69/2016. (X. 14.) FM rendelete a 2016. körzeti erdőtervezésre vonatkozó tervezési alapelvekről, valamint az erdőgazdálkodás tartamosságát és fejleszté

69/2016. (X. 14.) FM rendelete a 2016. körzeti erdőtervezésre vonatkozó tervezési alapelvekről, valamint az erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló körzeti erdőtervezési keretértékekről. Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 112. § (3) bekezdés 2. pontjában, a 10–12.  § tekintetében az  erdőről, az  erdő védelméről és az  erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 112.  § (2) bekezdés 5. pontjában és (3) bekezdés 2. pontjában kapott felhatalmazás alapján, a  Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 65.  § 4. és 9. pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el: 1. Általános rendelkezések 1. § (1) E  rendelet hatálya az  erdőterv rendelet előkészítésének, és a  körzeti erdőterv készítésének szabályairól szóló 11/2010. (II. 4.) FVM rendelet (a  továbbiakban: R.) 2. számú mellékletében foglalt ütemezés szerint 2016. évre meghatározott erdőtervezési körzetek körzeti erdőtervezésére terjed ki. (2) A körzeti erdőtervezésnek az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) 31. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti a) alapelveit aa) az erdőtervezési körzetek mindegyikére vonatkozóan a 2–8. §, ab) az egyes erdőtervezési körzetekre vonatkozóan az 1–15. melléklet, b) az  erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékeit az  egyes erdőtervezési körzetekre vonatkozóan az 1–15. melléklet tartalmazza. (3) E  rendelet alkalmazásában véghasználati időszak a  fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás esetén az  első és az utolsó véghasználati fakitermelés között eltelt idő. 2. Az erdőrészletek kialakítására vonatkozó erdőtervezési alapelvek 2. § (1) A  körzeti erdőtervezés során az  erdő faállomány-, termőhelyi, tulajdon- és erdőgazdálkodási viszonyai, közérdekű funkciói, valamint rendeltetései tekintetében jelentősen eltérő részeit lehetőség szerint a természetben jól fellelhető határok mentén, önálló erdőrészletként kell elhatárolni. (2) A  körzeti erdőtervezés során az  erdészeti hatósági nyilvántartások folytonossága, illetve az  erdőgazdálkodási tevékenységek nyomonkövethetősége és értékelhetősége érdekében az  erdőrészletek határai, valamint az erdőtagok és erdőrészletek erdőgazdasági azonosítói kizárólag az alábbi esetekben módosíthatóak: a) az erdőrészletek határainak természetbeni változása esetén, b) az Evt. 16. § (5) és (6) bekezdésében foglalt, az erdőtag és az erdőrészlet kialakítására vonatkozó szempontok teljesülése érdekében, c) az  erdőrészletek erdészeti hatósági nyilvántartási adatok vonatkozásában történő egyértelmű besorolhatósága érdekében vagy d) az erdőgazdálkodóval történő egyeztetés alapján da) a szálaló és átalakító üzemmódú erdőtömbök optimális kialakítása érdekében, illetve db) a  faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú állományrészek erdőrészletként való lehatárolása érdekében. (3) A jogszabályban erdőtervi jellel lehatárolt, a) védett vagy fokozottan védett természeti területen álló erdők, valamint b) erdőrezervátumok erdőtag- és erdőrészlet-azonosítói csak a  védetté nyilvánító jogszabályban foglalt területi lehatárolás Országos Erdőállomány Adattárban való egyértelmű nyomonkövethetőségének biztosításával változtathatók meg. 3. Az erdőgazdálkodás üzemmódjának megállapítására vonatkozó erdőtervezési alapelvek 3. § (1) Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódot a hatóság azokra az erdőkre vonatkozóan állapíthat meg, a) amelyek termőhelyi okok miatt gyenge fejlődésűek, de hosszú távon állékonyak és önfelújulásra képesek, b) amelyekben a terepviszonyok az erdőgazdálkodást nagymértékben korlátozzák, c) amelyek kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő faj, továbbá védett vagy fokozottan védett faj jelentős, az 5. § (2) bekezdésében foglaltak alapján meghatározott állományának élőhelyei, d) amelyek fokozottan védett természeti területen helyezkednek el, és a természetvédelmi cél a bolygatatlanság fenntartása, e) amelyekben a környezeti adottságok miatt a vízvédelmi, partvédelmi vagy árvízvédelmi cél más módon nem érhető el vagy f ) amelyek esetében az erdőgazdálkodó azt kéri, ha ez  az erdők védelmét, fennmaradását nem veszélyezteti, valamint az  a)–c)  pontban foglalt esetekben az  erdő rendeltetéséből következő védelmi célok más üzemmód mellett nem valósíthatóak meg. (2) Szálaló üzemmód az  erdőgazdálkodó javaslatára vagy egyetértésével, a  magtermő kort elért, elsősorban természetes, természetszerű vagy származék erdők esetében állapítható meg. (3) Átalakító üzemmódot kell megállapítani azokban az erdőkben, amelyekben az erdőgazdálkodó hosszútávon szálaló üzemmódban kíván gazdálkodni, de annak alapfeltételei teljes körűen még nem adottak. (4) Szálaló és átalakító üzemmódú erdőrészletek tervelőírásait és javaslatait a  már korábban elfogadott, hatályos átalakítási és szálalási tervek figyelembevételével kell meghatározni, illetve megtenni. (5) A  nagyvízi mederben elhelyezkedő erdők üzemmódjának megválasztásakor minden esetben tekintettel kell lenni a nagyvízi mederben való elhelyezkedés tényére és a nagyvízi mederkezelési terv szerinti érintett levezető sávokra vonatkozó előírásokra. 4. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésére vonatkozó erdőtervezési alapelvek 4. § (1) Vágásérettségi kort csak a  vágásos és az  átalakító üzemmódú erdők faállományára kell meghatározni az  adott erdőre vonatkozóan e  rendeletben meghatározott vágásérettségi szakasz határértékei között, az  erdő termőhelyi viszonyai, fafajösszetétele, eredete, egészségi állapota és felújulóképessége figyelembevételével. (2) A vágásérettségi szakasz felső határértékénél magasabb vágásérettségi kort meghatározni csak az erdőgazdálkodó egyetértésével vagy az  adott határértéknél idősebb erdőben lehet. A  vágásérettségi szakasz felső határértékénél magasabb vágásérettségi kort az adott határértéknél idősebb erdőben csak az erdőgazdálkodó egyetértésével lehet meghatározni akkor, ha a vágásérettségi kor a körzeti erdőtervezés ciklusán túlmutat. (3) A vágásérettségi szakasz alsó határértékénél alacsonyabb vágásérettségi kort meghatározni és ahhoz kapcsolódóan rendkívüli véghasználatot tervezni – az  e  rendeletben foglalt eltéréseken túl – csak a  faállományban történt elháríthatatlan külső ok esetében, az  erdő egészségi állapotának jelentős romlása vagy fafajcserével járó erdőszerkezet-átalakítás tervezése esetén lehet. Rendkívüli véghasználat tervezése esetében a  véghasználat területét az  e  rendeletben rögzített, az  egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai tekintetében nem kell számításba venni. (4) Tarvágást – a  fafajcserével járó erdőszerkezet-átalakítás esetét kivéve – csak az  erdő azon fafajára lehet tervezni, amelynek a kora a körzeti erdőterv időbeli hatálya alatt eléri a vágásérettségi kort. (5) Fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás esetén a vágásérettségi kort úgy kell megállapítani, hogy az a véghasználati időszak közepére essen. (6) A véghasználat során fakitermelési korlátozás alá eső vagy kitermelni nem szándékozott faegyedek (a továbbiakban: hagyásfa) visszahagyását csoportos jelleggel kell megtervezni oly módon, hogy azok a) a  2 hektár vagy annál nagyobb, végvágott vagy tarvágott területen lehetőség szerint legalább 0,05–0,5 hektár, b) az a) pontban foglalt területnél kisebb területen 0,1 hektárnál kisebb területű csoportokban maradjanak vissza. (7) Egymással szomszédos, véghasználatra tervezett erdőrészletek esetében a hagyásfa csoportokat összevontan is ki lehet alakítani. (8) A véghasználat során a hagyásfákat, hagyásfa csoportokat lehetőség szerint őshonos fafajokhoz tartozó, idősebb, de még állékony, illetve böhöncös, odvas faegyedekből kell visszahagyni. A hagyásfa csoportokat úgy kell kialakítani, hogy azok lehetőleg a természetvédelmi vagy közjóléti jelentőségű, ismert vonalas, illetve pontszerű helyszíneket – így különösen fokozottan védett madár fészke, forrás, patakmeder, barlang bejárata, erdei emlékmű vagy közjóléti létesítmény, berendezés – is tartalmazzák. (9) A  véghasználat során a  hagyásfák, hagyásfa csoportok erdészeti tájban honos fafajú egyedei csak kivételesen indokolt esetben, így különösen veszélyelhárítás, az  erdő védelme és fenntartása érdekében termelhetők ki. A  hagyásfa csoportokban található, az  erdészeti tájban honos fafajú holtfát, valamint az  előzőek szerint kitermelt faanyagot vissza kell hagyni a területen. (10) A  véghasználatok után visszamaradó, 0,5 hektárnál nagyobb mikroélőhelyek, hagyásfa csoportok területét külön erdőrészletbe kell tervezni, faanyagtermelést nem szolgáló üzemmóddal vagy olyan vágásos üzemmódú erdőrészlet kialakításával, ahol a  vágásérettségi kor legalább az  e  rendelet mellékleteiben meghatározott vágásérettségi szakasz felső határának másfélszerese. (11) Természetes, természetszerű és származék erdőben a holt faanyag megfelelő mértékű előfordulásának biztosítása érdekében egészségügyi termelés csak akkor tervezhető, ha az erdőben legalább 5 m3/ha mennyiségű holt faanyag található. (12) A (11) bekezdésben foglaltak alól kivételt képezhetnek a) az  egészséges egyedekre is veszélyt jelentő, fertőző károsítás megelőzése érdekében szükséges fakitermelések, b) a  közjóléti rendeltetésű erdőkben tervezett fakitermelések, ahol holtfát visszahagyni csak a  balesetveszély elkerülésével lehet, valamint c) a  nagyvízi meder elsődleges, másodlagos és átmeneti levezető sávjaiban lévő erdőkben tervezett fakitermelések, ahol fekvő holtfát visszahagyni csak az árvízvédelmi szempontok figyelembevételével lehet. (13) A körzeti erdőtervezés során egyéb termelés a) közjóléti, természetvédelmi, örökségvédelmi vagy árvízvédelmi cél elérése érdekében, b) balesetveszély vagy káresetek megelőzése, elhárítása, c) idegenhonos fafajok kitermelése, faállomány-szerkezet javítása, d) – ha az  adott fakitermelés más tervezett fakitermelés keretében nem valósítható meg – az  alacsonyabb vágásérettségi korú fafajokból álló erdőfoltok kitermelése céljából, valamint e) faanyagtermelést nem szolgáló erdőkben szükségessé váló fakitermelés esetében tervezhető. (14) A  nagyvízi mederkezelési terv a  nagyvízi meder elsődleges és másodlagos levezető sávjában az  erdőről, az  erdő védelméről és az  erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény végrehajtásáról szóló 153/2009. (XI. 13.) FVM  rendelet 4. számú mellékletében meghatározott erdőfelújítási elvárt csemete számtól – a  felnyíló erdőkre vonatkozó szabályok figyelembevételével – eltérhet. (15) A  nagyvízi mederben elhelyezkedő erdőknél a  fakitermelések és erdőfelújítások tervezésekor minden esetben tekintettel kell lenni a  nagyvízi mederben való elhelyezkedés tényére és a  nagyvízi mederkezelési terv szerint érintett levezető sávokra vonatkozó előírásokra. 5. Természetvédelmi célú erdőtervezési alapelvek 5. § (1) E rendeletet védett természeti területek esetében a jogszabályban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. (2) Az  Evt. 33.  § (2)  bekezdés e), f ) és i)  pontjában foglaltakat védett természeti területen álló erdő esetében a  jogszabályban foglalt természetvédelmi kezelési terv vagy annak hiányában a  természetvédelmi kezelési állásfoglalás, a Natura 2000 hálózat részét képező területen (a továbbiakban: Natura 2000 terület) lévő erdő esetén a Natura 2000 fenntartási terv vagy annak hiányában a Natura 2000 javaslat figyelembevételével kell meghatározni oly módon, hogy a) a  közösségi jelentőségű vagy kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő faj kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése érdekében adott javaslat vagy előírt korlátozás csak azokra az  erdőkre vonatkozik, amely a  faj – a  védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által felmért adatok alapján – jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgál, továbbá b) a  védett, fokozottan védett faj megőrzése, védelme érdekében adott javaslat vagy előírt korlátozás csak azokra az erdőkre vonatkozik, amely a faj – a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv rendelkezésére álló adatok alapján – populáció kialakítására képes állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgál. (3) Védett természeti területen, illetve Natura 2000 területen lévő erdő körzeti erdőtervezése során kiemelt figyelemmel kell lenni a) az  erdők – különösen a  közösségi jelentőségű vagy kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelyek – természetességi állapotának, biológiai és genetikai sokféleségének, fajkészletének fenntartására, illetve lehetőség szerinti javítására vagy bővítésére, b) a  védett vagy fokozottan védett, illetve a  közösségi jelentőségű vagy kiemelt közösségi jelentőségű fajok élőhelyének és a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvényben (a továbbiakban: Tvt.) meghatározott egyéb természeti értékeknek a védelmére, valamint c) az erdő által meghatározott tájképi értékek megőrzésére, táji léptékben az erdőtársulások sokszínűségének fenntartására. (4) A (3) bekezdésben foglaltak érvényesülése érdekében az érintett erdőkben a) – ahol a természetvédelmi szempontok indokolják, és a természeti feltételek lehetővé teszik – a védett vagy fokozottan védett, illetve Natura 2000 területen a  kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelynek minősülő erdőkben aa) hosszabb véghasználati időszakú, egyenlőtlen bontáson alapuló, fokozatos felújítóvágás vagy szálalóvágás tervezésével, valamint ab) a tarvágások térben és időben tagolt tervezésével vágásos üzemmódú erdőgazdálkodás esetén is az  erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására kell törekedni; b) tarvágás véghasználatként csak akkor tervezhető, ha az erdő felújítása más erdészeti módszerrel nem vagy – természetvédelmi szempontból is – legcélszerűbben így kivitelezhető, azonban ebben az  esetben is törekedni kell az egybefüggő vágásterület kiterjedésének csökkentésére; c) az erdőneveléseket úgy kell megtervezni, hogy azok a termőhelynek nem megfelelő vagy erdészeti tájidegen elegyfafajok – így különösen az intenzíven terjedő fajok – visszaszorítását, az őshonos fafajok elegyarányának emelését, az elegyesség fenntartását, javítását, a faállomány szerkezeti változatosságának növelését, valamint a meglévő őshonos cserjeszint és erdőszegélyek lehetséges megőrzését szolgálják; d) a  vágásérettségi kort természetes, természetszerű vagy származék erdőben a  természetvédelmi céloknak, a hozamvizsgálat eredményeinek, a természetes felújítás követelményeinek és az erdő egészségi állapotának együttes figyelembevételével, lehetőség szerint a vágásérettségi szakasz felső felében kell meghatározni; e) a  véghasználatok tervezése során arra kell törekedni, hogy az  erdészeti tájban honos fafajokkal jellemezhető faállomány-típusok, illetve a  közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok esetében a korosztályviszonyok kiegyenlítettek legyenek; f ) a  2 hektár vagy annál nagyobb területű, természetes, természetszerű vagy származék erdő véghasználatát az  erdészeti tájban honos fafajú hagyásfák, illetve hagyásfa csoportok visszahagyásával kell megtervezni, melynek során a  korábban megosztással leválasztott, faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú erdőrészleteket, a  szomszédos erdőrészletekben meglévő hagyásfa csoportot vagy csoportokat és a  4.  § (10) bekezdése szerint megosztással leválasztott, önálló erdőrészleteket is figyelembe kell venni; g) a  termőhelynek nem megfelelő vagy erdészeti tájidegen főfafajú erdők véghasználata után a  fafajcserével járó erdőszerkezet-átalakítást alternatív lehetőségként minden esetben meg kell tervezni; h) a  véghasználatot követő erdőszerkezet-átalakítás kizárólagos módon történő tervezése védett természeti területen a  természetvédelmi céloknak, az  erdei haszonvételi lehetőségeknek és az  erdő egyéb rendeltetéseinek együttes figyelembevételével, ütemezetten történhet; i) a Tvt. 23. § (2) bekezdése alapján védett természeti területek, a Tvt. 48. § (2) bekezdésében meghatározott, védetté nyilvánított mesterséges üregek, valamint védett természeti területen az  Evt. 13.  § (1)  bekezdés a) pont af ) alpontja és – az érintett erdőrészlet leírólapján is feltüntetett – az Evt. 13. § (1) bekezdés b) pontja szerinti erdei vízfolyások és erdei tavak védelme érdekében, azok földfelszíni elhelyezkedéséhez 25 méternél közelebb fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban tervezhető. (5) A  nem védett és nem honvédelmi rendeltetésű Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a  Natura 2000 rendeltetés elsődleges rendeltetésként minden olyan erdőrészletre vonatkozóan megállapítható és az  azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartható, a) amely kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő faj monitorozott adatok alapján megállapított, jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgál, b) amelyben kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdő található vagy c) amelyben közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó, természetes vagy természetszerű erdő természetességi állapotú erdő található. 6. Közjóléti célú erdőtervezési alapelvek 6. § A közjóléti rendeltetésű parkerdőkben és gyógyerdőkben a közjóléti funkciók megfelelő érvényesülése érdekében a) törekedni kell a  folyamatos erdőborítást biztosító vagy az  arra való átállást szolgáló üzemmódú erdőgazdálkodásra való áttérésre, b) vágásos üzemmód esetén az  erdő egészségi állapotának és az  idős erdő alatt megtelepedett újulat életfeltételeinek figyelembevételével a  vágásérettségi kor emelésére kell törekedni, a  véghasználatot –  lehetőség szerint – több ütemben kell végrehajtani, valamint fokozatos felújítóvágás esetén hosszabb véghasználati időszakot kell alkalmazni, c) az erdőfelújítás és az erdőnevelés során változatos korú, fafajösszetételű és szerkezetű, hosszú távon állékony faállományt kell kialakítani, amelynek érdekében – az erdő természetességi állapotának fenntartása mellett – ca) az erdők esztétikai értékét növelő, cb) oktatási célokat szolgáló, cc) idegenhonos, cd) intenzíven nem terjedő vagy ce) allergiás kockázatot nem növelő fafajú vagy fajtájú faegyedek szálankénti, soros, illetve csoportos elegyítése vagy visszahagyása is tervezhető. 7. Vízvédelmi, partvédelmi és árvízvédelmi célú erdőtervezési alapelvek 7. § (1) A  folyók nagyvízi medrében lévő erdők körzeti erdőtervezését a  jogszabályban foglalt nagyvízi mederkezelési tervben vagy annak hiányában a  nagyvízi mederkezelési tervdokumentációban meghatározott árvízvédelmi szempontok figyelembevételével kell elvégezni. (2) Amennyiben a  nagyvízi medret, illetve azon belül az  egyes levezető sávok határvonalait a  vízügyi hatóság vagy a nagyvízi mederkezelési terv nem határozza meg, akkor az Evt. 33. § (2) bekezdés e), f ) és i) pontjában foglaltakat a  körzeti erdőtervezés során a  vízügyi igazgatási szerv, természetvédelmi vagy Natura 2000 rendeltetésű erdő esetén a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv véleményének figyelembevételével kell meghatározni. (3) A  vízbázisok védelmét szolgáló erdők esetében törekedni kell az  erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására, valamint a  víztermelő helyek környékén a  megfelelő cserjeszint kialakítására és fenntartására. A  folyamatos erdőborítás mielőbbi elérése érdekében az  erdőfelújításokat – egyéb jogszabályi korlátozások hiányában és a  termőhelyi adottságok figyelembevételével – lehetőség szerint különböző vágásérettségi korú fafajok elegyes erdősítésével kell megtervezni. (4) A  síkvidéki, mezőgazdasági művelés alatt álló területekkel körülvett ivóvízbázisokat határoló vízvédelmi erdők tarvágás jellegű véghasználatát csak több ütemben, a  lehető legkisebb területre kiterjedő tarvágásokkal kell megtervezni. 8. Az egyéb védelmi rendeltetésű erdőkre vonatkozó erdőtervezési alapelvek 8. § (1) A  gyenge termőhelyen álló, talajvédelmi rendeltetésű, mageredetű természetes felújításra alkalmas, természetes, természetszerű és származék erdőkben a  véghasználatok tervezése során elsősorban elnyújtott fokozatos felújítóvágást vagy szálalóvágást kell alkalmazni. (2) A  mezővédő rendeltetésű erdőkben az  erdőnevelések tervezésekor az  elegyesség kialakítására és fenntartására, valamint az erdőszerkezet megőrzésére és javítására kell törekedni. (3) Településvédelmi rendeltetésű erdőkben az elegyes állományok létrehozására, a véghasználatok térben és időben több ütemben történő végrehajtására, valamint a funkcióhoz illő fafajválasztásra kell törekedni. (4) Műtárgyvédelmi rendeltetésű erdőkben a  közlekedés biztonságának és a  védelmi szerepnek a  folyamatos fenntartására kell törekedni. Ennek érdekében többszöri, mérsékelt erélyű nevelővágást, részterületes véghasználatot, valamint szükség szerint egészségügyi termelést kell tervezni. (5) Az  egyéb védelmi rendeltetésű erdők nagyvízi mederben való elhelyezkedése esetén az  erdőtervezés során az árvízvédelmi biztonsági követelmények elsődlegességét biztosítani kell. (6) E  § alkalmazásában funkcióhoz illő fafajválasztás az  elegyes erdők létrehozása nem intenzíven terjedő, tájidegen elegyfafajok alkalmazásával és az allergén fajok mellőzésével. 9. Záró rendelkezések 9. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba. 10. § Az R. 1. számú melléklete a 16. melléklet szerint módosul. 11. § Az R. 2. számú mellékletében foglalt táblázat a) 2018. sorában a „Felső-Őrségi” szövegrész helyébe a „Felső-Őrségi és Vendvidéki”, b) 2019. sorában az „Alsó-Kemenesháti” szövegrész helyébe a „Sárvár–Celldömölki” szöveg lép. 12. § (1) Hatályát veszti az R. 1. számú melléklet 9.6. pontja. (2) Hatályát veszti az R. 2. számú mellékletében foglalt táblázat a) 2018. sorában a „Vendvidéki” b) 2019. sorában a „Sárvári-Rábamente” szövegrész. Dr. Fazekas Sándor s. k., földművelésügyi miniszter