyesbíteni. 27. Hiteles elektronikus bizonylat helyesbítését a  Rendelet 32.  §-ában foglaltak szerint vagy helyesbítő bizonylat kiállításával lehet elvégezni. 28. A bizonylati fegyelem betartása érdekében a) minden gazdasági eseményről késedelem nélkül, a gazdasági esemény valamennyi adatát tartalmazó, kellő példányszámú számviteli bizonylatot kell kiállítani; b) az összes bizonylatot sorszámozni kell oly módon, hogy a kihagyás- és ismétlésmentes sorszámozás biztosított legyen; c) a bizonylatok feldolgozása teljességét, a bizonylatok adatainak pontos könyvelését mindenkor ellenőrizni kell; d) a bizonylatokat feldolgozásukat követően zárt rendben kell őrizni, az  NKFI Hivatal egyedi iratkezelési szabályzatában meghatározottak szerint. III. Fejezet Bizonylatok osztályozása 29. A számviteli bizonylat keletkezési hely szerinti osztályozása: a) külső bizonylat, amelyet külső szervezet, személy állított ki; b) belső bizonylat, amelyet az  NKFI Hivatal kormánytisztviselője, munkavállalója és kormányzati ügykezelője állított ki. 30. Számviteli bizonylat adatfeldolgozásban betöltött szerepe szerinti osztályozása: a) elsődleges bizonylat, amelyet a gazdasági esemény megtörténtekor eredeti feljegyzésként állítottak ki; b) másodlagos bizonylat, amelyet az  elsődleges bizonylat alapján készítettek, akár további feldolgozás, akár megőrzés céljára; c) összesítő bizonylat, amelyet több elsődleges vagy másodlagos bizonylat meghatározott célú összesítése útján készítettek. 31. Számviteli bizonylat előállítási mód szerinti osztályozása: a) kereskedelmi forgalomban beszerezhető, szabványos nyomtatvány; b) az NKFI Hivatal által, nyomdai úton, a Forrás KGR ügyviteli rendszer, adatfeldolgozást támogató más rendszer által vagy kézileg előállított bizonylat; c) elektronikus dokumentum. 32. A számviteli bizonylat kezelés módja szerinti osztályozása: a) szigorú számadási kötelezettség alá vont nyomtatvány (a továbbiakban: szigorú számadású nyomtatvány); b) egyéb, szigorú számadási kötelezettség alá nem tartozó nyomtatvány, amelyet fajtánként elkülönítve kell tárolni és hozzáférhetőségét biztosítani. IV. Fejezet Bizonylat alaki és tartalmi kellékei 33. A  bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lenniük. A  bizonylat szerkesztésekor a világosság elvét kell szem előtt tartani. 34. Alaki és tartalmi szempontból szabályos a bizonylat, ha: a) az alkalmazandó nyomtatvány használatakor azt a bizonylatra vonatkozó előírásnak megfelelően töltötték ki; b) számviteli bizonylat esetében tartalmazza az Sztv. 167. § (1) és (2) bekezdésében foglalt valamennyi adatot; c) az esetleges helyesbítések szabályosak; d) tartalmazza a szükséges mellékleteket; e) az Sztv. 167. § (3) bekezdése szerint – beleértve az elektronikus adatállományként rendelkezésre álló bizonylatot is – hiteles. 35. Számviteli bizonylatként a  minősített elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus irat akkor alkalmazható, ha az megfelel az E-ügyintézési tv., valamint a Rendelet előírásainak, és ha a hitelesítést szolgáltató által kibocsátott tanúsítvány érvényessége az Sztv. 169. § (1) és (2) bekezdése szerinti időtartamon belül ellenőrizhető. 36. A számviteli bizonylatot magyar nyelven kell kiállítani. 37. Az  NKFI Hivatal az  általa végzett szolgáltatásról, értékesítésről számlát állít ki. A  számlák kiállításához felhasznált nyomtatványokat szigorú számadású nyomtatványként kell kezelni és nyilvántartani. 38. A számla adattartalmát az általános forgalmi adóról szóló 2007. CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) tartalmazza. 39. A nem magyar nyelven befogadott bizonylat magyar nyelvre történő lefordítását a szakmailag illetékes szervezeti egység végzi, egyidejűleg a fordításon igazolva annak tényét, hogy az az eredetivel mindenben megegyezik. 40. Amennyiben a  39.  pont szerint befogadott bizonylat gazdasági eseményt érintő számviteli bizonylat, ezen belül különösen kötelezettség teljesítésére vonatkozó számla a bizonylat magyar nyelvre történő lefordítása a gazdasági esemény főkönyvben történő rögzítését, a számla határidőre történő kifizetését nem hátráltathatja. V. Fejezet A számviteli bizonylatok ellenőrzése, feldolgozása 41. A bizonylatot kiállítása után – amennyiben azt érvényesíteni kell még, érvényesítés előtt – alaki, tartalmi szempontból a bizonylatot kiállító részéről ellenőrizni és szükség szerint a kiállítás alapjául szolgáló nyilvántartással, más bizonylattal egyeztetni kell. 42. Elektronikus bizonylat esetében meg kell győződni a  minősített elektronikus aláírás meglétéről és a  bizonylat 35. pontban foglaltak szerinti feltételnek való megfelelőségéről. 43. A tartalmi felülvizsgálat keretében ellenőrizni kell a bizonylaton szereplő mennyiségek és számítások helyességét. 44. A tartalmi vizsgálat során meg kell győződni arról, hogy a kiállított bizonylat alapján a gazdasági esemény jogszerű, így különösen: a) a fizetési kötelezettségre vonatkozó bizonylat esetén a kötelezettségvállalással való összhangról, a teljesítés megtörténtéről; b) a pénztári kifizetések esetén a kifizetés elrendelő részéről történő engedély meglétéről; c) követelés előírására vonatkozó bizonylat esetén a teljesítés NKFI Hivatal részéről történő megtörténtéről; d) egyéb követelés esetén annak az arra jogosult vezető részéről történő elrendelés meglétéről. 45. A számviteli bizonylatok feldolgozása során: a) ki kell jelölni azokat a könyvviteli számlákat, amelyeken a gazdasági művelet hatásának értékét vagy mennyiségi adatait rögzíteni kell, a bizonylatokat el kell látni a számlakijelölést végző személy kézjegyével, a könyvelés megtörténtét, időpontját igazoló és az egyeztetést, valamint a visszakeresést elősegítő hivatkozásokkal, b) az NKFI Hivatal Gazdálkodási szabályzatában, valamint a  Fejezeti kezelésű előirányzatok Gazdálkodási szabályzatában foglaltak alapján ellenőrizni kell az aláírók jogosultságát, a bizonylat alaki, tartalmi és számszaki helyességét, valamint azt, hogy a  könyveléshez minden bizonylat megérkezett-e, továbbá hogy az  adatok feldolgozása teljeskörűen megtörtént-e. 46. Hiteles elektronikus bizonylat esetén az  elektronikus aláírás szabályait az  elektronikus ügyintézési szolgáltatások nyújtására felhasználható elektronikus aláíráshoz és bélyegzőhöz kapcsolódó követelményekről szóló 137/2016. (VI. 13.) Korm. rendelet tartalmazza. 47. Elektronikus számla befogadása esetén, amennyiben a  befogadásra vonatkozóan az  Áfa tv. 175.  § (3)  bekezdése szerinti feltétel fennáll, és a számla nem a Központi Érkeztető Rendszeren keresztül érkezik: a) a beérkezett elektronikus számlát, a  beérkezést követően haladéktalanul le kell tölteni, és el kell menteni a  beérkezett elektronikus számlák elektronikus tárolására – a  szakmailag illetékes Gazdasági Osztály vagy Fejezeti Költségvetési Osztály vezetője által – kijelölt tárhelyre, valamint gondoskodni kell annak archiválásáról a 48. pontban foglaltak figyelembevételével, b) a számla 41–45. pontokban foglaltak szerinti ellenőrzését követően annak egy példányát ki kell nyomtatni, és  azt a  Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal Egyedi iratkezelési szabályzatáról szóló NKFIH utasítás szerint nyilvántartásba kell venni, c) a számla Forrás KGR rendszerben kötelezettségként történő rögzítését a b) pont szerint nyilvántartásba vett és kinyomtatott papíralapú számla alapján kell végrehajtani, és a további feldolgozás során ehhez a példányhoz kell csatolni valamennyi, másodlagos belső bizonylatot (így különösen a  teljesítésigazolást és az utalványrendeletet), d) a számla c) pont szerinti főkönyvi feldolgozásával egyidejűleg a főkönyvben rögzíteni kell az a) pont szerint tárolt és a 48. pontban foglaltak figyelembevételével archivált elektronikus számla elérési útvonalát, e) a számla összege kiegyenlítésének főkönyvi könyvelése során a főkönyvi könyvelést alátámasztó bizonylatok együttesen, bank-, pénztárbizonylat, a  kinyomtatott számla, a  hozzá csatolt papíralapú teljesítésigazolás, az  utalványrendelet, az  a)  pontban foglaltak szerint elmentett és archivált eredeti elektronikus számla adatállománya, valamint amennyiben a  számla írásos kötelezettségvállaláson alapul a  kötelezettségvállalás dokumentuma. 48. Az elektronikus számlák hitelességének ellenőrzését és megőrzését a digitális archiválás szabályairól szóló 114/2007. (XII. 29.) GKM rendelet (a továbbiakban: Rendelet2), valamint a Rendelet 33. §-a szerint kell végrehajtani. 49. A  Központi Érkeztető Rendszeren keresztül beérkezett elektronikus számlák, további feldolgozásuk érdekében, eredeti formátumban, elektronikusan átadásra kerülnek a Gazdasági Osztályra vagy a Fejezeti Költségvetési Osztályra, amely szervezeti egység a  továbbiakban az  elektronikus számla 47. a)  pontja szerinti tárolását követően annak feldolgozását a 47. c)–e) pontjai szerint hajtja végre. 50. Az  elektronikus számlák feldolgozása során a  48.  pontban foglalt feladatok végrehajtása illetékesség szerint a Gazdálkodási Osztály vagy a Fejezeti Költségvetési Osztály feladatköre. 51. Átalakulás esetén a  jogelődnél – a  jogutód bejegyzése napjától – keletkezett bizonylatok, illetve a  jogelőd nevére kiállított bizonylatok alapján a gazdasági eseményeket a jogutód rögzíti a könyvviteli nyilvántartásokban, amennyiben a jogelőd éves költségvetési beszámolója elkészítése során azokat figyelembe venni nem lehetett. VI. Fejezet Szigorú számadású nyomtatványok 52. Szigorú számadási kötelezettség alá kell vonni – figyelemmel az  Sztv. 168.  §-ában foglaltakra – a  pénzkezelési szabályzatról szóló NKFIH utasítás szerinti bizonylatot, valamint mindazon egyéb bizonylatot is, amelyért a nyomtatvány értékét meghaladó vagy a nyomtatványon szereplő névértéknek megfelelő ellenértéket kell fizetni, valamint azon bizonylatot, amely illetéktelen felhasználása visszaélésre adhat alkalmat (így különösen a  raktári bizonylatot, leltárfelvételi bizonylatot). 53. A szigorú számadású bizonylatokról és nyomtatványokról a kezelésükkel megbízott vagy a kibocsátásukra jogosult személynek – az 54–58. pont rendelkezéseinek figyelembevételével – az Sztv. 168. § (3) bekezdése szerinti nyilvántartás vezetése érdekében a nyilvántartás rendszerét úgy kell megszerveznie, hogy abból mindenkor megállapítható legyen a  szigorú számadású nyomtatványok állománya, sorszáma, fajtánként és az  állományban bekövetkezett változás sorszám és jogcím szerint. 54. A  szigorú számadású nyomtatványok készletéről és felhasználásáról olyan nyilvántartást kell vezetni, amelyből a felhasználó szervezeti egységen kívül a felhasznált mennyiség sorszám szerint is megállapítható. 55. A szigorú számadású nyomtatványokról vezetett nyilvántartásnak a következő adatokat kell tartalmaznia: a) a nyomtatvány beszerzésének dátuma; b) a nyomtatvány beszerzését igazoló számla sorszáma; c) a beszerzett bizonylat megnevezése, nyomdai jelzőszáma; d) a beszerzett bizonylat sorszáma, szükség szerint -tól, -ig megjelöléssel; e) a felhasználás kezdő és befejező időpontja; f ) a felhasználásra átvevő aláírása; g) a felhasználatlan nyomtatványok sorszáma; h) a visszavevő aláírása. 56. A  szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartását nyilvántartási számmal ellátott okmányban kell vezetni. A  szigorú számadású nyomtatványon a  nyilvántartási számot, valamint a  bevételezés és a  házipénztárból történő kiadás időpontját fel kell tüntetni. A használatra kiadott betelt, illetve további használatra alkalmatlan vagy rontott szigorú számadású nyomtatványt a nyilvántartásával megbízott személynek elismervény ellenében vissza kell adni, illetve azt vissza kell vételezni. 57. Számítógéppel előállított bizonylat esetén biztosítani kell a bizonylat kihagyás és ismétlés nélküli sorszámozást. 58. A szigorú számadású nyomtatvány nyilvántartásáért a pénztáros felelős. VII. Fejezet A bizonylatok megőrzése, tárolása 59. A bizonylat megőrzése során az Sztv. 169. §-a szerint kell eljárni a következők figyelembevételével: a) az Áfa tv. által előírt iratokat a  nyilvántartás módjától függetlenül az  adó megállapításhoz való jog naptári évének utolsó napjától számított 5 évig, a halasztott adó esetén a halasztott adó esedékessége naptári évének utolsó napjától számított 5 évig kell megőrizni; b) a bizonylat elektronikus formában is megőrizhető, ha az alkalmazott módszer biztosítja az eredeti bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az  utólagos módosítás lehetőségét, és az  megfelel az  Sztv. 167.  § (5)  bekezdése alapján a  Rendelet III. fejezete szerinti feltételeknek; c) a bizonylat hiteles elektronikus formában történő megőrzésének a szabályait a Rendelet2 tartalmazza. 60. Bizonylatot a  megőrzési helyről elvinni csak elismervény ellenében lehet. A  hatósági intézkedésre – a  megőrzési helyről – kiadott eredeti bizonylat tartalmáról kivonatot vagy a  bizonylatról tetszőleges módszerrel előállított másolatot kell készíteni, és azt hitelesítést követően bizonylatként kell megőrizni. 61. Az egyes számviteli bizonylatok tárolásának rendje szerint: a) a beérkezett számla és fizetési kötelezettség alapját képező egyéb bizonylat – nem ideértve az elektronikus számlát, valamint a  személyi juttatások meghatározott körét érintő bizonylatot – eredeti példányait a pénzforgalmi bizonylathoz kell csatolni, b) a bankbizonylatokat a kivonatokhoz azok kelte, sorszáma szerint, az egy-egy kivonathoz tartozó mellékletekkel együtt kell rendszerezni, és c) a vegyes könyvelési bizonylatokat (a könyvelésben kiállított rendezőtételekről szóló bizonylatokat, terhelő leveleket, belső könyvelési utasításokat) időrendi sorrendben, a könyvelésnek megfelelő számú sorrendben kell rendszerezni és évenként lefűzni. 62. A  számviteli bizonylat megőrzéséért illetékesség szerint a  Gazdasági Osztály vagy a  Fejezeti Költségvetési Osztály vezetője a felelős. 63. A szigorú számadású nyomtatványokat a pénzkezelési szabályzat szigorú számadású nyomtatványok megőrzésére vonatkozó szabályai szerint – 64–66. pontban meghatározott rendelkezésekre figyelemmel – kell tárolni. 64. A bizonylat tárolása 2 évig – átmeneti megőrzés keretében – illetékesség szerint a Gazdasági Osztályon vagy a Fejezeti Költségvetési Osztályon történik – nem ideértve az  elektronikus adatállományként rendelkezésre álló bizonylatot, amely megőrzése a  megőrzési idő lejártáig az  érintett osztályok hatásköre –, ezt követően a  bizonylat az  egyedi iratkezelési szabályzat szerint kerül megőrzésre. 65. A bizonylat átmeneti megőrzésének célja az, hogy biztosítsa a hozzáférhetőséget, visszakereshetőséget (különösen a könyvelési számviteli bizonylatok esetében). Az átmeneti megőrzésnek biztosítania kell a bizonylatok hiánytalan megőrzését, és védenie kell azokat sérülés, megsemmisülés ellen. A bizonylatokat zárható szekrényben illetéktelen személy hozzáférésétől védett helyen kell tárolni. 66. A központi irattárban elhelyezett bizonylatokat csak az egyedi iratkezelési szabályzat szerint lehet kiadni. VIII. Fejezet A bizonylatok szállítása 67. A bizonylatok szállításánál, kézbesítésénél minden szükséges intézkedést meg kell tenni, hogy azokhoz illetéktelen harmadik személy hozzá ne férhessen, azokat külső károsodás ne érje, el ne vesszenek, és azokat ki ne cserélhessék. A  bizonylatok elhelyezésére, szállítására, kézbesítésére szolgáló eszközök megválasztásánál figyelembe kell venni tartalmuk fontosságát, valamint a szállításukkal kapcsolatos technikai feltételeket. 68. Bizonylat szállítása esetén a bizonylatküldeményhez kísérőjegyet vagy olyan jegyzéket kell kiállítani, amelyből kitűnik a küldött bizonylatok fajtája, darabszáma, tartalma és eredete. 69. A  bizonylatot átvevőnek – amennyiben az  kísérőjegyzékkel kerül átadásra – ellenőriznie kell a  kísérőjegyzéken szereplő adatokat, és igazolnia kell az átvételt. Az esetleges hiányosságokat az átvételkor – ha az átadás kísérőjegyzékkel történik, akkor a kísérőjegyzéken – rögzíteni kell. IX. Fejezet Az NKFI Hivatal által alkalmazott bizonylatok 70. Az NKFI Hivatal által leggyakrabban alkalmazott bizonylatok jegyzékét a szabályzat 1. melléklete, az azokra vonatkozó részletes szabályokat a) a könyvelési bizonylatok tekintetében az NKFI Hivatal számlarendje; b) az eszköz- és készletgazdálkodás bizonylatai tekintetében az  NKFI Hivatal számlarendje és az  eszközök és források leltározási és leltárkészítési szabályzata; c) a selejtezés során alkalmazandó bizonylatok tekintetében az  NKFI Hivatal feleslegessé vált vagyontárgyak hasznosításának és selejtezésének szabályzata; d) a leltározás során alkalmazandó bizonylatok tekintetében az NKFI Hivatal eszközök és források leltározási és leltárkészítési szabályzata; e) a pénzkezelési és pénzforgalmi bizonylatok tekintetében az NKFI Hivatal pénzkezelési szabályzata; f ) a gépjárműhasználat bizonylatai tekintetében az NKFI Hivatal gépjárművek igénybevételének és használatának szabályzata; g) a közbeszerzési eljárások bizonylatai tekintetében az NKFI Hivatal közbeszerzési és beszerzési szabályzata tartalmazza. 71. A  belföldi és külföldi kiküldetések esetében az  NKFI Hivatal ideiglenes külföldi és belföldi kiküldetések rendjéről, valamint az  NKFI Hivatal költségvetése terhére biztosított egyéb utazásokról szóló szabályzata szerinti formanyomtatványokat, a pénzügyi elszámolásokhoz kapcsolódóan pedig az NKFI Hivatal pénzkezelési szabályzata szerinti bizonylatokat kell alkalmazni. 72. A  személyügyi, munkaügyi és bérszámfejtési bizonylatokkal kapcsolatos előírásokat az  NKFI Hivatal közszolgálati szabályzata tartalmazza. E  tárgykörben bizonylat a  központi illetményszámfejtés rendszer alkalmazásával szabályszerűen előállított bizonylat is. 73. Az NKFI Hivatal főosztályai által használt egyéb nyomtatványok: a) postakönyv, b) kézbesítőkönyv, c) szabadság-nyilvántartás. X. Fejezet Záró rendelkezések 74. Ez az utasítás a közzétételét követő napon lép hatályba. 75. Jelen utasítás rendelkezéseit a hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell. 76. Hatályát veszti a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal bizonylati szabályzatáról szóló 6/2015. (VI. 19.) NKFIH utasítás. Dr. Pálinkás József s. k., elnök