59/B/2008. AB határozat

59/B/2008. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet törvényellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t: Az Alkotmánybíróság Mosonmagyaróvár Város Képviselő-testületének a köztisztaságról és a hulladékgazdálkodásról szóló 19/2002.(VI. 28.) ÖKT rendelet 11. §-a, 14. § (1) bekezdése és (7) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

I. Az indítványozó Mosonmagyaróvár Város Képviselő-testületének a köztisztaságról és a hulladékgazdálkodásról szóló 19/2002.(VI. 28.) ÖKT rendelet (a továbbiakban: Ör.) 11. §, 14. § (1) bekezdés és (7) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítását és visszaható hatályú megsemmisítését kérte. A támadott rendelkezések álláspontja szerint ellentétesek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, 13. § (1) bekezdésével és 70/A. §-ával.

II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokra tikus jogállam.” „13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdon hoz való jogot.” „44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.” „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”

11. §A közszolgáltató és az ingatlantulajdonos közt lét

rejövő, a közszolgáltatás igénybevételéről szóló szerződés megkötése a közszolgáltató feladata, s ebben az alábbiakat kell meghatározni:

14. §(1) A települési szilárd hulladék kezeléséért köz

szolgáltatási díjat kell fizetnie annak, aki e rendelet szerint a települési szilárd hulladék gyűjtésére, s a közszolgáltatónak való átadására, azaz a közszolgáltatás igénybevételére kötelezett. …

III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az Ör. támadott rendelkezéseit azért kérte megsemmisíteni az indítványozó, mert – álláspontja szerint – normakollíziót okoznak, a Hgt. 23. § d) pontjába ütköznek, valamint mert a jogállami jogbiztonságot azáltal sértik, hogy tartalmuk bizonytalan, nem világos és kiszámítható. „Az Alkotmánybíróság több hasonló ügyben hozott határozatában is kifejtette, hogy a települési szilárd és folyékony hulladék elszállítása és ártalmatlanítása közüzemi szerződés keretében megvalósuló közszolgáltatás, melynek igénybevétele az ellátott területen az önkormányzati rendeletben meghatározott módon az ingatlan tulajdonosa, használója részére kötelező. [52/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998, 483, 487.] A Hgt.-ben foglalt alapelvi jelentőségű célok maradéktalan érvényesülése érdekében a települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást (a továbbiakban: közszolgáltatás) szervez, és tart fenn.” (649/B/2004. AB határozat, ABH 2005, 1258, 1263.) A Hgt. 13. § (1) bekezdése értelmében: „A hulladék termelője, birtokosa a tevékenysége gyakorlása során keletkező, illetőleg más módon a birtokába kerülő hulladékot köteles gyűjteni, továbbá hasznosításáról vagy ártalmatlanításáról gondoskodni.”; ugyanezen § (3) bekezdése pedig előírja: „Törvény, kormányrendelet vagy – települési hulladék esetében – önkormányzati rendelet kötelezheti a hulladék termelőjét, birtokosát a hulladék meghatározott anyagminőség szerinti elkülönített gyűjtésére, valamint a hulladék jellegének megfelelő csomagolására és megjelölésére, továbbá az így előkészített hulladék átadására a begyűjtést végző szervezetnek, illetőleg hulladékkezelőnek.” A Hgt. 20. § (1) bekezdése a települési szilárd és folyékony hulladékok tekintetében állapít meg különös szabályokat, ebben a körben az ingatlan tulajdonosa, birtokosa vagy használója (a továbbiakban: ingatlantulajdonos) számára kötelezően előírja a hulladék gyűjtésének kötelezettségét. Ennek megfelelően keletkeztet a Kr. 6. § (1) bekezdése közszolgáltatási díjfizetési kötelezettséget, illetve szabályozza a díjfizetés megtagadásának tilalmát, bizonyos kivételek és ezek feltételeinek meghatározásával. Az Ör. 14. § (1) bekezdése a Kr. 6. § (1) bekezdésével párhuzamosan írja elő a díjfizetési kötelezettséget; az Ör. 14. §

6. §ának rendelkezéseivel

Azt is sérelmezi az indítványozó, hogy az Ör. 10. §-a a hulladékszállítási közszolgáltatási szerződés kötelező tartalmi elemei között kizárólag az ingatlantulajdonost említi, holott másutt más alanyi kört említ az Ör. Így például az Ör. 14. § (1) bekezdése a közszolgáltatási díjfizetési kötelezettséget a „települési szilárd hulladék gyűjtésére, s a közszolgáltatónak való átadására, azaz a közszolgáltatás igénybevételére kötelezett” személyre telepíti. Az indítványozó szerint ez jogbizonytalanságot okoz, valamint a Hgt. 23. § d) pontját sérti. A Hgt. 13. § (1) bekezdése szerint „[a] hulladék termelője, birtokosa a tevékenysége gyakorlása során keletkező, illetőleg más módon a birtokába kerülő hulladékot köteles gyűjteni, továbbá hasznosításáról vagy ártalmatlanításáról gondoskodni”. A települési szilárd és folyékony hulladékra vonatkozó külön szabályok már konkretizálják, hogy általában kit kell a hulladék termelőjének, birtokosának tekinteni: „[a]z ingatlan tulajdonosa, birtokosa vagy használója (a továbbiakban együtt: ingatlantulajdonos) köteles … a települési szilárd hulladékot a külön jogszabályban előírtak szerint gyűjteni, továbbá az annak begyűjtésére feljogosított hulladékkezelőnek átadni”. [Hgt. 20. § (1) bek.] Már ebből a rendelkezésből is kitűnik, hogy az ingatlantulajdonos fogalmát gyűjtőfogalomként használta a törvényalkotó, ez azonban semmilyen bizonytalanságot nem okoz, mert végső soron a tulajdonos viseli az ingatlannal járó terhet, ha annak megtérítésére senkit (így az ingatlan birtokosát vagy használóját) nem lehet kötelezni (Ptk. 99. §). Mindezen felül a Hgt. 30. §

Felvetette az indítványozó, hogy az Ör. 14. § (1) bekezdése és (7) bekezdés a) pontja azért is alkotmánysértő, mert „a joganyag összevetéséből sem állapítható meg a díjfizetési kötelezettség alapja: szerződéskötés szükséges, vagy elegendő, ha a közszolgáltató felajánlja a közszolgáltatást vagy rendelkezésre áll.” „Az Alkotmánybíróság több hasonló ügyben hozott határozatában is kifejtette, hogy a települési szilárd és folyékony hulladék elszállítása és ártalmatlanítása közüzemi szerződés keretében megvalósuló közszolgáltatás, melynek igénybevétele az ellátott területen az önkormányzati rendeletben meghatározott módon az ingatlan tulajdonosa, használója részére kötelező. [52/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998, 483, 487.] A Hgt.-ben foglalt alapelvi jelentőségű célok maradéktalan érvényesülése érdekében a települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást (a továbbiakban: közszolgáltatás) szervez, és tart fenn.” (649/B/2004. AB határozat, ABH 2005, 1258, 1263.) A közszolgáltatási szerződés megkötése kötelező, a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre [a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban:

Ptk.) 205. §]; a szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni [Ptk. 216. § (1) bek.]. Ilyen ráutaló magatartással jön létre tipikusan a tömegközlekedési személyszállítási szerződés, e szerződéshez mindazok a jogkövetkezmények fűződhetnek, amelyeket a szerződés kapcsán jogszabály előír, pl. a személyazonosság igazolása (644/B/2007. AB határozat, ABH 2008, 2744, 2748–2749.).

A szemétszállítási jogviszonyban az Ör. 11. §-a szerint a közszolgáltatónak kötelessége a szerződés írásba foglalását minden lehetséges módon megkísérelni, de az ingatlantulajdonos nem tagadhatja meg a hulladékkal kapcsolatos kötelezettségeit, legfőképpen a közszolgáltatási díj megfizetését, ha részére a közszolgáltató a közszolgáltatást felajánlja, illetve a közszolgáltatás teljesítésére rendelkezésre áll [Kr.

6. §

Emiatt a tulajdonhoz való jog és az indítványozó által sérelmezett jogi helyzet, nevezetesen a hulladékszállítási jogviszony alapján fennálló díjfizetési kötelezettség az indítványozó által felhozott érvek tekintetében nem áll alkotmányos összefüggésben, így az Alkotmánybíróság az indítványt e részében is elutasította.

14. §(7) bekezdés a) pontja miatt nem ajánlotta fel”

Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, amelynek értelmében a Magyar Köztársaság területén az emberi, illetve az állampolgári jogok, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül minden személyt megilletnek. Következetesen érvényesített álláspontja szerint a diszkrimináció tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok terén tett megkülönböztetésekre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot is sérti. Az Alkotmánybíróság ez utóbbi körben viszont kizárólag akkor ítéli alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási körbe tartozó jogalanyok között [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.]. Az Alkotmánybíróság azt is kimondta: a megkülönböztetés tilalma nem jelenti azt, hogy minden megkülönböztetés tilos.

A hátrányos megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie és az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembe vételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztása szempontjait meghatározni [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.].

A diszkrimináció tilalmából tehát nem következik az, hogy az állam – a különböző élethelyzetekben lévőkre tekintettel – ne különböztethetne, feltéve, hogy ezzel alkotmányos követelményeket nem sért. Az Alkotmánybíróság szerint az állam joga – és bizonyos körben kötelezettsége is –, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 74/1995. (XII. 15.) AB határozat, ABH 1995, 369, 373–374.].

A diszkrimináció vizsgálatánál tehát az első eldöntendő kérdés, hogy az adott szabályozás tekintetében állított megkülönböztetés egymással összehasonlítható alanyi körre vonatkozik-e [49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249.; 432/B/1995. AB határozata, ABH 1995, 789, 792.].

Az Alkotmánybíróság ebben az ügyben megállapította, hogy az adott szabályozás tekintetében a településen a közszolgáltatás igénybe vételére kötelezettek minősülnek azonos csoportba tartozónak. „A települési szilárd hulladékkal kapcsolatos helyi közszolgáltatás Mosonmagyaróvár város mindenkori közigazgatási területére terjed ki.

Ezen területen lévő valamennyi ingatlan tulajdonosa, használója, bérlője (lakásszövetkezet, társasház is) – továbbiakban csak: ingatlantulajdonos –, illetve a hulladék termelője, birtokosa a települési szilárd hulladék elhelyezéséről, kezeléséről az e rendeletben meghatározott módon, a hulladékkezelési közszolgáltatás igénybevételével köteles gondoskodni.” [Ör. 8. § (6) bekezdés] Az Ör.

11. §

a valamennyi, az előző értelemben vett ingatlantulajdonos tekintetében kötelezővé teszi a közszolgáltató számára a szerződés írásba foglalását. A jogviszony fennállása tekintetében pedig az Alkotmánybíróság fentebb kifejtette, hogy a hulladékszállítási jogviszony létrejötte nem függ a szerződés írásba foglalásától. Mindezek alapján nincsen olyan jogi szempontú különbség a homogén csoport tagjai között, amely alapján az Alkotmány 70/A. §-ában tilalmazott hátrányos különbségtétel megállapítható lenne, így az Alkotmánybíróság az indítványt e részében is elutasította.

Budapest, 2010. december 20. Dr. Holló András s. k., Dr. Kovács Péter s. k., alkotmánybíró alkotmánybíró