645/B/2008. AB határozat

645/B/2008. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 11. § (3) bekezdése és 12. § (1)–(2) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 13. § (1) bekezdésének sérelmére alapított – indítványt elutasítja.

I. Az indítványozók a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvénynek (a továbbiakban: Tpt.) a nyomdai úton kibocsátott értékpapírok dematerializálására vonatkozó egyes szabályait kifogásolják.

A Tpt. 11. § (3) bekezdése értelmében az átalakítás napjától az átalakított sorozatba tartozó, de a tulajdonos által be nem nyújtott, nyomdai úton előállított értékpapír helyébe lépő dematerializált értékpapírokat a központi értéktár a kibocsátó számára vezetett központi értékpapírszámlán tartja nyilván azzal, hogy a számlán lévő értékpapírok tulajdonjoga a nyomdai úton előállított értékpapír utolsó tulajdonosát illeti. Az indítványozók érvelése szerint azonban a központi értéktárnak nem feladata, sőt nincs is lehetősége a tulajdonosok nyilvántartására, az említett jogszabályhely ezért „félrevezető”, s ennek nyomán alkotmányellenes is [sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdését].

A Tpt. 12. §-a – többek között – az átalakításra érvényesen be nem nyújtott részvény (és egyéb tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapír) értékesítéséről rendelkezik, kimondja továbbá azt is, hogy az értékesítés eredménytelensége esetén a kibocsátó az értékesítésre nyitva álló határidő lejártát követő első közgyűlésen köteles az alaptőkét leszállítani. Az indítványozók úgy vélik, hogy a tulajdonos hozzájárulása nélküli részvény-értékesítés előírása sérti a tulajdonhoz való jogot, mert megszünteti a részvényesnek a jogszerűen megszerzett részvénye feletti rendelkezési jogát. Alkotmányellenesnek tartják emellett az alaptőke leszállítására vonatkozó rendelkezést is, mivel szerintük ez az előírás „elvonja a részvény által megtestesített vagyonrészre vonatkozó vagyoni jogot”, megszünteti „a részvénytulajdonosnak részvényéhez és a részvény által megtestesített alaptőke-hányadhoz fűződő tulajdonjogát ellenszolgáltatás nélkül”.

Kérelmük alátámasztásaként utalnak az indítványozók végezetül arra is, hogy a támadott szabályok nem állnak összhangban a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) „részvényesi jogosítványokat biztosító rendelkezéseivel”, ebben a vonatkozásban azonban alkotmányos rendelkezés sérelmére nem hivatkoznak.

Az Alkotmánybíróság beszerezte a pénzügyminiszter véleményét. II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” „13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”

III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az indítványozók úgy vélik, hogy a Tpt. sérti a tulajdonhoz való jogot azáltal, hogy előírja: a nyomdai úton előállított részvény dematerializálása esetén – amennyiben a tulajdonos nem jelentkezik – a részvényt értékesíteni kell, illetve be kell vonni.

Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt a következőket állapította meg. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.

Bár e rendelkezés nem az alaptörvénynek az alapjogokat nevesítő XII. fejezetében található, az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a tulajdonhoz való jog alapjogi védelemben részesül, és vonatkozik rá az alapjogi korláto zásnak az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében lefektetett tilalma [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 25.;

935/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 765.].

Mivel a részvény tagsági jogokat megtestesítő, névre szóló, névértékkel rendelkező forgalomképes értékpapír (Gt. 177. §), amelyre a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 94. § (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazni kell a tulajdonjog szabályait, ezért ennek megfelelően a részvényre kiterjed az alkotmányos tulajdonvédelem köre.

A részvény – a kibocsátó döntése alapján – előállítható nyomdai úton okiratként vagy dematerializált értékpapírként. A Tpt. szövegezéséből kitűnik azonban, hogy a jogalkotó a fizikai formában is létező értékpapírokkal szemben a dematerializált értékpapírok preferenciájának irányába igyekezett elmozdítani a szabályozást: nyilvánosan forgalomba hozni például jelenleg már kizárólag dematerializált formában előállított részvényt lehet [Tpt. 6. §

A dematerializált részvény a Gt. 180. § (1) bekezdése szerint [összhangban a Tpt. 5. § (1) bekezdés 23. pontjával, illetve a 7. § (3) bekezdésével] egy elektronikus úton létrehozott, rögzített, továbbított és nyilvántartott, az értékpapírokra vonatkozó külön törvényben meghatározott tartalmi kellékeit azonosítható módon tartalmazó adatösszesség, amelynek nincs sorszáma. A részvényes nevét, valamint az azonosításhoz szükséges egyéb adatait az értékpapír-forgalmazó által a részvényes javára vezetett értékpapírszámla tartalmazza.

A Tpt. alapján lehetőség van arra, hogy a kibocsátó a nyomdai úton előállított részvények dematerializált részvényekké történő átalakításáról döntsön. A folyamat azonban nem fordítható meg: ha a kibocsátó – saját döntése vagy jogszabályi előírás alapján – eleve dematerializált értékpapírt bocsátott ki, vagy az értékpapírt dematerializált értékpapírrá alakította át, annak nyomdai úton történő előállításáról utóbb nem rendelkezhet [Tpt. 6. § (5) bekezdés].

A Tpt. 10-12. §-ai szerint az értékpapír dematerializálásáról szóló szóló döntést – harminc napon belül – a kibocsátó a Tpt. 34. § (4) bekezdésében meghatározott helyen [a) legalább egy országos terjesztésű napilap, vagy b) a kibocsátó és – ha van – a forgalmazó honlapja, vagy c) annak a szabályozott piacnak a honlapja, amelyen az értékpapírral kereskednek, vagy d) a Felügyelet honlapja, ha a Fel ügyelet nyújt ilyen szolgáltatást az e törvény szerinti közzétételi kötelezettség teljesítése céljából], valamint részvény átalakítása esetén a cégközlönyben is közzétett hirdetményben kell közölni, s ebben kell felszólítani részvény-tulajdonosokat az értékpapír benyújtására. Az átalakítás időtartama hatvan napnál rövidebb nem lehet (ha valamennyi értékpapírt benyújtották, az hamarabb lezárható). Az átalakítás napján – mely a benyújtásra megjelölt utolsó napot követő munkanap – a kibocsátó az átalakított értékpapír-sorozatot érvénytelenné nyilvánítja. A központi értéktár az átvett nyomdai úton előállított értékpapírok ellenében ugyanolyan mennyiségű dematerializált értékpapírt ír jóvá a számlavezető központi értékpapírszámláján; a számlavezető pedig haladéktalanul jóváírja a dematerializált értékpapírt a számlatulajdonosok értékpapírszámláján (amennyiben az értékpapír tulajdonosa nem jelölte meg azt a befektetési vállalkozást, hitelintézetet, amellyel értékpapír-számlaszerződést kötött, úgy kell tekinteni, mint aki a benyújtást elmulasztotta). A tulajdonos által be nem nyújtott nyomdai úton előállított értékpapírok sorszámát a kibocsátó nyilvántartásba veszi, a helyükbe lépő dematerializált értékpapírokat pedig a központi értéktár által a kibocsátó számára vezetett központi értékpapírszámlán tartja nyilván azzal, hogy a számlán lévő értékpapírok tulajdonjoga – a 12. § (2) bekezdésében foglaltakat is figyelembe véve – a nyomdai úton előállított értékpapír utolsó tulajdonosát illeti.

Részvény, egyéb tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapír esetében a Tpt. azt írja elő, hogy a kibocsátónak az átalakított értékpapírokat – az átalakítástól számított hat hónapon belül – befektetési vállalkozás, hitelintézet közreműködésével értékesítenie kell.

Az érvénytelenné nyilvánított, nyomdai úton előállított részvény bemutatásával tulajdonosa a dematerializált értékpapír kiadását – vagy ha az értékesítés már megtörtént, az ellenértékét – követelheti, köteles azonban az igényének érvényesítéséig felmerült költségeket megfizetni. Az értékpapír kiadása iránti követelés helyébe lépő pénzkövetelés elévülésére az értékpapírban megtestesített követelés elévülésére irányadó szabályok érvényesek. Az értékesítés eredménytelensége esetén a kibocsátó az értékesítésre nyitva álló határidő lejártát követő első közgyűlésen az alaptőkét leszállítja.

Az Alkotmánybíróság ebből a szempontból nem talált alkotmányossági összefüggést a támadott jogszabályi rendelkezés és az Alkotmány 13. § (1) bekezdése között, az indítványt – állandó gyakorlatának megfelelően [698/B/1990.

AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 380/D/1999. AB határozat, ABH 2004, 1306, 1313–1314.] – ebben a vonatkozásban elutasította.

A tulajdonjog alkotmányi védelmével, illetve annak tartalmával kapcsolatban hangsúlyozni kell azonban, hogy ez nem azonos a tulajdonjognak a polgári jogban kialakított fogalmán alapuló, a polgári jogban meghatározott védelemével. Az Alkotmány a tulajdonjogot, mint az egyéni cselekvési autonómia anyagi alapját ismeri el; az alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme a közhatalmi korlátozás módjától, a tulajdon konkrét jellemzőitől függ [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 380.]. „A tulajdonjog korlátozása tekintetében is az Alkotmánynak az alapvető jogok korlátozására meghatározott szabályát és az ennek alapján kialakult alkotmánybírósági gyakorlatot kell alkalmazni. Ennek során figyelembe kell azonban venni az Alkotmánynak a tulajdonjogról szóló

13. §

ából származó sajátosságokat is. Ilyen sajátosság az, hogy a 13. § (2) bekezdése a tulajdonjog teljes elvonásánál a közérdeket jelöli meg egyik feltételként. Erre tekintettel a tulajdonjog korlátozásánál az alkotmányossági vizsgálat egyik szempontja a másik alapvető jog, alkotmányos érték vagy cél érvényesülésének szükségessége, vagy a közérdek miatt fennálló szükségesség. (…) A vizsgálat másik szempontja itt is – az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdése alapján – az arányosság. Az arányosság tekintetében a tulajdonhoz való jog Alkotmányban meghatározott szabályából nem származik sajátos követelmény. Ezért az arányosság általános vizsgálati mércéje alkalmazandó: a korlátozással elérni kívánt cél fontosságának és az ennek érdekében okozott alapjog-sérelem súlyának összhangban kell állnia.” [42/2006. (X. 5.) AB határozat, ABH 2006, 520, 529.] Jelen esetre vetítve mindez a következőket jelenti.

A részvényes tulajdonjoga a részvény értékesítésével (illetve bevonásával) megszűnik. Ez a változás állami be avatkozás (a Tpt. kógens szabályai) révén következik be.

Ennek folytán azt, hogy ez alkotmányos-e, az dönti el, vajon alapvető jog, alkotmányos érték, cél vagy a közérdek érvényesülésének miatt szükségesnek tekinthető-e ez az állami beavatkozás, s amennyiben igen, az az arányosság követelményeinek is megfelel-e.

A nyomdai úton előállított részvények Tpt.-ben szabályozott dematerializálásának alapvető célja a gazdasági társaság átláthatóságának, a részvényesi-tulajdonosi befolyással rendelkező személyeknek a beazonosíthatósága, s ezáltal a forgalom biztonsága. Az átalakításról való döntés a kibocsátó gazdasági társaság hatáskörébe tartozik [Gt. 231. § (2) bekezdés g) pont], arról a részvényes a közgyűlési meghívóból (hirdetményből) értesül. Amennyiben a közgyűlésen nem vesz rész, a döntésről a Tpt. közzétételre vonatkozó szabályai alapján szerezhet tudomást. A dematerializálás folyamatának célja nem a tulajdonjog elvonása, csupán a részvények megjelenési formájának módosulásáról van szó (nyomdai úton előállított papírból számlán nyilvántartott adattá válik a részvény). A tulajdonos személye ennek során azonban nem változik. Tehát sem a folyamat megindulása előtt, sem a dematerializálást követően (a dematerializált részvény birtokában) nem akadályozza meg a jogalkotó a tulajdonost abban, hogy a tulajdonában lévő részvénnyel rendelkezzen, azt például értékesítse.

A tulajdonjog szempontjából csak abban az esetben beszélhetünk a rendelkezési jog korlátozásáról, ha a tulajdonos az erre vonatkozó törvényi kötelezettsége ellenére elmulasztja meghatározott határidőn belül átalakításra benyújtani a részvényét, s így nem él a dematerializált részvény kiadása iránti követelésével. Ebben az esetben a tulajdonjog elvesztése (6 hónapon belüli értékesítés vagy bevonás miatt) a Tpt. rendelkezéseinek a következménye.

A részvénytulajdonos jogosult érdeke kétségtelenül azt kívánná meg, hogy amennyiben jogszabály kötelezően előírja a dematerializálást vagy a kibocsátó valamely ok miatt emellett dönt, akkor a nyomdai úton előállított részvény benyújtására, s így a dematerializált részvény tulajdonjogának automatikus megszerzésére minél hosszabb ideje legyen, esetleg erre a jogalkotó egyáltalán ne is szabjon határidőt.

A szabályozás ugyanakkor egyrészt egy érvényes közgyűlési döntés eredményes végrehajtását szolgálja, azt, hogy a többségi döntésnek megfelelő részvénystruktúra valóban létre is jöjjön, másrészt a tulajdonjog elvesztése csak abban az esetben következhet be, ha a tulajdonos törvényi kötelezettsége ellenére nem nyújtja be az érvénytelenné vált részvényét, tehát mulasztást követ el.

A vizsgált szabályozásnak az a kiindulópontja, hogy a be nem nyújtott nyomdai részvények tulajdonosa ismeretlen [a Gt. alapján a részvénykönyvi bejegyzés nem kötelező, a részvénykönyv nem közhiteles nyilvántartás, 202. §

„Az alkotmányos védelem módját meghatározza a tulajdonnak az a – más alapjogoknál fel nem lelhető – sajátossága, hogy alkotmányosan védett szerepét tekintve általában helyettesíthető. Az alkotmányos védelem tárgya elsősorban a tulajdoni tárgy, azaz a tulajdon állaga. Maga az Alkotmány teszi azonban lehetővé közérdekből a kisajátítást, jelezve ezzel, hogy a tulajdon alkotmányos garanciájának határa a tulajdon értékének biztosítása” [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 380.]. Itt azonban nincs szó kisajátításról, hanem csupán a dolog „állagának” átalakításáról. A határidőben be nem nyújtott rész vényre vonatkozó tulajdonosi igény a már átalakított dematerializált értékpapír kiadására vonatkozik, amennyiben pedig értékesítésre került sor, az eredeti tulajdonos követelheti a részvény ellenértékét. A dematerializált részvény kiadása iránti követelés helyébe lépő pénzkövetelés elévülésére pedig az értékpapírban megtestesített követelés elévülésére irányadó szabályok érvényesek.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a támadott szabályozás megfelel az ismertetett alkotmányos követelményeknek, és a Tpt. 12. § (1)–(2) bekezdésének megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

11. §(3) bekezdése és 12. § (1)–(2) bekezdései nem állnak

összhangban a Gt. „részvényesi jogosítványokat biztosító rendelkezéseivel”.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 21. § (2) bekezdése szerint a kérelem akkor tekinthető határozottnak, ha az indítvány tartalmazza a vizsgálandó jogszabály megjelölése mellett az Alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyeket – az indítványozók állítása szerint – a hivatkozott jogszabályok megsértenek.

Mivel a kérelem e feltételeknek nem felel meg (az indítványozók nem jelölték meg a sérülni vélt alkotmányi rendelkezést), az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében – mint érdemi elbírálásra alkalmatlant – az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2010. február 15. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke