9/2019. (III. 22.) AB határozata a nemzeti köznevelésről szóló 2011. CXC. törvénnyel kapcsolatos mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség meg

9/2019. (III. 22.) AB határozata a nemzeti köznevelésről szóló 2011. CXC. törvénnyel kapcsolatos mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapításáról. Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály Alaptörvénnyel való összhangjának utólagos vizsgálata tárgyában – dr.  Szabó Marcel alkotmánybíró párhuzamos indokolásával, valamint dr. Czine Ágnes, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Stumpf István és dr. Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő 1. Az  Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – megállapítja, hogy a  jogalkotó mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvényben vagy más jogszabályban nem alakított ki a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekekre, tanulókra vonatkozóan az  egyéni szempontok megfelelő mérlegelését lehetővé tevő olyan további kedvezményszabályokat, amelyek a  közoktatás során maradéktalanul biztosítják ezen gyermekek, tanulók – Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése szerinti – védelmét. Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2019. június 30. napjáig tegyen eleget. 2. Az  Alkotmánybíróság a  nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 56.  § (1)  bekezdése „sajátos nevelési igényű” szövegrésze, valamint a 97. § (1a) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben. I. [1] 1. Dr. Szél Bernadett és Ikotity István országgyűlési képviselők, valamint további ötvenegy országgyűlési képviselő (a  továbbiakban: indítványozók) – az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés e)  pontja és az  Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a  továbbiakban: Abtv.) 24.  § (1)  bekezdése alapján – 2017. június 13-án utólagos normakontrollra irányuló indítványt nyújtottak be az  Alkotmánybíróságra. Ebben a  nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a  továbbiakban: Nkt.) 56.  § (1)  bekezdésének – az  oktatás szabályozására vonatkozó és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2017. évi LXX. törvény (a  továbbiakban: Módtv.) 21.  § 4.  pontja által megállapított – „sajátos nevelési igényű” szövegrésze, továbbá szoros tartalmi összefüggés okán – a  Módtv. 19.  §-a által megállapított – az  Nkt. 97.  § (1a)  bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását kérték az  Alkotmánybíróságtól, miután a  kifogásolt rendelkezéseket ellentétesnek vélték az  Alaptörvény XI.  cikk (1)  bekezdésével, a  XVI.  cikk (1)  bekezdésével, a  XV.  cikk (2), (4) és (5)  bekezdéseivel, továbbá az  Alaptörvény VI.  cikk (1)  bekezdésével. Az  indítvány kérelmet tartalmazott továbbá arra nézve, hogy amennyiben a  kifogásolt rendelkezések az elbíráláskor még nem léptek hatályba, úgy mondja ki az Alkotmánybíróság, hogy azok nem lépnek hatályba; amennyiben pedig már hatályba léptek, úgy azokat semmisítse meg. [2] Az indítvány kiemeli, hogy a  támadott módosítás [a  Módtv. 44.  § (6)  bekezdése alapján] 2018. szeptember  1-jei hatálybalépésével az  eddig minden tanulóra kiterjedő mentesítési lehetőséget a  sajátos nevelési igényű tanulókra szűkítette. Így a  módosulás folytán a  sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók a  továbbiakban is mentesíthetőek maradnak az  érdemjegyekkel és osztályzatokkal történő értékelés és minősítés, illetve az  egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és a mentesítés alól. Ezzel szemben minden más, egyébként egyéni adottsága, fejlettsége alapján – a  mentesítésre a  korábbi szabályok értelmében – amúgy rászoruló tanuló, köztük a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanuló a  továbbiakban nem kaphat ilyen mentesítést. Az  indítvány – idézve a  törvényjavaslat indokolását – hangsúlyozza, hogy a  bő tizennégy hónapos felkészülési idővel, valamint a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók esetében a  felmenő rendszerű bevezetéssel hatályba lépő módosítás indoka az, hogy az érintett tanulók motiváltabbá váljanak a saját nehézségeik leküzdésére, valamint az  új szabályozás folytán fellépjen a  felmentés indokolatlan alkalmazása ellen, ezzel a hangsúlyt a módosítás a felmentés helyett a fejlesztésre, a kompenzációra helyezve. [3] Az indítvány nem vitatja, hogy a  módosított felmentési szabály generálklauzulával, érdemi, tartalmi megkötés nélkül – ugyanakkor eljárási garanciaként szakértői bizottsági vélemény beszerzésével alátámasztott – felmentési lehetőséget ír elő, továbbá azt sem tartja kizártnak, hogy a  felmentettek heterogén csoportján belül ténylegesen vannak olyanok, akik eredményesebben lennének felkészíthetőek mentesítések nélkül az  általános számonkérési rendszerben. Ez  a  probléma – vélik az  indítványozók – kellően körültekintő jogalkalmazással a  korábbi törvényi keretek között is megoldható lenne, ugyanis a  mentesítés feltétele, hogy azt a  gyermek egyéni adottságai szükségessé tegyék. Ehhez képes a  kifogásolt módosítás a  heterogén mentesítetti körből csak a  sajátos nevelési igényű tanulóknak engedi meg továbbra is a  mentesítést, ugyanakkor minden más tanulót anélkül zár ki a  rendelkezés alkalmazása alól, hogy azt normatív szinten bármivel is pótolná, vagy annak szakmai indokait megjelenítené. Ezért az indítvány álláspontja szerint az új rendelkezés szakmai alapja teljes mértékben hiányzik. [4] Az indítványozók nézete szerint a  támadott rendelkezések közvetlenül érintik a  tanulók Alaptörvény XI.  cikk (1)  bekezdésében elismert művelődéshez való jogát, valamint az  Alaptörvény XVI.  cikk (1)  bekezdésébe foglalt, a  gyermekek testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogának gyakorlását, ugyanis a  mentesítés alkotmányos célja éppen az  egyes gyermekek egyedi képességeinek és a  személyes fejlesztési igényeinek meg nem felelő oktatási és értékelési módszerek alkalmazásának kizárása. Az  indítványi érvelés szerint a  mentesítés korlátozása e  jogokkal összefüggésben kellő alkotmányos alap nélküli közvetett hátrányos megkülönböztetésként sérti az  Alaptörvény XV.  cikk (2)  bekezdése szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mivel a  módosítással kedvezőtlenül érintett tanulók számára más tanulókkal összevetve olyan hátrányt okoz, amely alapvető joggal összefüggésben merül fel, így az  csak akkor nem sértené az  Alaptörvény XV.  cikk (2)  bekezdését, ha az  a  szükségesség-arányosság követelményeinek megfelelne. Az indítványozók szerint ugyanakkor a korlátozás nem arányos, mivel a módosítás által alkalmazott megoldás, azaz a  mentesítésből való kizárás, nyilvánvalóan nem a  cél eléréséhez szükséges legenyhébb megoldás. A  módosítás továbbá azzal a  következménnyel is járna, hogy a  mentesítés lehetőségétől eleső tanulók nem kapnának kellően hatékony segítséget, egyéni adottságuknak megfelelő, illetve a hasonló nehézségekkel nem rendelkező társaikkal összemérhető értékelést, ez  pedig előidézheti az  iskolaválasztás beszűkülését, a  felsőoktatáshoz való hozzáférés elnehezülését, esetleg a köznevelésből való kiesést. [5] Az indítvány utal arra, hogy a  módosítás folytán a  mentesítés lehetőségétől eleső tanulók a  továbbiakban is mentesíthető sajátos nevelési igényű tanulókkal szemben részesülnek hátrányos megkülönböztetésben (lévén az  elhatárolás nem mindig egyértelmű, és a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek esetében is fennállhat az  adott tárgyban való jó teljesítményt kizáró állapot). Másfelől a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók a  tanulási nehézséggel nem rendelkező társaikkal szemben szenvednek el közvetett hátrányos megkülönböztetést, mivel sokuk esetében olyan feltételeknek kell megfelelniük, amelyre a – jogalkotó által fejleszteni kívánt – motivációjuk ellenére is képtelenek. [6] Az Alaptörvény XV.  cikk (4)–(5)  bekezdései vonatkozásában az  indítványozók kiemelték, hogy mind az  esélyegyenlőség és a  társadalmi felzárkóztatás elősegítése, mind a  gyermekek külön intézkedéssel történő védelme mint államcélok érvényesülése kiemelt körültekintést követeltek volna meg a  támadott rendelkezés előkészítése és elfogadása során. Ugyanakkor a mentesítés új feltételeinek való tömeges megfelelésre képtelenség a leszakadást eredményezheti, amellyel a társadalmi felzárkózás lehetősége is veszélybe kerülhet. [7] Az indítvány megemlíti továbbá, hogy az  új szabályozás belső koherencia-problémát is keletkeztet, mivel az  Nkt. 1.  § (1)  bekezdése szerint a  törvény „kiemelt célja a  nevelés-oktatás eszközeivel a  társadalmi leszakadás megakadályozása és a tehetséggondozás”. [8] Az indítványozók a módosító rendelkezések folytán sérülni vélték az érintettek Alaptörvény VI.  cikk (1) bekezdése szerinti jó hírnévhez való jogát. Utalva a  942/B/2001. AB határozatban foglaltakra kifejtették, hogy a  módosított szabályozás szükségtelenül kényszeríti rá az érintett sajátos nevelési igényű gyermekeket arra, hogy a minősítésüket megalapozó, ám az iskolában jellegénél fogva leplezhető fogyatékosságukat, pszichés zavarukat nyíltan felvállalják azáltal, hogy a módosítást követően bármely tantárgy alóli felmentés egyben a sajátos nevelési igényű minősítést is feltételezi majd. [9] A köznevelés gyakorlatában a „sajátos nevelési igényű”, valamint a „beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő” tanuló címke is rendelkezik stigmatizáló hatással, így enyhébb fogyatékosságok, zavarok vagy nehézségek esetén sokan kifejezetten kerülik az  ezekre való hivatkozást még abban az  esetben is, ha annak az  orvosi, pszichológiai vagy fejlesztőpedagógiai alapjai meglennének. Jelen módosítással számos tanuló lenne kénytelen az iskola közössége előtt vállalni ezeket a zavarokat, hiszen ellenkező esetben teljesíthetetlen vagy csak értelmetlen nehézségek árán teljesíthető feladatokkal szembesülne. Az  indítványozók álláspontja szerint az  ilyen kényszer intézményesítése sérti az érintetteknek az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésén alapuló jó hírnévhez való jogát. Míg az  indítványozók az  Nkt. 97.  § (1a)  bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését arra tekintettel kérik, hogy az  az elsődlegesen támadott módosítással szoros összefüggésben álló átmeneti rendelkezéseket állapít meg. [10] 2. Az  Alkotmánybíróság felhívta az  emberi erőforrások miniszterét az  indítvánnyal kapcsolatos álláspontja kifejtésére. [11] A miniszteri vélemény hangsúlyozta, hogy a  sajátos nevelési igény és a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség elhatárolása és kezelése kiemelt kérdés. A  sajátos nevelési igény a  fogyatékosságok köznevelési megnevezése és csoportja, míg a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség a  nemzetközi gyakorlatban nem ismert, magyar sajátosság. A  nemzetközi fogyatékos – nem fogyatékos kategória nálunk tovább differenciálódik a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség (az előzőnél enyhébb, átmeneti, de problémát mutató) és problémamentes alkategóriákra. A  miniszteri vélemény – bemutatva a  sajátos nevelési igény és a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség kategóriák közötti alapvető különbségeket – részletesen kifejtette, hogy a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség a  sajátos nevelési igénnyel szemben érdemben fejleszthető, nem végleges állapot, illetve nem olyan károsodás, amely akadályozná a  társadalmi szerepvállalást. Érvelése szerint az  indítvánnyal kifogásolt szabályozás ténylegesen nem tett különbséget a  fentiekben eltérő állapotok között, így a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók alapvető tudástartalmakat, készséget, kompenzációs technikákat nem sajátítottak el. Ezzel szemben az  értékelés és minősítés alóli felmentés, illetve a szöveges értékelés kivezetése épp a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók fejlesztését, felzárkózását segíti elő. A  szabályozásbeli változtatás a  valódi, szükségletalapú fejlesztésre helyezi a  hangsúlyt. Ugyanakkor a mentesítések rendszere nem kerül ki a jogszabályból, de a jövőben az csak a sajátos nevelési igényű problématerületre adható, valós indokoltság esetén. Kiemelte, a  változás kizárólag az  értékelés és minősítés alóli felmentés és szöveges értékelés kivezetését jelenti. A miniszteri vélemény az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének sérelmét állító indítványi résszel összefüggésben kifejtette, hogy a jó hírnévhez való jog sérelme álláspontjuk szerint akkor valósulna meg, amennyiben a sajátos nevelési igényű, vagy beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók tekintetében a  személyüket sértő, s ennek folytán hátrányos megítélésre alkalmas szabályozás történt volna. Ez a kifogásolt rendelkezések tekintetében nem mondható el, mivel annak megítélése, hogy a tanuló sajátos nevelési igényű vagy beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel, zavarral küzd, objektív vizsgálati módszerek alkalmazásával, képzett szakértői bizottság által kerül megállapításra. [12] 3. Az eljárás során a FIMOTA Központ amicus curiae beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz. II. [13] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései: „VI. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével.” „XI. cikk (1) Minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez. (2) Magyarország ezt a  jogot a  közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az  ingyenes és kötelező alapfokú, az  ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint a  képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők törvényben meghatározottak szerinti anyagi támogatásával biztosítja.” „XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes. (2) Magyarország az  alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja. […] (4) Magyarország az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás megvalósulását külön intézkedésekkel segíti. (5) Magyarország külön intézkedésekkel védi a  családokat, a  gyermekeket, a  nőket, az  időseket és a  fogyatékkal élőket.” „XVI.  cikk (1) Minden gyermeknek joga van a  megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz.” [14] 2. Az Nkt. indítvánnyal érintett, 2018. augusztus 31-ig hatályban volt rendelkezése szerint: „56.  § (1) A  tanulót, ha egyéni adottsága, fejlettsége szükségessé teszi, a  szakértői bizottság véleménye alapján az igazgató mentesíti a) az  érdemjegyekkel és osztályzatokkal történő értékelés és minősítés alól, és ehelyett szöveges értékelés és minősítés alkalmazását írja elő, b) a gyakorlati képzés kivételével egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és a minősítés alól.” [15] 2.1. Az Nkt. indítvánnyal támadott rendelkezései: „56. § (1) A sajátos nevelési igényű tanulót, ha egyéni adottsága, fejlettsége szükségessé teszi, a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján az igazgató mentesíti a) az  érdemjegyekkel és osztályzatokkal történő értékelés és minősítés alól, és ehelyett szöveges értékelés és minősítés alkalmazását írja elő, b) a gyakorlati képzés kivételével egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és a minősítés alól.” „97.  § (1a) Az  a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanuló, akit 2018. augusztus 31. napjáig a  szakértői bizottság szakértői véleménye alapján egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az  értékelés és a  minősítés alól mentesítettek, a  mentesítés időtartamának félbeszakadása nélkül, középfokú iskolai tanulmányainak befejezéséig egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és a minősítés alól mentesülhet. Az e bekezdésben foglaltakra az 56. § (1) és (2) bekezdésben foglalt szabályok értelemszerűen alkalmazandóak.” [16] 2.2. Az Nkt. 2017. június 17-től hatályban lévő 56/A. §-a értelmében: „A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek, tanulók a  szakértői bizottság szakértői véleménye alapján fejlesztő foglalkoztatásban és az  e  törvényben, továbbá jogszabályban meghatározott kedvezményekben részesülnek.” III. [17] 1. Az  Alkotmánybíróság az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés e)  pontja értelmében a  Kormány, az  országgyűlési képviselők egynegyede, a  Kúria elnöke, a  legfőbb ügyész vagy az  alapvető jogok biztosa kezdeményezésére felülvizsgálja a  jogszabályoknak az  Alaptörvénnyel való összhangját. Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az  indítvány az  arra jogosultaktól érkezett, azt ugyanis a  százkilencvenkilenc országgyűlési képviselő több mint egynegyede: ötvenhárom képviselő nyújtotta be. Az  indítvány absztrakt normakontrollra irányul, és az Abtv. 52. § (1b)  bekezdése szerinti határozott kérelem követelményének eleget tesz, így az  Alkotmánybíróság az  indítványt érdemben vizsgálta. [18] 2. Az  Alkotmánybíróság az  indítvány érdemi elbírálásához először röviden áttekintette az  Nkt. – indítvánnyal összefüggő – sajátos nevelési igényű, valamint a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulókra vonatkozó korábbi, és a módosítással érintett, jelenleg hatályban lévő rendelkezéseit. [19] Az Alaptörvény XI.  cikk (1)  bekezdése valamennyi magyar állampolgár számára biztosítja a  művelődéshez való jogot, melyet – annak (2) bekezdése alapján – az állam többek között a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az  ingyenes és kötelező alapfokú, az  ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint a  képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással biztosítja. Ezt ismétli meg az  Nkt. 2.  § (1) bekezdésében, amely hangsúlyozza, hogy a magyar állam (egyik) közszolgálati feladata az ingyenes és kötelező alapfokú, az  ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú neveléshez, oktatáshoz való jog biztosítása az  érettségi megszerzéséig (illetve a  szakképzésről szóló törvényben meghatározott feltételek szerinti második szakképesítés megszerzését biztosító első szakmai vizsga befejezéséig). Az  Nkt. hatálybalépése óta szintén töretlenül kiemelten jelenik meg a köznevelés céljaként – többek között – [az 1. § (1) bekezdésében] a társadalmi leszakadás megakadályozása, melyet a  jogalkotó a  nevelés-oktatás eszközeivel kíván megvalósítani. A  törvény alapelvei között (3. §) hangsúlyozza, hogy a köznevelés középpontjában a gyermek, a tanuló, a pedagógus és a szülő áll, akiknek a  kötelességei és jogai egységet alkotnak. Az  Nkt. [a 3.  § (6)  bekezdésében] szintén hatálybalépése óta változatlanul a  köznevelés kiemelt feladataként jeleníti meg az  iskolát megelőző kisgyermekkori fejlesztést, továbbá a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók mellett önálló csoportként nevesíti a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek, tanulók speciális igényeinek figyelembevételét, egyéni képességeikhez igazodó legeredményesebb fejlődésük elősegítését, a  minél teljesebb társadalmi beilleszkedés lehetőségeinek megteremtését. [20] Az Nkt. az értelmező rendelkezései között (4. § 13. pont), hatálybalépése óta szintén változatlanul kiemelt figyelmet igénylő gyermekként, tanulóként, ezen csoporton belül mint különleges bánásmódot igénylő [4.  § 13.  pont a) alpont] gyermekként, illetve tanulóként említi a sajátos nevelési igényű gyermekek, illetve tanulók [4. § 13. pont aa)  alpont] mellett a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekeket, illetve tanulókat [4. § 13. pont ab) alpont] is. {Szintén különleges bánásmódot igénylő tanulónak tekinti a törvény további alpontban [4. § 13. pont b) alpont] még a kiemelten tehetséges gyermekeket, tanulókat [4. § 13. pont ac) alpont], míg kiemelt figyelmet igénylő, de nem különleges bánásmódot igénylőként a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény szerint a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket, tanulókat.} [21] Az Nkt. értelmező rendelkezései között meghatározza mind a  beilleszkedési, tanulási magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló (4.  § 3.  pont), mind a  sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló fogalmát (4.  § 25.  pont). Eszerint beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló az  a  különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a  szakértői bizottság szakértői véleménye alapján az  életkorához viszonyítottan jelentősen alulteljesít, társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd, közösségbe való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, de nem minősül sajátos nevelési igényűnek. Sajátos nevelési igényű gyermeknek, tanulónak az  Nkt. (4.  § 25.  pontja) azt a  különleges bánásmódot igénylő gyermeket minősíti, aki a  szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi (látási, hallási), értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd. [22] Az Nkt. hatálybalépése óta önálló pontban, mégpedig a  törvény 28.  pontjában foglalkozik a  sajátos nevelési igényű, valamint a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek, tanulók nevelésével, illetve oktatásával. Ennek keretében a sajátos nevelési igényű tanuló jogaként állapítja meg, hogy különleges bánásmód keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, valamint konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön az  igényjogosultsága megállapításától kezdődően. Azt, hogy milyen különleges bánásmódnak megfelelő ellátást kell biztosítani személyre szabottan ezen gyermekek, tanulók számára, szakértői bizottság szakértői véleményben állapítja meg [Nkt. 47. § (1) bekezdés]. Erre vonatkozóan a törvény e  fejezete [lásd: a 47. § (6) bekezdése] szabályozza – többek között – a szakértői vizsgálaton való részvétel részletes szabályait, illetve ezen gyermekek érdeke védelmében a  szülő hatóság általi kötelezésének feltételeit. [Ennek lényege, hogy a  gyermek megfelelő nevelési-oktatási intézménybe történő beíratása érdekében a  köznevelési feladatot ellátó hatóság kötelezheti a  szülőt a  gyermek szakértői vizsgálaton való részvételére, valamint arra, hogy ezen szülői vélemény alapján a  gyermeket megfelelő oktatási-nevelési intézménybe írassa be. Ebben a  kérdésben a  hatóság döntése ellen az  általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény és a  közigazgatási perrendtartásról szóló törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2017. évi L. törvény 382.  § (8)  bekezdésében megállapított új rendelkezés alapján 2018. január 1-jétől már nincs helye fellebbezésnek. A rendelkezés részletesen szabályozza továbbá a szülő ismételt mulasztásának következményeit.] [23] A törvény meghatározza továbbá, hogy a  sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló számára a  megfelelő ellátást nyújtó nevelési-oktatási intézményt az illetékes szakértői bizottság szakértői véleménye alapján a szülő választja ki (a szülő és a gyermek igényeinek figyelembevételével). Ezen gyermekek óvodai nevelése, iskolai nevelése-oktatása, továbbá kollégiumi nevelése (a  szakértői véleményben foglaltaknak megfelelően) történhet az e célra létrehozott gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményben, konduktív pedagógiai intézményben, óvodai csoportban, iskolai osztályban vagy a  többi gyermekkel, tanulóval részben vagy egészben együtt, azonos óvodai csoportban, iskolai osztályban. Az  Nkt. 47.  § (4)  bekezdése rendelkezik azokról a  speciális feltételekről, amelyek fennállása szükséges e gyermekek neveléséhez és oktatásához a nevelési oktatási intézmények részéről (így pl. a teljesség igénye nélkül: a  gyermek, tanuló külön nevelése és oktatása, a  fejlesztő nevelő oktatása, a  sajátos nevelési igény típusának és súlyosságának megfelelő gyógypedagógus, konduktor foglalkoztatása, a  neveléshez és oktatáshoz szükséges speciális tanterv, tankönyv, egyéb segédlet; egyéni előrehaladású neveléshez oktatáshoz ezeken túl speciális gyógyászati és technikai eszközök stb.). [24] Az Nkt. meghatározza továbbá, hogy a  sajátos nevelési igényű és a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek, illetve tanulók különböző fejlesztő foglalkozásaira mekkora időkeretet kell az  oktatási intézményeknek biztosítaniuk. Az  Nkt. 8.  § (3)  bekezdése második mondata előírja az  óvodai nevelés során a fenntartó számára heti tizenegy órás időkeretben mind a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő, mind a sajátos nevelési igényű gyermekek egészségügyi, pedagógiai célú habilitációs, illetve rehabilitációs foglalkoztatását (lásd: Nkt. 6. számú melléklete). [25] Az Nkt. 27.  § (5)  bekezdése – hatálybalépése óta változatlan – rendelkezése értelmében az  általános iskola, a  középfokú iskola köteles megszervezni a  tanuló heti kötelező óraszáma és az  osztályok engedélyezett heti időkeret különbözete terhére – többek között – a  sajátos nevelési igényű, valamint a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók számára a differenciált fejlesztést biztosító egy-három fős foglalkozásokat (ezen gyermekekre, valamint az  általános iskolai évfolyamukra vonatkozó differenciált óraszámokat, lásd: az  Nkt.  6.  számú mellékletében). Az  Nkt. 27.  § (7)  bekezdésének első mondata értelmében mind a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség, mind a sajátos nevelési igény miatt a szakértői vélemény alapján magántanulóként tanulmányokat folytatók egyéni foglalkozás keretében történő felkészítésére az iskolának tanulónként az osztályok heti időkeretén felül átlag heti tíz óra áll rendelkezésre. Szintén e  szabály értelmében 2017. szeptember 1-jétől a sajátos nevelési igény miatt magántanulóként tanulmányokat folytató tanulók esetében ezen időkereten belül kell biztosítani az egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs foglalkozásokat (ugyanakkor az  időkeret az  egyes hetek és tanulók között átcsoportosítható). Az  Nkt. 27.  § (8)  bekezdése hatálybalépése óta változatlanul írja elő a gyógypedagógiai nevelésben oktatásban részt vevő nevelési oktatási intézményeknek – a sajátos nevelési igényű tanulók részére a sajátos nevelési igényéből eredő hátránya csökkentéséhez szükséges mértékű – kötelező egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozások szervezését (részletesen erre nézve lásd: szintén az Nkt. 6. számú mellékletében foglaltakat). [26] Az Nkt. 47.  § (8)  bekezdése – a  hatálybalépése óta szintén változatlanul – a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekeket, tanulókat kiemelten kezeli, külön jog(osultság)ként nevesítve számukra a fejlesztő foglalkoztatásokat. Ezek megvalósításának módjául a  nevelési tanácsadást, az  óvodai nevelést, az  iskolai nevelést és oktatást, a  kollégiumi nevelést és oktatást jelöli meg a  törvény. Meghatározza továbbá a  gyógypedagógiai nevelésben [Nkt. 47. § (9) bekezdése], oktatásban részt vevő nevelési, oktatási intézményekre vonatkozó kötelező feltételeket, mégpedig a  sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók speciális nevelési igényének megfelelő részletességgel. Ennek lényege, hogy a  speciális sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló nevelését, oktatását speciális szakképzettséggel rendelkező szakember számára teszi csak lehetővé. (Így pl. a  teljesség igénye nélkül: a  sajátos nevelési igény típusának megfelelő gyógypedagógus, konduktor foglalkoztatását írja elő, amennyiben az  óvodai foglalkozás vagy a  tanórai foglalkozás elsődleges célja a  sajátos nevelési igényből eredő hátrány csökkentése, illetve az  egészségügyi és pedagógiai célú habilitáció vagy rehabilitáció.) Az  erre vonatkozó szabályozás annak hatálybalépése óta annyiban változott, hogy a Módtv. 10. §-ával megállapított [47. § (9) bekezdés c) és d)  pontjaiban foglalt] rendelkezések értelmében 2017. június 17-től az  enyhe értelmi fogyatékos tanulók idegennyelv-oktatását elláthatja gyógypedagógus végzettséggel és szakképzettséggel, továbbá „komplex” típusú felsőfokú államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű okirattal rendelkező pedagógus; valamint enyhe értelmi fogyatékos tanulók rajz, testnevelés, technika, ének-zene, etika, a  középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók rajz, technika, ének-zene, etika, valamint az  egyes kerettantervek által tartalmilag ezekkel egyenértékű tantárgyak oktatását elláthatja a tantárgynak megfelelő szakos tanár is. [27] Az Nkt. 56. § (1) bekezdése a hatálybalépése óta tartalmaz – a tanulókat főszabály szerint terhelő érdemjegyekkel és osztályzatokkal történő értékelés, illetve az egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és a minősítés alóli – mentesítésre vonatkozó szabályokat azokra az  egyéni adottságú és fejlettségű tanulókra nézve, akiknek szakértői bizottság véleménye alapján az szükségesnek bizonyul. [28] Ez a  szabályozás 2018. augusztus 31-ig az  érdemjegyekkel és osztályzatokkal történő értékelés és minősítés alóli (és ehelyett szöveges értékelés és minősítés alkalmazását előíró), valamint az egyes tantárgyak vagy tantárgyrészek értékelése és minősítése alóli mentesítését valamennyi olyan tanuló számára lehetővé tette, akiknek a  szakértői bizottság véleménye alapján annak szükségessége – a  tanuló egyéni adottságára, fejlettségére tekintettel – megállapításra került. Mindezek alapján az  oktatási nevelési intézmény igazgatója mentesítette az  adott tanulót az érdemjegyekkel és osztályzatokkal történő értékelés és minősítés alól, és ehelyett szöveges értékelés és minősítés alkalmazását írta elő [Nkt. 56.  § (1)  bekezdés a)  pontja], illetve az  értékelés alól és a  minősítés alól mentesítette a  gyakorlati képzés kivételével egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből [56.  § (1)  bekezdés b)  pontja]. Emellett a  szabályozás lehetőséget adott arra, hogy az  érettségi vizsgán az  utóbbi tantárgyak helyett a  mentesítéssel rendelkező tanuló másik tantárgyat választhasson (a  vizsgaszabályzatban meghatározottak szerint) [Nkt. 56.  § (2)  bekezdés]. A  fent bemutatott mentesítésre vonatkozó szabályozás változott az  indítvány által támadott módosítás folytán akként, hogy 2018. szeptember 1-jétől annak személyi köre (a további feltételek változatlansága mellett) már csak a  szakértői bizottság általi szakértői véleményre alapítottan is csak a  sajátos nevelési igényű tanulók lehetnek. [29] A Módtv. 2017. június 17-től beiktatta az  Nkt. 56/A.  §-át, amely megállapította, hogy a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek, tanulók a  szakértői bizottság szakértői véleménye alapján fejlesztő foglalkoztatásban és az Nkt.-ben, továbbá jogszabályban meghatározott kedvezményekben részesülnek. [30] Az Nkt. 56.  § (1)  bekezdése rendelkezéseihez kapcsolódóan 2018. szeptember 1-jétől az  Nkt. átmeneti és vegyes rendelkezéseit tartalmazó részében, az  indítványozók által szintén kifogásolt 97.  § (1a)  bekezdése immáron rögzíti, hogy az  a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanuló, aki 2018. augusztus 31. napjáig a  szakértői bizottság szakértői véleménye alapján egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az  értékelés és a  minősítés alól mentesült, és a  mentesítése nem szakadt félbe, a  középfokú iskolai tanulmányainak befejezéséig jogosult a korábban már megszerzett (az egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és a minősítés alóli) mentesülésre. [31] A sajátos nevelési igényű és a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók felvételi vizsgájával összefüggésben állapít meg – az  általános szabályokhoz képest – eltérő szabályokat az  Nkt. 51.  § (5)  bekezdése, amely értelmében ezen tanulók részére a felvételi vizsgán indokolt esetben biztosítani kell a hosszabb felkészülési időt; az  írásbeli vagy szóbeli felmérésen pedig biztosítani kell az  iskolai tanulmányaik során általuk használt, megszokott eszközöket. Valamint előírja, hogy a vizsga szervezésével alkalmazkodni kell a tanulók adottságaihoz. [32] Ezen törvényi rendelkezéssel összefüggésben további részletszabályokat állapít meg a  nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet (a  továbbiakban: R.1.). A  középfokú felvételi eljárás általános szabályai mellett külön rendelkezéseket (a  sajátos nevelési igényű tanulókkal azonos kedvezményeket, illetve mentesítést) biztosít a  sajátos nevelési igényű tanulókra, és a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulókra nézve. Ilyen kedvezményt tartalmaz az  R.1.  33.  § (3)  bekezdése, amely a  központi írásbeli vizsgára való jelentkezéssel összefüggésben megállapítja, hogy mind a sajátos nevelési igényű, mind a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekeknek, amennyiben élni kívánnak az  Nkt. 51.  § (5)  bekezdésben foglalt kedvezményekkel, a  jelentkezési lapjukhoz csatolniuk kell az  ezen kedvezményekre vonatkozó kérelmüket, valamint a  szakértői bizottság véleményét. (A  központi írásbeli vizsgát szervező gimnázium, szakgimnázium igazgatója a  kérelemről döntését határozatban hozza meg, amely kizárólag a  központi írásbeli vizsga letételének körülményeire vonatkozhat. Döntésében rendelkezik továbbá a  tanuló által használt, megszokott eszközök biztosításáról, az  írásbeli dolgozat elkészítéséhez a munkaidő meghosszabbításáról, a vizsga meghatározott részeinek értékelése alóli felmentéséről.) Az  R.1. 68.  §-ában a  sajátos nevelési igényű, valamint a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő vizsgázó számára az  általános szabályokhoz képest az  írásbeli feladatok megválaszolására rendelkezésre álló időt legfeljebb harminc perccel megnöveli („meg kell növelni”). Továbbá biztosítja számára az iskolai tanulmányok során alkalmazott segédeszköz használatát. Egyben lehetőséget nyújt ezen vizsgázó számára, hogy írásbeli vizsga helyett szóbeli vizsgát tehessen [R.1. 68.  § (4)  bekezdés a)–c)  pontok]. Míg az  R.1. 71.  § (3)  bekezdése a  sajátos nevelési igényű és a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő vizsgázók vonatkozásában a  szóbeli vizsgák általános szabályaihoz képest állapít meg eltérő szabályokat, így pl. ezen tanulók számára – szakvéleménnyel alátámasztott kérésre, az  igazgató engedélye alapján – az  általános szabályok szerinti harminc perc gondolkodási időt legfeljebb tíz perccel meg kell növelni, továbbá ezek a vizsgázók a szóbeli vizsgát írásban tehetik le. [33] A pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről szóló 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet (a  továbbiakban: R.2.) – többek között – a  szakértői bizottság tevékenységével összefüggésben részletes szabályozást tartalmaz a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek, tanulók vizsgálatára, véleménye meghozatalára stb. vonatkozóan (pl. R.2. 7. §, 15–18. §). [34] A fentiek mellett a  sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a  sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelve kiadásáról szóló 32/2012. (X. 8.) EMMI rendelet a  sajátos nevelési igényű gyermekekre nézve részletesen meghatározza a speciális fejlesztési elveket és feladatokat az óvodai nevelés, mind az iskolai nevelés vonatkozásában. IV. [35] Az indítvány nem megalapozott. [36] 1. Az Alkotmánybíróság az  indítvány alapján érdemben először azt vizsgálta, hogy az Nkt. 56. § (1) bekezdésének „sajátos nevelési igényű” szövegrésze azzal, hogy 2018. szeptember 1-jétől már nem teszi lehetővé a beilleszkedési, tanulási, vagy magatartási nehézséggel küzdő tanulók számára – amennyiben egyéni adottságuk, fejlettségük szükségessé tenné (a szakértői bizottság véleménye alapján), egyrészt az érdemjegyekkel és osztályzatokkal történő értékelés és minősítés alóli felmentésüket (ehelyett szöveges értékelés és minősítés alkalmazását írva elő), továbbá az  egyes tantárgyakból, illetve tantárgyrészekből az  értékelés és a  minősítés alóli mentesítést, így az  azok alóli mentesítésre 2018. szeptember 1-jétől kizárólag a  sajátos nevelési igényű tanulók válhatnak jogosulttá; észszerű indok nélkül, hátrányosan különbözteti-e meg a  beilleszkedési, tanulási, vagy magatartási nehézséggel küzdő tanulókat a sajátos nevelési igényű tanulókhoz képest. [37] 1.1. Az  Alkotmánybíróság gyakorlatában valamely megkülönböztetés alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a  jogszabály alkotmányos indok nélkül tesz különbséget a  szabályozás szempontjából egymással összehasonlítható jogalanyok között {lásd például: 10/2015. (V. 4.) AB határozat, Indokolás [19]}. Az Alkotmánybíróság számos határozatában hangsúlyozta, hogy az  Alaptörvény XV.  cikk (2)  bekezdése alapján a  tilalom elsősorban az  alapvető jogok tekintetében fennálló megkülönböztetésekre vonatkozik, ugyanakkor kiterjeszthető a  teljes jogrendszerre, mivel „az ott felsorolt diszkriminatív megkülönböztetések nemcsak az  alapvető jogok védelmi körébe tartozó jogszabályokban, hanem bármely jogszabályban előfordulhatnak. Joggal feltételezhető, hogy az  Alaptörvény értékrendje szerint ezek a  megkülönböztetések akkor is tilosak, ha nem az  alapvető jogok védelmi körébe eső tárgyakat szabályozó jogszabályok tartalmazzák” {42/2012. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [42]}. [38] Az Alkotmánybíróság számos határozatában kifejtette azt is, hogy addig, amíg az  alkotmányos alapjogokat érintő diszkriminációra vonatkozóan a  vizsgálati módszer (mérce) az  Alaptörvény I.  cikk (3)  bekezdésében foglalt szükségesség és arányosság tesztje, addig az alapjogokon kívüli egyéb jogokra vonatkozó diszkrimináció esetében akkor állapít meg alaptörvény-ellenes megkülönböztetést, ha annak nincs tárgyilagos mérlegelés szerinti észszerű indoka, vagyis önkényes {erre vonatkozóan lásd: 14/2014. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [31]–[32], összefoglalóan továbbá: 10/2015. (V. 4.) AB határozat, Indokolás [20]; 35/2017. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [43]}. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint személyek közötti, alaptörvény-sértő hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon. A  megkülönböztetés pedig akkor alaptörvény-ellenes, ha a  jogszabály a  szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne; azaz alaptörvény-ellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható helyzetben levő jogosultak és kötelezettek között vethető fel. Az  Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy az  alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alaptörvény-ellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság jogával, és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint észszerű indoka, vagyis önkényes {összefoglalóan: 14/2014. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [32]. Erre nézve legutóbb lásd még: 3222/2018. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [41]–[44]}. [39] 1.2. Tekintettel arra, hogy jelen ügyben az  értékelés alóli mentesítés/felmentés tekintetében alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó megkülönböztetésről van szó, az Alkotmánybíróságnak – a fentiekben bemutatott gyakorlatára figyelemmel – azt kellett megvizsgálnia, hogy a  támadott rendelkezés, azaz az  értékelés alóli mentesítés szempontjából egymással összehasonlíthatóak-e a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő tanulók a sajátos nevelési igényű tanulókkal. [40] Mint azt jelen határozat indokolásának III.2.  pontjában (Indokolás [18] és köv.) már ismertette, a  sajátos nevelési igényű gyermeknek, tanulónak az Nkt. 4. § 25. pontja alapján az a gyermek minősül (szakértői bizottság szakértői véleménye alapján), aki meghatározott fogyatékossággal küzd (amely lehet: mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékossággal, vagy akár halmozott fogyatékossággal, továbbá autizmus spektrum zavarral vagy pszichés fejlődési zavarral). [41] A fogyatékos személy fogalmát határozza meg a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény, amely értelmében fogyatékos személy az  a  személy, aki tartósan vagy véglegesen olyan érzékszervi, kommunikációs, fizikai, értelmi, pszichoszociális károsodással, illetve ezek bármilyen halmozódásával él, amely a környezeti, társadalmi és egyéb jelentős akadályokkal kölcsönhatásban a hatékony és másokkal egyenlő társadalmi részvételt korlátozza és gátolja [4. § a) pont]. [42] A miniszteri vélemény/állásfoglalás azt is kiemelte, hogy a World Health Organization 1980-ban a fogyatékossággal összefüggésben az  alábbi (egymást követő és egymásból következő) problémaszinteket határozta meg: sérülés (károsodás a  szervezet szintjén), fogyatékosság (funkciózavar a  képességek szintjén), akadályozottság (hátrány társadalmi szinten). Míg 1997-ben mindezt annyiban módosította, hogy ezeket párhuzamos síkokként és kölcsönhatásokként értelmezi, de annak központi magja változatlanul a társadalmi megítélés és hátrány. [43] A fentiekkel szemben az  Nkt. (4.  § 3.  pontja) azokat a  gyermekeket, tanulókat sorolja a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek, tanulók közé, akik nem minősülnek sajátos nevelési igényű gyermeknek, illetve tanulónak, azaz nem szenvednek a  fent felsoroltak szerinti fogyatékosságban, de az  életkorukhoz viszonyítottan jelentősen alulteljesítenek, társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzdenek, továbbá közösségbe való beilleszkedésük, valamint személyiségfejlődésük nehezített, vagy sajátos tendenciákat mutatnak, mely hiányosságok oka pedig igen széles spektrumú lehet. [44] A miniszteri vélemény/állásfoglalás is utalt arra, továbbá az  Nkt. rendelkezéseiből szintén megállapítható, hogy a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség kategória a  fogyatékosság feltételeinek – többek között – azért nem felel meg, mert nem hordoz magában funkciózavart és társadalmi akadályozottságot, az ugyanis többségében nem végleges állapot, hanem fejleszthető, és annak segítségével elérhető, hogy ezek a  tanulók a  többségi követelményeknek megfelelően tudjanak teljesíteni. Azaz az előző állapot – a sajátos nevelési igénnyel szemben – nem egy társadalmi akadályozottságot okozó tartós vagy végleges állapotot jelent. Mindezekre figyelemmel megállapítható, hogy a két tanulói csoport a fogyatékosság alapján nem összehasonlítható. [45] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a  két tanulói csoport abból a  szempontból hasonlítható össze, hogy mind a sajátos nevelési igényű, mind a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók az egyéni sajátosságaik, képességeik okán, az  ún. tanulási problémával nem küzdő tanulói csoporthoz képest, attól eltérő, kiemelt figyelmet, és az  egyénnek megfelelő speciális foglalkoztatást, rehabilitációt, fejlesztést, felzárkóztatást igényelnek a  társadalmi leszakadás megakadályozása, illetve ezen gyermekek, tanulók esélyegyenlőségének biztosítása érdekében. Azaz jelen esetben a  csoportképző ismérv az  általános szabályokhoz képest eltérő, ún. különleges bánásmód, kiemelt, egyénre szabott fejlesztő nevelés és oktatás, melyet a  jogalkotó egyébként maga is megjelenített az  Nkt. 4.  § 13.  pont a)  alpontjában. A  két tanulói csoport tehát abból a  szempontból mutat homogenitást, hogy a  tanulók mindkét csoportban különleges, az  általánostól eltérő fejlesztő nevelést, illetve oktatást igényelnek. Azaz a két tanulói csoport a különleges oktatási igény szempontjából összehasonlítható. [46] 1.3. Ezt követően az Alkotmánybíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy volt-e, és mi volt az észszerű alkotmányos indoka annak, hogy a  jogalkotó a  két tanulói csoport tekintetében oly módon tett különbséget a  kifogásolt szabályozásban, hogy 2018. szeptember 1-jétől az értékelés, minősítés, illetve egyes tantárgyak vagy tantárgyrészek alóli mentesítési jogosultságot a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók nem, kizárólag a sajátos nevelési igényű tanulók szerezhetnek. [47] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  Módtv. javaslata nem tér ki arra, hogy a  korábbi szabályozástól eltérő értékelés alóli mentesítés szabályait miért változtatta meg oly módon, hogy arra 2018. szeptember 1-jétől kezdődően már csak a sajátos nevelési igényű tanuló szerezhet jogosultságot. [48] Az Alkotmánybíróság az indokolás III.2. pontjában (Indokolás [18] és köv.) részletesen áttekintette egyrészt az Nkt.-t, továbbá a  vonatkozó miniszteri rendeleteket, és azt állapította meg, hogy a  jogalkotó a  Módtv. indítvánnyal támadott rendelkezésein kívül számos rendelkezésében tartalmaz a sajátos nevelési igényű gyermekekre, tanulókra vonatkozó speciális szabályokon kívül a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekekre, illetve tanulókra vonatkozóan differenciált, az  ún. általános szabályokhoz képest eltérő, vagy akár épp a  sajátos nevelési igényű gyermekekkel, tanulókkal azonos, a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekeket, tanulókat megillető fejlesztési lehetőséget biztosító rendelkezést. Ezek a  rendelkezések igen részletesen szabályozzák a  vizsgált két kiemelt, nemcsak a  fogyatékossággal rendelkező sajátos nevelési igényű, hanem a  fogyatékossággal nem rendelkező, ám tanulási nehézségekkel küzdő tanulói csoportra vonatkozóan a speciális igények figyelembevételét a köznevelésre, közoktatásra nézve: ez egyrészt megnyilvánul mind a tanulók egyéni fejlődési problémáinak, és (nemcsak fogyatékosságaiknak) szakértői bizottság általi felmérésében, továbbá a  szakértői bizottság által kiállított szakértői véleményben megfogalmazott, egyénre szabott állapotuknak megfelelő, pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban való részesülés feltételeinek megteremtésében (így pl. az általános iskolák, középfokú iskolák kötelezését mind a sajátos nevelési igényű, mind a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók számára meghatározott óraszámú, differenciált fejlesztést biztosító egy-három fős foglalkozások tartására vonatkozóan). [49] Bár a  jogalkotó a  szabályozás módosításának indokát nem jelölte meg, a  miniszteri vélemény/állásfoglalás indokolása szerint az  értékelés és a  minősítés alóli felmentés kivezetése a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók hosszú távú érdekeit szolgálják. Ezt – többek között – arra alapította, hogy a felmentés következtében az  adott tanuló tanulmányai során nem sajátít el alapvető tudástartalmakat, készségeket, kompenzációs technikákat, ezért alapvető hátrányba kerülhet a  többi hallgatóval, később pedig a  többi munkavállalóval szemben. Továbbá a  felmentés következtében az  adott tantárgyak esetében nincs számításba vehető tanulmányi eredmény, amely a tanuló továbbtanulási lehetőségeit szűkítheti, vagy akár ellehetetleníti. [50] Az Alkotmánybírósághoz benyújtott amicus curiae a  miniszteri állásfoglalás szakmai álláspontjával ellentétes, szintén szakmai véleményt fogalmaz meg. Érvelése szerint ugyanis a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók tantárgyi felmentése lehetőségének kivezetése a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség kategória lényegi funkciójának elvesztését, szakmai kiüresedését jelenti. [51] Az Alkotmánybíróság a  fentiekkel – mind a  miniszteri állásfoglalással, mind az  amicus curiae indoklásával összefüggésben – hangsúlyozni kívánja, hogy a  különböző szakmai módszertani álláspontok alkalmasságának, eredményességének megítélése nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe, az ugyanis nem alkotmányossági kérdés. (A különbségtétel önkényességét ugyanis csak egy esetben volna lehetőség az  adott módszerek valamelyikére mégis megállapítani, nevezetesen: ha azok valamelyike nyilvánvalóan alkalmatlan lenne az  adott cél eléréséhez.) Az  Alkotmánybíróság a  konkrét indítvány kapcsán jelen esetben kizárólag azt vizsgálhatja, hogy lehet-e találni – a  Módtv. kifogásolt rendelkezéseire nézve – olyan észszerű alkotmányos indokot, amely a különbségtételt nem teszi önkényessé. Mint ahogy az  indítvány és a miniszteri vélemény/állásfoglalás is utal rá, a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség kategória nem egyetlen homogén csoportot jelent, hanem maga is igen differenciált, számos alkategóriát tartalmaz, akár pl. az  alulteljesítés okát vagy az  egyéni fejleszthetőséget vesszük figyelembe. Utóbbi esetre nézve maga az  indítvány sem tartja kizártnak, hogy a  felmentettek csoportján belül lehetnek olyan tanulók, akik eredményesebben lennének fejleszthetők az általános számonkérési rendszerben. Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint bár a  két tanulói csoport a  különleges nevelési igény szempontjából összehasonlítható, – az  indítvánnyal támadott módosítással létrejött új szabályozásbeli különbségtétel – észszerű indoka lehet, hogy a két kiemelt tanulói csoport fejlesztése, az eltérő állapotuk, valamint a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók egyéni adottságainak különbözősége folytán – a különböző fajta és eltérő mértékű tanulási nehézségeik és ebből adódó eltérő tanulási hátrányaik leküzdése (fogyatékos – nem fogyatékos, azonban fejlesztésre szorul; fejleszthető – nem fejleszthető) önmagában a  tanulók értékelésére vonatkozó differenciált szabályozással is megvalósítható. [52] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében sem találta megalapozottnak, ezért azt elutasította. [53] 2. Az  indítvány szerint az  Nkt. 97.  § (1a) szabálya alaptörvény-ellenes az  Alaptörvény XV.  cikk (2)  bekezdésével összefüggésben, amely – 2018. szeptember 1-jei hatállyal – a  középfokú iskola befejezéséig egyes tantárgyakból és tantárgyrészekből az  értékelés és a  minősítés alóli mentesülést csupán azoknak a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók számára biztosítja, akik 2018. augusztus 31. napjáig már rendelkeztek mentesítéssel, és annak időtartama nem szakadt félbe. [54] Erre vonatkozóan azonban önálló alkotmányossági érvelést az  indítvány nem tartalmazott, az  indítvány csupán szoros összefüggés okán kérte annak megsemmisítését. Mindezekre tekintettel az  alkotmányossági vizsgálatra – határozott kérelem hiányában – nem volt lehetőség. [55] 3. Az indítványozók álláspontja szerint az Nkt. 56. § (1) bekezdésének „sajátos nevelési igényű” szövegrésze, valamint 97. § (1a) bekezdése folytán a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók Alaptörvény XV. cikk (4) és (5) bekezdései szerinti jogai is sérültek. [56] Az Alaptörvény XV.  cikk (4)  bekezdése a  megkülönböztetés általános tilalma alóli kivételként fogalmazza meg, hogy „Magyarország az  esélyegyenlőség és a  társadalmi felzárkózás megvalósulását külön intézkedésekkel segíti.” E rendelkezés értelmében – az Alaptörvény javaslatának indokolása szerint – az egyenlőség tartalmi megvalósulását szolgáló, az  esélyegyenlőtlenség felszámolása érdekében tett pozitív megkülönböztetés megengedett. A  XV.  cikk (5) bekezdése pedig a gyermekek mellett különleges gondoskodásra szoruló és védelmet igénylő csoportként emeli ki a családokat, a gyermekeket, nőket, időseket és a fogyatékkal élőket [lásd pl. 17/2014. (V. 30.) AB határozat]. [57] Az Alkotmánybíróság az indítványt ezen alaptörvényi rendelkezésekre nézve összefüggés hiányában elutasította. [58] 4. Az  indítvány az  indokolás IV.1.  pontjában (Indokolás [36]) már vizsgáltakon túl azt is kifogásolta, hogy a  módosított rendelkezések következtében a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók a  tanulási nehézséggel nem rendelkező társaikkal szemben közvetett hátrányos megkülönböztetést szenvednek el – a  számonkérésre vonatkozó azonos szabályozás (érdemjegyekkel történő értékelés) miatt –, mivel sokuknak olyan követelményeknek kell megfelelniük, amelyre – a  jogalkotó által fejleszteni kívánt – motivációjuk ellenére képtelenek. [59] Az Alkotmánybíróság – fentiekben már bemutatott diszkrimináció-tilalmára vonatkozó gyakorlata mellett – az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében foglalt klauzula védelmet nyújt a rejtett vagy közvetett diszkriminációval szemben is. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a közvetett diszkrimináció tilalmát sérti, ha egy látszólag általános jellegű és semleges jogszabályi rendelkezés vagy szabály végső soron a  társadalomban gyakorta hátrányos különbségtétellel sújtott, az  Alaptörvényben tételesen felsorolt, illetve velük döntő hasonlóságot mutató „egyéb helyzetben” lévő személyek kizárását, kirekesztését, vagy valamely lehetőségtől való megfosztását eredményezi. Az  Alkotmánybíróság felfogása szerint {erre nézve lásd legutóbb az  Alkotmánybíróság 30/2017. (XI. 14.) AB határozatát, indokolás [64]–[68])} az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésébe foglalt diszkrimináció tilalma kiterjed azokra a  közhatalmi intézkedésekre is, amelyek ugyan látszólag általános, semleges és mindenkire egyformán érvényes rendelkezést tartalmaznak, de eredményüket vagy hatásukat tekintve valójában mégis az  alaptörvényi szabályban felsorolt tulajdonságú társadalmi csoportot sújtják további hátrányokkal. Vagyis végső soron egy ilyen tulajdonság valamelyikének jegyét hordozó csoport tagjainak kirekesztését eredményezik. {Erre vonatkozóan lásd: 3206/2014. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [29], valamint 3079/2017. (IV. 28.) AB határozat, Indokolás [18], [20]}. [60] Az Alkotmánybíróság a fentiekre figyelemmel azt is megvizsgálta, hogy az értékelésre vonatkozó, jelenleg hatályos Nkt. 56. § (1) bekezdése rejtett diszkriminációt valósít-e meg azzal, hogy a nem fogyatékkal élő tanulók értékelésére vonatkozóan nem teszi lehetővé az értékelés alóli mentesítés lehetőségét, azaz ezen tanulók értékelése az általános, a különleges bánásmódot nem igénylő társaikkal azonos szabályok szerint történik. [61] Mint azt az  Alkotmánybíróság a  30/2017. (XI. 14.) AB határozatában (Indokolás [64]) megerősítette, rejtett diszkrimináció akkor állapítható meg, ha jogalkotó jól körülhatárolt csoportot hoz kedvezőtlen helyzetbe. A  felsorolás azonban az  Emberi Jogok Európai Bírósága (a  továbbiakban: EJEB) esetjoga szerint tetszés szerint nem bővíthető, hanem kizárólag a  társadalom úgynevezett sérülékeny, személyben rejlő tulajdonság mentén elkülönülő csoportjait ölelheti át [vö. pl. a guberálással kapcsolatos 176/2011. (XII. 29.) AB határozatban foglaltakkal, amely a  hajléktalanokkal szemben ítélte közvetett módon diszkriminatívnak a  szabályozást]. Ehhez hasonlóan az  EJEB  szerint is az  Emberi Jogok Európai Egyezménye 14.  cikkében foglalt hátrányos megkülönböztetést tiltó szabály az  Alaptörvény XV.  cikk (2)  bekezdésében foglaltakhoz hasonlóan nyílt felsorolással határozza meg az egyes társadalmi helyzetekben élőket. Ez a felsorolás – az EJEB – esetjoga szerint tetszés szerint nem bővíthető, kizárólag  a  társadalom úgynevezett sérülékeny, személyben rejlő tulajdonság mentén elkülönülő csoportjait ölelheti át {vö. 30/2017. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [64]}. [62] A fentiek alapján [176/2011. (XII. 29.) AB határozat, Indokolás IV.4 pontja] tehát akkor beszélhetnénk rejtett diszkriminációról, amennyiben a fogyatékkal nem élő tanulók csoportján belül a jogalkotó egy jól körülhatárolható társadalmi csoportot hozna a konkrét szabályozás folytán kedvezőtlen helyzetbe. [63] Az Nkt. 56.  § (1)  bekezdése 2018. szeptember 1-jétől az  értékelés alóli mentesülés lehetőségét csupán a  sajátos nevelési igényű tanulók számára biztosítja; ezzel a  szabályozás valamennyi, nem fogyatékkal (a  korábban már ismertettek szerint a  fogyatékosság kategóriája szakértői bizottság által, szakértői véleményben kerül megállapításra) élő tanulóra nézve egységesen teszi kötelezővé az értékelést. A konkrét szabályozás a fogyatékkal nem élő tanulók közül a  beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók csoportjára – a  korábbi szabályozáshoz képest – egységesen hátrányosabb/kedvezőtlenebb szabályozást állapít meg. Ugyanakkor megvizsgálva, hogy van-e ennek bármiféle észszerű indoka, szükséges megjegyezni, hogy maga az  indítványozó is megerősítette, ezen tanulói csoport nem minden tagja számára jelent egységesen hátrányt az  értékelés alóli mentesítés megszüntetése. Arra vonatkozóan, hogy az  értékelés újbóli bevezetése mint pedagógiai módszer a  konkrét tanulóra nézve jelent-e bármiféle hátrányt, vagy épp a  tanuló fejlődése, fejlesztése szempontjából eredményes lehet-e, csakis az  egyéni szempontok megfelelő vizsgálatát követően állapítható meg. Azaz található észszerű indok arra nézve, hogy a  fogyatékkal nem élő tanulók miért az  általános szabályok szerint kerüljenek értékelésre. Ugyanakkor, mivel maga a  nem fogyatékkal élő tanulók csoportja sem homogén, hanem többféleképpen is differenciált (beilleszkedési, tanulási magatartási nehézséggel küzdő tanulók, valamint tanulási problémával egyáltalán nem küzdő gyermekek, de számos más differenciálást is fel lehet sorolni). Önmagában a kifogásolt szabályozás folytán nem lehet olyan egységes, homogén csoportot nevesíteni, amelyet e szabályozás hatását tekintve egyértelműen hátrányosan érint. Ez  legfeljebb a  rendkívüli módon differenciált, nem fogyatékkal élőkre nézve egyéni adottságok alapján volna megállapítható, azaz egyes tanulókat érinthet az egyéni tanulásbeli különbözőségeik folytán, azonban ők jól elhatárolható, azonos tulajdonságokkal bíró társadalmi csoportnak nem tekinthetőek. Ezért a  kifogásolt szabályozást az  Alkotmánybíróság nem találta a  rejtett diszkrimináció tilalmába ütközőnek. Így az indítványt ebben a részében is elutasította. [64] 5. Az indítvány a kifogásolt rendelkezések folytán a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók művelődéshez való jogának sérelmét is állította. [65] A jelen határozat az indokolás III.2. pontjában (Indokolás [18] és köv.) már foglalkozott az Alaptörvény XI. cikk (1), és az annak tartalmát részletesen kibontó (2) bekezdésével. Eszerint az Alaptörvény XI. cikk (1) bekezdése értelmében minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez; értve ez alatt a személyiség fejlődését szolgáló általános kultúra, műveltség elsajátításának a  jogát, amelyet (legalábbis a  művelődés alapjainak a  megszerzését) az  egyén többek között az  oktatással sajátítja el. Ennek megfelelően állapítja meg az  Alaptörvény XI.  cikk (2)  bekezdése, rögzítve az  állam intézményvédelmi kötelezettségét, hogy ezt az  állam a  közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az  ingyenes és kötelező alapfokú, az  ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással biztosítja. [66] Az Alkotmánybíróság – áttekintve az  Nkt. vonatkozó szabályozásait – megállapította, hogy önmagában az a szabályozás, amely immár csak a sajátos nevelési igényű tanulók számára teszi lehetővé egyes tantárgyakból vagy tantárgyrészekből az  értékelés alóli mentesítést, illetve az  erre vonatkozó átmeneti rendelkezéseket kimenő rendszerben tartalmazza, a jelzett tanulói csoport művelődéshez való jogát nem akadályozza é …