22/
- (XI. 4.) NVB határozata. A Nemzeti Választási Bizottság H. G. magánszemély (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában meghozta a következő határozatot: A Nemzeti Választási Bizottság az „Akarja-e Ön, hogy a fogyasztóval kötött összes deviza alapú hitelszerződés esetén a pénzügyi intézmény, a hitelt azon az árfolyamon tőkésítse, melyen a hitelt folyósították?” kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadja. A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – a Kúriához címzett kifogást lehet benyújtani a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest, Pf. 547; fax: 06-1-795-0304). A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. Az illeték mértéke 15 000 Ft. A kifogás benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg. Indokolás I. A beadványozó
- október 14-én aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.)
- §-a szerinti hitelesítés céljából. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezésben foglalt kérdés az Nsztv.
- §
(1)bekezdésében foglalt egyértelműségi követelménynek nem felel meg. Az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog garanciális eleme, mely magában foglalja a választópolgári és a jogalkotói egyértelműség követelményét is. A választópolgári egyértelműség feltétele, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen legyen értelmezhető, a kérdésre igennel vagy nemmel lehessen felelni, míg a jogalkotói egyértelműség arra vonatkozik, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és amennyiben igen, milyen jogalkotásra köteles. A Nemzeti Választási Bizottság az egyértelműség fentiekben ismertetett követelményén túl hivatkozva az Alkotmánybíróság 26/2007. (IV. 25.) AB határozatában kifejtett érvrendszerre, annak szerves részének tekinti azt is, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség ne legyen kivitelezhetetlen, végrehajthatatlan, a következményeiben kiszámíthatatlan. Az egyértelműség követelményének része, hogy a választópolgárok a kérdés megválaszolásának lehetséges következményeit világosan lássák. Az egyértelműség követelményének lényege, hogy a népszavazási kérdésnek döntésre alkalmasnak kell lennie, aminek a jogalkotói és a választópolgári egyértelműség feltétlenül szükséges, de nem egyetlen feltétele. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a kezdeményezésben szereplő kérdés esetében a választópolgár döntése meghozatalakor nem lenne tisztában azzal, hogy a kérdésre igennel vagy nemmel szavazás esetén döntésének a hitelszerződésekre nézve milyen pénzügyi vagy egyéb következményei lennének. A népszavazásra bocsátandó kérdésről tehát a választópolgároknak úgy kellene döntést hozniuk, hogy nem volna egyértelmű, az eredményes népszavazást követő, a kérdésben szereplő pénzügyi művelet milyen változásokat okozna a megkötött, valamennyi hitelszerződés törlesztő részletei tekintetében, és ennek milyen pénzpiaci, társadalmi és egyéb gazdasági hatásaival kellene számolniuk. A kérdés tartalma tehát a választópolgárok számára félrevezető, mert előre nem tudhatják és nem is mérhetik fel döntésük várható következményeit. A Bizottság álláspontja szerint a kérdésben szereplő „tőkésítés” fogalma sem egyértelmű a választópolgárok számára, ugyanis a tőkésítés a pénzügyi számításoknál alkalmazott folyamat, így a választópolgár számára nem lenne egyértelmű, hogy aláírásával pontosan milyen tartalmú kezdeményezést támogat. A Bizottság álláspontja szerint a kérdés megfogalmazása azért sem egyértelmű, mivel ha az összes deviza alapú hitelszerződésre vonatkozik a kérdés, akkor egy érvényes és eredményes népszavazás esetén akár a már teljesített vagy lejárt deviza alapú hitelszerződésre is alkalmazni kellene a kezdeményezésben foglaltakat. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja továbbá, hogy az Alaptörvény B) cikk
(1)és
(3)–
(4)bekezdései szerint Magyarország független, demokratikus jogállam. A közhatalom forrása a nép, mely hatalmát választott képviselői útján valamint kivételesen közvetlenül gyakorolja. A közvetlen hatalomgyakorlás módja a népszavazás, melyet az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésben lehet tartani. A népszavazás, mint a népszuverenitás gyakorlásának kivételes módja megvalósulása esetén a képviseleti hatalomgyakorlás fölé kerül, mely által az Országgyűlés végrehajtó szerepbe kerül. Az érvényes és eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlésre a népszavazás megtartásától számított három évig kötelező és az Országgyűlés köteles a népszavazás döntésének haladéktalanul eleget tenni. A népszavazásnak a fentiekben ismertetett kivételes szerepével a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint nem összeegyeztethető, hogy a beadványozó egy időben, ugyanabban a tárgykörben, egymáshoz képest minimális eltérésekkel 12 darab népszavazási kezdeményezést nyújtson be. A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 349. §
(1)bekezdés
- c)pontja az országos népszavazási kezdeményezések tekintetében a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: régi Ve.) rendelkezéseit rendeli alkalmazni. A Bizottság álláspontja szerint a beadványozó magatartása a régi Ve. 3. §
- d)pontjában szabályozott jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütközik. A jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elve irányadó az országos népszavazási kezdeményezés benyújtójára is. A Bizottság álláspontja szerint – egyetértve az Alkotmánybíróság több határozatában is kifejtett álláspontjával – a régi Ve. egészének rendszerében – a régi Ve. 3. §-ában foglalt általános alapelvekre is figyelemmel – ítélendő meg a hitelesítésre szánt aláírásgyűjtő ív. Erre tekintettel az aláírásgyűjtő ívek hitelesítése során az Nsztv. 10. §
- e)pontja alapján vizsgálandó az is, hogy a kezdeményezés megfelel-e a régi Ve. 3. §-ában szabályozott eljárási alapelveknek, ezek között a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének. Jelen esetben a beadványozó megsértette a választási eljárás hivatkozott alapelvét. Az eljárás kezdeményezője ugyanis 12 darab népszavazási kezdeményezésre irányuló kérdésből álló csomagot nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz. A Bizottság álláspontja szerint közjogi értelemben nem tekinthető sem jóhiszemű, sem rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan kezdeményezői magatartás, amely egy időben és ugyanabban a tárgykörben, csekély mértékben eltérő, több népszavazásra bocsátandó kérdés hitelesítésére irányul. Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság – az Nsztv. 10. §
- c)és
- e)pontjai alapján, mivel a kérdés megfogalmazása, valamint az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek – az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja. II. A határozat az Alaptörvény B) cikk
(1)és
(3)–
(4)bekezdésein, a választási eljárásról szóló
- évi XXXVI. törvény
- §
(1)bekezdés c) pontján és a
(2)bekezdésén, az Nsztv. 2. §-án és a 10. §
- c)és
- e)pontján, valamint a 13. §
(1)bekezdésén, a régi Ve. 124/A. §
(3)bekezdés
- b)pontján és a 3. §
- d)pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a régi Ve. 130. §-ának
(1)bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. §
(1)bekezdésén, 39. §
(3)bekezdés d) pontján, 42. §
(1)bekezdés g) pontján, valamint a 62. §
(1)bekezdés s) pontján alapul. Budapest,
- október
- Dr. Patyi András s. k., a Nemzeti Választási Bizottság elnöke