24/2017. (X. 10.) AB határozata a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. CXXII. törvény 34. § (3) bekezdésével kapcsolatos mulasztásban

24/2017. (X. 10.) AB határozata a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. CXXII. törvény 34. § (3) bekezdésével kapcsolatos mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapításáról, valamint a mezőés erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. CXXII. törvény 34. § (3) bekezdése utolsó mondata alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről. Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolásával, valamint dr. Czine Ágnes, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Salamon László és dr. Stumpf István alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő 1. Az  Alkotmánybíróság megállapítja: az  Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a  mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 34.  § (3)  bekezdése hatálybalépésével egyidejűleg nem gondoskodott olyan szabály megalkotásáról, amely a végintézkedésen alapuló tulajdonszerzés jóváhagyásának megtagadása esetére, amennyiben a  törvényes öröklés rendjén az állam öröklése áll be, a végrendeleti örökös javára megváltást állapít meg. Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotási feladatának 2017. december hó 31. napjáig tegyen eleget. 2. Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 34. § (3) bekezdése utolsó mondata alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti. A 34. § (3) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban: „A mezőgazdasági igazgatási szerv azt vizsgálja, hogy az  örökös szerzőképessége fennáll-e, és a  végintézkedés nem eredményezi-e a  tulajdonszerzési korlátozás megsértését vagy megkerülését. A mezőgazdasági igazgatási szerv a döntését közli a közjegyzővel is.” A megsemmisített rendelkezés e  határozatnak a  Magyar Közlönyben történő közzétételét követő napon veszti hatályát. 3. A  megsemmisített rendelkezés a  Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 43.Pkf.634.864/2016/4. sorszámú végzésével befejezett, továbbá valamennyi, bármely bíróság előtt folyamatban lévő ugyanilyen tárgyú ügyben nem alkalmazható. 4. Az  Alkotmánybíróság a  mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 5.  § 7.  pontja, 10.  § (2)  bekezdése, valamint 34.  § (1) és (3)  bekezdése első két mondata alaptörvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. I. [1] 1. Az  indítványozó az  Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 26.  § (1)  bekezdése és az  Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján alkotmányjogi panasz indítványt terjesztett elő. Kérte az Alkotmánybíróságot, hogy állapítsa meg a  mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi tv.) 5. § 7. pontjának, 10. § (2) bekezdésének, 34. § (1) és (3) bekezdésének alaptörvény-ellenességét, és a  megjelölt jogszabályi rendelkezéseket semmisítse meg, mert azok sértik az  Alaptörvény B)  cikkének (1) bekezdését, I. cikkének (3) bekezdését, XIII. cikkének (1) és (2) bekezdését és XV. cikkének (1) bekezdését. [2] 1.1. Az örökhagyó 2015. október 2-án elhunyt. Három évvel korábban, 2012. október 6-án végrendeletet készített. A  közjegyző által is megállapítottan alakilag kifogástalan írásbeli magánvégrendeletében az  indítványozót tette meg örököséül három külterületi szántó művelési ágú föld-ingatlan tekintetében. Az  örökhagyó mind a  három ingatlant kárpótlási árverésen eredeti jogosultként szerezte. Az  ő meghatalmazottjaként az  indítványozó járt el az  árveréseken, amelyeken az  indítványozó eredeti jogosultként és édesanyja képviseletében is részt vett. Az  örökhagyó a  birtokába kapott földjeinek művelése és rendben tartása kapcsán is az  indítványozó segítségét vette igénybe. Az  örökhagyónak családja, rokonai, élő hozzátartozói nem voltak, vagyonát néhai harmadik férjének unokahúgára, illetve az  indítványozóra hagyta. Az  indítványozó közgazdasági technikum mezőgazdasági tagozatán végzett. Négy féléven át tanult mezőgazdasági ismereteket, mezőgazdasági üzemi tervezésre jogosító végzettséget szerzett. 1958 óta rendelkezik körülbelül egy hektárnyi földtulajdonnal, amelynek művelésében családtagjaival együtt évtizedeken keresztül részt vett, a kárpótlás során szerzett négy és fél hektár földet is művelte. Őstermelőként folyamatosan másfél éves jogviszonnyal rendelkezik. [3] A 2012. október 6-án érvényesen létrejött végrendelet végrehajtása, az örökhagyó rendelkezésének megvalósulása a  három föld-ingatlan tulajdonjogának az  indítványozó számára való átadása meghiúsult. A  közjegyző – a  Földforgalmi tv. 34.  § (1)  bekezdésén alapuló – megkeresésére a  Kormányhivatal határozatával megtagadta az  arról szóló hatósági bizonyítvány kiadását, hogy az  indítványozó földművesnek minősül, megállapította azt is, hogy az  indítványozó tulajdonában már jelenleg is 1 hektárt meghaladó, 4 ha 8694 m2 föld van. A  közjegyző hagyatékátadó végzése a  Földforgalmi tv. 34.  §-ára hivatkozva a  végrendelet indítványozó javára szóló rendelkezését érvénytelennek tekintette, a  föld-ingatlanok tulajdonjogát törvényes öröklés címén a  Magyar Államnak adta át. A  Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 43.Pkf.634.864/2016/4. számú végzése a közjegyző végzését helybenhagyta. [4] 1.2. Az  indítvány az  Alaptörvény B)  cikkének (1)  bekezdését, I.  cikkének (3)  bekezdését, XIII.  cikkének (1) és (2)  bekezdését és XV.  cikkének (1)  bekezdését hívja fel megsértett szabályokként. Az  indítványozó szerint az  Alaptörvényben a  tulajdonhoz és az  örökléshez biztosított joga sérült amiatt, hogy a  2012. október 6-án érvényesen létrejött végrendelet végrehajtása, az  örökhagyó rendelkezésének megvalósulása, három földingatlan tulajdonjogának a  részére való átadása meghiúsult, mert a  hagyatékátadó végzés a  Földforgalmi tv. 34.  §-ára hivatkozva a  végrendelet indítványozó javára szóló rendelkezését érvénytelennek tekintette, a  föld-ingatlanok tulajdonjogát a Magyar Államnak adta át. A Földforgalmi tv. megjelölt rendelkezései ezeket az Alaptörvényben biztosított jogokat korlátozzák. Az Alaptörvény I.  cikkének (3)  bekezdése határozza meg azokat az  alkotmányos alapelveket, amelyek meghatározzák, hogy milyen feltételekkel és milyen módon lehet alapvető jogokat korlátozni: „Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Az  alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, feltétlenül szükséges mértékben, az  elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.” [5] a) A Földforgalmi tv. megjelölt rendelkezései az 5. § 7. pontjában meghatározott feltételeknek meg nem felelő, azaz földművesnek nem minősülő személyeknek a tulajdonhoz és az örökléshez fűződő jogát korlátozzák, anélkül, hogy más alapvető jog vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében erre ilyen mértékben feltétlenül szükség lett volna. A törvény ilyen más alapvető jogokra vagy alkotmányos értékre nem is hivatkozott. A sérelmezett jogszabályi rendelkezések nemcsak a tulajdonnal nem rendelkezők tulajdonszerzési jogait korlátozzák, hanem a földművesnek nem minősülő földtulajdonosok tulajdonnal való rendelkezési jogát is. Az ő földtulajdon szerzési jogukat a törvény megszüntette. Sem széttagolt birtokaik egyesítésére, sem földcserére, sem közös tulajdon megszüntetésére nincs lehetőségük, nem szerezhetik meg tulajdonostársuk tulajdoni hányadát sem. A  kárpótolt földtulajdonosokat ez  a  tulajdonszerzési korlátozás megfosztja attól a  korábban biztosított joguktól, hogy széttagolt, gazdaságosan nem hasznosítható birtokukat életképes, mezőgazdasági termelésre alkalmas földbirtokká alakítsák, megszüntetve a nem kívánatos birtokelaprózódást. A diszkriminatív korlátozást az is súlyosbítja, hogy a Földforgalmi tv. 17. §-ában megfogalmazott, a  szerzési korlátozás alól kivételt biztosító rendelkezések csak a  földművesekre vonatkoznak, a földművesnek nem minősülő földtulajdonosokra viszont nem. [6] b) A  Földforgalmi tv. sérelmezett tulajdonszerzési korlátozása nem konkrét ingatlanra nézve, hanem a tulajdonszerzéssel létrejövő birtok területnagysága alapján állapít meg felső korlátot, miközben a már tulajdonban lévő föld mértékét nem korlátozza. Ugyanakkor, aki földművesként szerzett földet, néhány év múlva földműves státuszának megszűnése után is megtarthatja földtulajdonát. A földműves státusz hiánya vagy megléte egy ember élete során többször változhat, nem örök, hanem változékony élethelyzet, instabil kategória. A  tulajdont tartós kategóriaként megszerzésének jogától ilyen módon elválasztani irracionális, és sérti a jogbiztonság elvét. [7] c) A földműves státusz feltételeit önkényesen, irracionálisan határozták meg. A földművesnek a törvény végrehajtási rendeletében felsorolt mezőgazdasági vagy erdőgazdasági képzettséggel kell rendelkeznie. A  rendelet listájában nem feltüntetett végzettségeket nem fogadják el, ugyanakkor olyan végzettségek is elfogadhatóak, amelyeknek semmi közük a gazdálkodó konkrét tevékenységéhez. Például méhész végzettséggel lehet kertészetet működtetni vagy szarvasmarhát tenyészteni. [8] Ilyen képzettség hiányában földműves lehet, aki legalább három éve mező- vagy erdőgazdasági tevékenységet, illetve kiegészítő tevékenységet folytat saját nevében és saját kockázatára folyamatosan Magyarországon. Ez  a  szabályozás indokolatlanul merev, hiszen aki akár évtizedeken keresztül végzett ilyen tevékenységet, de az  utóbbi három évben tevékenységét bármilyen okból megszakította, nem felel meg a  feltételeknek. Az  adott tevékenységben való jártasság megállapításához, érthetetlen, hogy miért szükséges három év folyamatos (megszakítás nélküli) tevékenység, és miért kell azt saját nevében és saját kockázatára végezni az adott személynek. Egy néhány hét alatt elvégezhető, valódi ismereteket nem nyújtó kb. 400 ezer forintba kerülő tanfolyam viszont elég a  „földműves” státuszhoz. Az  elfogadott végzettségeket egy végrehajtási rendelet sorolja fel, tehát azt a  szabályozást, amely meghatározza, hogy ki az, akinek földszerzési jogosultsága egy hektárig, és ki az, akinek háromszáz hektárig terjed, nem törvény határozza meg. Ez is sérti az Alaptörvény I. cikkének (3) bekezdését. [9] d) A  mezőgazdasági jártasságot az  Európai Unió néhány országában a  mezőgazdasági üzem, a  farmgazdaság átvételéhez feltételként határozzák meg, de nem a  földtulajdon megszerzésének feltételeként. A  korlátozások célja az  egységként használható birtok, mezőgazdasági üzem megosztásának, a  birtokelaprózódásnak a megakadályozása. A  több örökös által megszerzett birtokot közösen kell használni vagy egy bérlő használatába adni. Több örökös esetén előfordul, hogy egyikük szerzi meg a  birtokot, de a  többi örököst a  hagyaték más tárgyaiból vagy pénzzel kell kielégíteni. Nincs arra példa, hogy törvényes örökös hiányában a végrendeleti öröklést korlátoznák. A magyar szabályozás egyedülállóan merev és önkényes. [10] e) A  Földforgalmi tv. bevezető részében meghatározott célok között nem szerepel alapvető alkotmányos jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme, amelyre a  tulajdonhoz, illetve az  örökléshez való jog korlátozását alapozta volna a  törvény. A  törvény által elérni kívánt célok közül a  fenntartható földhasználat előmozdítása vagy a birtokelaprózódás káros következményeinek kiküszöbölése nem feltétlenül érhető el ezekkel a  korlátozásokkal, sőt azok számos esetben a  meghatározott célok elérését megnehezítik vagy a  megjelölt célokkal ellentétes következményekkel járnak. A  földművesek és a  földművesnek nem minősülő személyek között háromszázszoros megkülönböztetés súlyosan aránytalan. Az  1945-ös földreform például kétszeres különbséget tartott indokoltnak a  földjüket maguk művelő földtulajdonosok javára. A  birtokmaximum 1200, illetve 1800 hektáros mértéke európai összehasonlításban rendkívül magas, de számos országban még a tulajdonmaximum is lényegesen alacsonyabb a  magyar szabályozásnál, ötven, száz vagy százötven hektár. A  fentiekre tekintettel nem lehet megállapítani, hogy a  tulajdonhoz, illetve az  örökléshez való jog sérelmezett korlátozása az  alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tatásával történt volna. [11] f ) A  spekulatív célú földfelhalmozás megakadályozása, a  földtulajdonosok önfoglalkoztatása és a  falvak népességmegtartó képességének elősegítése ezekkel a nem diszkriminatív eszközökkel inkább elérhető lett volna, mint a jelenlegi tényleges földtulajdonosok százezreinek indokolatlanul súlyos, aránytalan, alapvető joguk lényeges tartalmát sem tiszteletben tartó jogkorlátozása. [12] g) A  tulajdonjog tartalmát kitevő egyik legalapvetőbb részjogosítvány a  rendelkezési jog. Az  öröklési jog alapjogként magában foglalja az  aktív és a  passzív öröklési jogot. Az  aktív öröklési jog tartalmazza a  tulajdonjog részjogosítványát, a  rendelkezési jogot, az  örökhagyó jogát arra, hogy vagyonával halála esetére rendelkezzen. A  passzív öröklési jog az  öröklés jogcímén történő tulajdonszerzés alanyi jogát jelenti. A  Földforgalmi tv. 34.  § (1) és (3)  bekezdése mind az  örökhagyó rendelkezési jogát, mind a  jogszabály alapján földművesnek nem minősülő végrendeleti örökös örökléssel történő tulajdonszerzéshez fűződő alapjogát korlátozza. Az  alapvető jogok korlátozásának az  Alaptörvény I.  cikk (3)  bekezdésében meghatározott feltételei az  örökléshez való jog korlátozásánál sem állnak fenn. A  Földforgalmi tv.-nek az  örökléshez való jogot korlátozó rendelkezései sértik az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésében meghatározott rendelkezését, miszerint: „Magyarország független demokratikus jogállam.” A jogállamiság fontos alkotóeleme a jogbiztonság, amely megköveteli, hogy a jogalanyok magatartásukat a  jog előírásaihoz tudják igazítani, a  jogszabályok a  kihirdetésüket megelőző időre nézve ne állapítsanak meg kötelezettséget, illetőleg valamely jogszerű magatartást visszamenőleg ne minősítsenek jogellenesnek. Az  írásbeli végrendelet tipikusan olyan jogintézmény, amelyben a  végintézkedő személy halálát évekkel megelőzően kíván vagyonáról rendelkezni, annak tudatában, hogy halála időpontja nem látható előre, sőt az  is lehetséges, hogy élete utolsó éveiben nem lesz olyan egészségi állapotban, hogy vagyoni ügyeit elrendezhesse. Ha egy keletkezésének időpontjában érvényes végintézkedést, amelynek rendelkezése nem ütközött hatályos tulajdonszerzési korlátozásba, később megalkotott jogszabály érvénytelennek minősít, az  sérti a  jogbiztonság követelményét. Ha egy érvényesen létrejött végintézkedés megvalósulását és az  örökösként megnevezett személy tulajdonszerzését egy később kihirdetett jogszabálynak az Alaptörvénnyel összhangban levő rendelkezése akadályozza meg, akkor sem mellőzhető az  elszenvedett veszteségért a  kártalanítás. Amennyiben az ilyen hagyatékot az állam szerzi meg, az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdésében megfogalmazott, a kisajátításra vonatkozó szabályoknak kell érvényesülniük. A  kártalanítás szabályozásának mellőzése szintén az  alaptörvény rendelkezésébe ütközik. II. [13] 1. Az Alaptörvénynek az indítvánnyal érintett rendelkezései: „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.” „I.  cikk (3) Az  alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a  feltétlenül szükséges mértékben, az  elérni kívánt céllal arányosan, az  alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.” „XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár. (2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.” „XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő.” [14] 2. A Földforgalmi tv. érintett rendelkezései: „5. § E törvény alkalmazásában […] 7. földműves: Magyarországon nyilvántartásba vett belföldi természetes személy, illetve tagállami állampolgár, aki e  törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettséggel rendelkezik vagy ennek hiányában igazoltan legalább 3 éve a) mező-, erdőgazdasági tevékenységet, illetve kiegészítő tevékenységet saját nevében és saját kockázatára folyamatosan Magyarországon folytat, és ebből igazoltan árbevétele származott, vagy az árbevétel azért maradt el, mert a megvalósult mező- vagy erdőgazdasági beruházás még nem hasznosulhatott, vagy […]” „10. § (2) A földművesnek nem minősülő belföldi természetes személy és tagállami állampolgár – a (3) bekezdésben meghatározott személyek kivételével – akkor szerezheti meg a  föld tulajdonjogát, ha a  birtokában álló föld területnagysága a megszerezni kívánt föld területnagyságával együtt nem haladja meg az 1 hektárt.” „34.  § (1) A  föld tulajdonjogáról végintézkedéssel történő rendelkezés esetén – a  hagyatéki eljárás keretében – a  közjegyző küldi meg a  végintézkedést a  föld tulajdonjogának megszerzését illetően jóváhagyás céljából a  mezőgazdasági igazgatási szervnek. A  föld tulajdonjogának végintézkedéssel történő megszerzésének jóváhagyására irányuló eljárásban az eladó alatt az örökhagyót, a vevő alatt az örököst kell érteni. […] (3) A  mezőgazdasági igazgatási szerv azt vizsgálja, hogy az  örökös szerzőképessége fennáll-e, és a  végintézkedés nem eredményezi-e a  tulajdonszerzési korlátozás megsértését vagy megkerülését. A  mezőgazdasági igazgatási szerv a  döntését közli a  közjegyzővel is. Ha a  mezőgazdasági igazgatási szerv megtagadja az  örökös javára a tulajdonszerzés jóváhagyását, a végrendelet ezen rendelkezését érvénytelennek kell tekinteni.” III. [15] Az alkotmányjogi panasz részben megalapozott. [16] 1. Az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság – tanácsban eljárva – 2017. február 9-én befogadta [Abtv. 56. § (1)  bekezdés]. Alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek tekintette azt, hogy termőföld tulajdonjogának végrendeleti öröklés útján való megszerzését törvény hogyan korlátozhatja, és alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés az is, hogy új korlátozó szabály hatálybalépése hogyan érintheti a korábbi végrendelkezéseket. [17] 2. Alkotmányjogi és öröklési jogi szempontból hasonló ügyben az  5/2016. (III. 1.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.) indokolásának [14] bekezdése megállapította: „Az indítvány megfelelt az Abtv. 29. §-ában támasztott tartalmi követelménynek: a  haszonélvezeti jog korlátolt dologi jog, amelyet a  tulajdonos alapíthat a  dolgán a  jogosult számára. A  haszonélvezeti jog végintézkedés általi adása mint a  tulajdon fölötti rendelkezés egy sajátos módja, valamint ennek az örökléshez való joghoz fűződő kapcsolata alapvető alkotmányjogi jelentőséggel bír.” [18] Az indokolás [22] bekezdése megállapította: „Az Alkotmánybíróság érvelését elsősorban az  Alaptörvény szövege, másodsorban az  Alaptörvény szövegét értelmező alkotmánybírósági gyakorlat határozza meg. Az  Alaptörvény a  XIII.  cikk (1)  bekezdésben tesz említést az  örökléshez való jogról: „Mindenkinek joga van a  tulajdonhoz és az  örökléshez.” Az  Alaptörvény tehát a  tulajdonhoz való alapvető jogról szóló rendelkezésben szabályozza az örökléshez való jogot is, ez a kontextus pedig arra enged következtetni, hogy az alkotmányozó a tulajdonhoz való jog egy speciális részjogosítványaként tekintett erre a jogra. A magyar Alaptörvénynek ez a megoldása az európai alkotmányok közül mindenekelőtt a német Grundgesetz-cel [„14. cikk (1) A tulajdon és az öröklés biztosított.”] mutat párhuzamot.” [19] 3. A  jelen alkotmányjogi panasz ügyben az  örökhagyó végrendeleti úton, halála esetére kívánta feljogosítani föld tulajdonjogának megszerzésére az  indítványozót. A  fentiek alapján végrendeleti öröklés esetén az  örökhagyó végrendelkezési joga érintett, ami a tulajdonnal való rendelkezés egyik formája, ebből következően az aktív öröklési jog szervesen összefügg a  tulajdonhoz való joggal. Az  Alaptörvény szövege és az  Alkotmánybíróság gyakorlata ezt támasztja alá. A végrendeleti örökös öröklési joga egybeesik az örökhagyó alkotmányos jogát érő sérelemmel, az  örökhagyó végrendelkezési szabadságának korlátozása pedig a  tulajdon fölötti rendelkezés korlátozása (hasonlóan érvelt az Abh. Indokolás [30]). [20] A 3051/2016. (III. 22.) AB határozat indokolásának [20] és [34] bekezdései értelmében az  Alaptörvény XIII.  cikke egyrészt védi a  megszerzett tulajdont az  elvonás ellen, másrészt védi a  szintén már megszerzett tulajdont annak korlátozása ellen. [21] Az örökhagyó a  hagyatékában szereplő jogokról rendelkezhet, ugyanakkor az  alapvető jogi értelemben vett tulajdonjog a  már megszerzett tulajdont védi, nem ad jogot a  tulajdon megszerzésére. Az  örökléshez való jog tartalma többféleképpen meghatározható: jelenti alanyi jogként a  végrendelkezéshez való jogot (aktív öröklési jog), az  öröklési képességet (passzív öröklési jog), és intézményként az  öröklés törvényi rendjének létét. A  törvényes öröklésre a  Földforgalmi tv. korlátozó szabályai nem terjednek ki [6.  § (2)  bekezdés]. Az  öröklési szabályok sokszínűek, az  öröklési jog objektív értelemben a  jogrendszer ama szabályainak összessége, amelyek a magánszemély halála esetén vagyonának sorsát rendezik. [22] Az Alkotmánybíróság figyelembe vette, hogy az  Alaptörvény egyetlen rendelkezésben ugyan, de külön-külön nevesíti a tulajdonhoz való jogot és az öröklési jogot. Ezért az örökléshez való alapjog alkotmányjogi dogmatikáját a  korábbi döntéseihez képest új szempontok alapján kellett kialakítania. Az  Alaptörvény az  örökléshez való jogot alapvető jogként határozza meg, és a  tulajdonnal együtt szabályozza. Az  Alaptörvény alapvető jogként védi az  aktív és passzív öröklési jogot, az  öröklés címén való tulajdonszerzést. Ez  azt jelenti, hogy az  örökléshez való jogba beletartozik a  végintézkedéshez való jog (halál esetére a  végrendelkezési szabadság a  tulajdonról vagy más forgalomképes jogról), másik oldalról a  kedvezményezett joga az  örökség megszerzéséhez. Ez  utóbbi az Alaptörvény védelme alatt áll, szemben a tulajdon szerzéséhez való joggal. Az öröklési joghoz tartozik a rokonok öröklése (házastárs, leszármazó, szülő) is, a  végrendelkezési szabadság korlátozásával. Az  Alkotmánybíróság értelmezése szerint az örökhagyó és az örökös örökléshez való joga az Alaptörvény védelme alatt áll, ezért minden olyan szabály – így a jelen ügyben vizsgáltak is –, amely az öröklés címén való tulajdonszerzést korlátozza, az örökös passzív öröklési jogába való beavatkozás. Más kérdés, hogy az  öröklés címén szerzésnek többféle formája lehet, és az  örökös szerzőképessége – akár az  örökség tárgyára, akár az  örökös személyére figyelemmel – korlátozható. Korlátozható az  öröklés címén szerzett javak használatára vonatkozó jog gyakorlása is, vagyis a  törvényhozás dönthet úgy, elválik egymástól indokolt esetben, közérdekből a  tulajdonjog öröklése és a  tulajdon tárgyának a használata. [23] 4. A  panaszos valamely konkrét örökség szerzését kívánja, olyan vagyonét, amely része volt az  örökhagyó hagyatékának. E  szerzés elé állít korlátot (a konkrét esetben a  végintézkedést követően) a  Földforgalmi tv. 10.  § (2) bekezdése, 34. § (1) és (3) bekezdése. Az öröklés származékos tulajdonszerzési mód és tulajdonszerzési jogcím is. Az  örökléshez való jog ebben a  vonatkozásban nem választható el a  tulajdonhoz való jogtól. Ez  azt jelenti, hogy mindaz az  általános tulajdonszerzési korlátozás, amely nem sérti a  tulajdonhoz való jogot, önmagában nem sérti feltétlenül az  örökléshez való jogot sem. Másrészt, minthogy az  öröklés az  egyik – az  Alaptörvényben védett – tulajdonszerzési mód, vizsgálni kell ennek a  származékos tulajdonszerzési módnak a  panasz szerint állított korlátozását. Tulajdonszerzési korlátozások alkotmányellenessége általában vizsgálható a  tulajdon, a  vállalkozás szabadsága, a gazdasági autonómia tükrében. A jelen ügyben az örökléshez való jogot szabályozó tulajdonszerzési korlátozás az, hogy földművesnek nem minősülő személy akkor szerezhet földtulajdont, ha a  birtokában álló föld területnagysága az 1 hektárt nem haladja meg (az örökös szerzőképességének korlátozása). A szerzőképességnek lehetnek objektív és szubjektív feltételei, korlátai. Konkrét személy szerzőképessége vagy külső, tárgyi körülmények miatt, vagy a személyében rejlő ok miatt, vagy ezek együtthatásaként korlátozható. Más a megítélése az objektív, nem elhárítható korlátozó feltételnek, mint a  szubjektív, elvileg teljesíthető feltételeknek. Külön kell megítélni azt is, hogy mi lehet a törvényi következménye a szerzőképesség kizárásának. A legsúlyosabban az a szabály korlátozza az  örökléshez való jogot, amely valamely objektív vagy szubjektív szabály előírása alapján jogkövetkezményként a végintézkedés érvényesülését teljes egészében kizárja. [24] 4.1. A  szabályozás elemei [a földműves fogalma, 5.  § 7.  pont; a  birtokban tartható területnagyság felső határa, 10.  § (2)  bekezdése; a  tulajdonszerzésnek a  mezőgazdasági szakigazgatási szerv jóváhagyásához kötése, 34.  § (1)  bekezdés; a  végrendeleti rendelkezés érvénytelennek tekintése az  általános tulajdonszerzési korlátozásra tekintettel, 34. § (3) bekezdés] a jelen esetben termőföldre vonatkoznak. [25] Az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése kimondja, hogy a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. [26] A P)  cikk (2)  bekezdése szerint „a termőföld és az  erdők tulajdonjogának megszerzése, valamint hasznosítása (1)  bekezdés szerinti célok eléréséhez szükséges korlátait és feltételeit, valamint az  integrált mezőgazdasági termelésszervezésre és a  családi gazdaságokra, továbbá más mezőgazdasági üzemekre vonatkozó szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.” A Földforgalmi tv. sarkalatos (71. §). [27] Az Alkotmánybíróság mindig figyelembe vette, hogy a  földtulajdon sajátos természeti és vagyoni jellemzői, nevezetesen a  föld véges jószág volta, nélkülözhetetlensége, megújuló képessége, különleges kockázatérzékenysége és alacsony nyereséghozama a földtulajdon különös szociális kötöttségét testesítik meg. Ezek a körülmények indokolhatják a tulajdonosi jogokkal szemben a közérdek érvényesítését vagy a tulajdonjogszerzés korlátozását. A  támadott szabályokban szereplő hatósági jóváhagyás gyakorlása kihat valamennyi, a tulajdonszerzésben közvetlenül érintett személyre, így az örökhagyóra és az örökösre is, jóllehet ennek a hatásnak az  alkotmányjogi megítélése a  tulajdonjog védelme szempontjából más lehet. A  jelen esetben a  panaszos az örökös. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerint alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Jelen esetben a XIII. cikkben biztosított tulajdonhoz és örökléshez való jogot az eljárással érintett termőföld tekintetében a P) cikk teszi korlátozhatóvá. A P) cikk a korlátozás határait nem jelöli meg, ezért azt csak az I. cikk (3) bekezdésének alkalmazásával lehet megállapítani. [28] 4.2. Az, hogy tulajdonjogot termőföldön hogyan és milyen terjedelemben biztosít a  jogrendszer, a  tulajdonjog tartalmának a  meghatározását jelenti, ami a  jogalkotóra tartozó kérdés. A  tulajdonhoz való jogba történő beavatkozás akkor minősülhet alkotmányjogi értelemben igazoltnak, ha a  beavatkozást törvény írja elő, közérdekű célból történik, valamint a  közösség érdekeinek biztosítása és az  egyén alapvető jogainak védelme között egyensúlyi helyzetet teremt. A  jelen esetben a  korlátozások törvényben jelennek meg (Földforgalmi tv.), az  Alaptörvényben megjelenő közérdeken alapulnak [Alaptörvény P)  cikk], és objektív körülményeken (szakirányú végzettség vagy legalább három éve mező- és erdőgazdasági tevékenység folytatása saját kockázatra, saját nevében) nyugszanak. A  földművessé válás feltételei nem eleve teljesíthetetlenek. A  földművessé válás előírása nem jelent aránytalan és túlzott terhet a  termőföldet művelés céljából szerezni kívánók számára. Annak meghatározására, hogy a  földművesnek nem minősülő személy milyen területnagyságig (birtokmaximum) szerezhet termőföldet az  Alaptörvény XIII.  cikke alapján, nincs alkotmányossági mérce. A  jogszabályok célszerűségének vizsgálata – figyelemmel a P) cikkre – nem az Alkotmánybíróságra tartozó kérdés. A Földforgalmi tv.-t az  Országgyűlés 2013. június 21-én fogadta el. Hazánknak 2014. április 30-án meg kellett szüntetnie a  termőföldre a  magyar és a  tagállami állampolgárokra vonatkozó eltérő tulajdonszerzési tilalmakat és korlátozásokat. A földmoratórium lejártától a tagállamok földművesei is vásárolhatnak termőföldet Magyarországon a  magyar földművesekre irányadó szabályok szerint. A  Földforgalmi tv. erre tekintettel vezetett be olyan szabályozást, amely alapján a  földszerzőnek meg kell felelnie a  földművessé válás feltételeinek. A Földforgalmi tv. 10. § (2) bekezdésének az 1 hektáros területnagyságra vonatozó előírása 2014. május 1-jén lépett hatályba. [29] 4.3. Az  indítványra okot adó ügyben az  örökhagyó 2015. október 2-án hunyt el. A  2012. október 6-án készített végrendeletnek a  2014. május 1-jétől megváltozott jogszabályi környezethez igazítására megfelelő idő állt rendelkezésre. Ezért a  végintézkedés szabadsága akkor, amikor egy általános és közérdekű tulajdonszerzési korlátozásnak a  végintézkedésre alkalmazásáról van szó, nem sérül. A  Földforgalmi tv. vizsgált szabályai nem visszaható hatályúak. A  Földforgalmi tv. 10.  § (2)  bekezdése általános szabály, a  tulajdonjog szerzését a tulajdonszerzés tárgyára (termőföld) és nem a jogcímére tekintettel korlátozza, nemcsak a végrendeleti öröklésre, hanem más tulajdonszerzési jogcímekre is vonatkozik. Az öröklés bekövetkezéséig pedig olyan függő jogi helyzet állt fenn, amelyre a  végintézkedést tévő személyt illetően az  Alaptörvény XIII.  cikke alapján általában nem lehet alapjogi védelmet alapítani. Az  örökhagyó aktív öröklési jogát a  Földforgalmi tv.-nek azok a  szabályai, amelyek a  termőföldszerzés végrendeleti öröklés címén való megszerzése elé is ugyanolyan korlátokat (feltételeket) állítanak, mint az életében az adásvétel útján való elidegenítés/szerzés elé, nem korlátozzák alaptörvény-ellenesen; az örökhagyó aktív öröklési jogának a tartalmát határozzák meg. (Más a helyzet a Földforgami tv. 34. § (3) bekezdése utolsó mondata mint jogkövetkezmény alkalmazásával.) [30] A földműves státusz (5.  § 7.  pont) megléte vagy hiánya (amelyhez az  1 hektáros birtokmaximum tapad) ahhoz az  állami birtokpolitikához kötődik, amely a  földszerzésre jogosult személyek körét a  gazdálkodást folytató földművesekre kívánja korlátozni. A  föld rendeltetésszerű használatából következik, hogy a  föld megszerzése alapvetően hosszú távú elköteleződést kell, hogy jelentsen a  föld megművelése és a  mezőgazdasági termelés irányába. Ugyanakkor hazánkban a  termőföld európai összehasonlításban alulértékelt, amely olyan szereplők földpiacra lépését is magával hozhatja, akik tőkebefektetésként tekintenek a termőföld megvásárlására. [31] Nem állapítható meg az, hogy a  földműves státusz feltételeit önkényesen, irracionálisan határozza meg a törvény, mert azt a  jogszabályok egyrészt mezőgazdasági vagy erdőgazdasági képzettséghez, másrészt meghatározott időtartamú, konkrét gazdálkodó tevékenységhez kötik. Mindkettőből alapos okkal vonható le következtetés arra nézve, hogy a  földszerző milyen intenzíven kötődik a  termőföldhöz. Alkotmányjogi szempontból kielégítő az  a  szabályozási módszer, amely képzettségnek vagy a  tevékenység viszonylag rövid tartamú, de időszerű végzésével összefüggő körülményeknek tulajdonít jelentőséget. A  földművessé minősülés feltételeit sarkalatos törvény határozza meg, és ez  a  törvény ad felhatalmazást a  konkrét, elismert végzettségeknek a  törvény végrehajtására kiadott rendeletben való meghatározására is. [32] 4.4. A  vizsgált szabályok arra az  esetre, ha a  végrendeleti örökös személy, aki földművesnek nem minősül, nem szerezheti meg a  birtokmaximum feletti föld tulajdonjogát, azt írják elő egyetlen jogkövetkezményként, hogy a  végrendelet érintett rendelkezését érvénytelennek kell tekinteni [Földforgalmi tv. 34.  § (3)  bekezdés]. Ez  a  szabály sem formálisan, sem tartalmi szempontból nem ír elő olyan kisajátítást, mint amelyről az  Alaptörvény XIII.  cikk (2)  bekezdése szól. A  Földforgalmi tv. előírása a  következménye a  termőföldszerzést általánosan korlátozó – a  végrendeleti öröklés címén való tulajdonszerzésre is kiterjedő – szabálynak. A  végrendelet egyik rendelkezésének az  érvénytelenné nyilvánításából, amelyet a  Földforgalmi tv. mond ki, önmagában nem következik az, hogy az  érintett termőföld sorsa mi lesz az  öröklésnél. A  végintézkedésen alapuló öröklés és a  törvényes öröklés szabályait a  Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) tartalmazza. Ezek között szerepel az, hogy ha a  végrendelet több rendelkezése közül valamelyik érvénytelen vagy hatálytalan, a  többi rendelkezés érvényes vagy hatályos marad, feltéve, hogy az  örökhagyó eltérően nem rendelkezik, és a  végrendelet részleges fennmaradása feltehető akaratával nem ellentétes (7:47.  §). A  törvényes öröklésre vonatkozó rendelkezések között található az  állam öröklése. A  Ptk. 7:74.  §-a az  állam szükségképpeni törvényes örökléséről szól. Eszerint más örökös hiányában az  állam a  törvényes örökös. A  végrendeletben kijelölt örökös által a  szerzőképességének hiánya folytán végrendeleti úton nem megszerezhető föld tulajdona az  állam tulajdonába akkor száll át Ptk. alapján, ha más örökös nincs. A Földforgalmi tv. 34. § (3) bekezdése önmagában ezért nem jelenti a tulajdon kisajátítását. Így a végrendeletben nevezett, szerzőképességében korlátozott örökös kisajátítás esetére szóló kártalanítása előírásának a mellőzése nem ellentétes az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdésével. [33] Mindezekre figyelemmel az  Alkotmánybíróság az  alkotmányjogi panaszt – a  törvény 5.  § 7.  pontja, 10.  § (2) bekezdése, valamint 34. § (1) és (3) bekezdése első két mondata alaptörvény-ellenességét illetően – elutasította. [34] 4.5. A  törvényeknek megfelelő végintézkedésnél függő jogi helyzet állt fenn, amelyen az  örökség megnyílásától a kedvezményezett személynek jogos várakozása van. Ezt fejezi ki a passzív örökléshez való jog. [35] Erre a  jogszerzésre az  Alaptörvény XIII.  cikkének az  örökléshez való jogot rögzítő szabálya alapján lehet alapjogi védelmet alapítani. Az  örökléshez való jog nemcsak a  javak zavartalan tulajdonlására korlátozódik az  örökhagyó halála után, hanem magában foglalja – ha erre alapos ok van – a jogot (a függő jogi helyzet alatt a jogos várakozást) valamely vagyonelem későbbi realizálódására. Az  olyan jogszabály, amely jogos várakozást eltöröl, önmagában is beavatkozásnak minősül az  Alaptörvény XIII.  cikke által védett jogokba. Valamely vagyonelem végintézkedéssel való megszerzésére vonatkozó „jogos várakozás” törvénymódosítással való elvonása az  örökléshez való jogot sérti, az  öröklési jogtól való megfosztásnak minősül. Egy ilyen jogszabály ugyanakkor korlátozza az  aktív öröklési jogot, az örökhagyó akaratát, hogy vagyonából mást részesítsen. Ez az öröklési jogtól való teljes és ellentételezés nélküli megfosztás, amelynek eredményeként az  állam örököl, még akkor sem igazolható törvényes közérdekkel, ha a  célja a  termőföld védelme. A  Földforgalmi tv. új szabálya – megfelelő átmeneti intézkedés nélkül – érintette az alkotmányjogi panaszt benyújtó, jóhiszeműen eljáró személyt és megfosztotta őt – mégpedig az állam javára – egy törvényben korábban biztosított jogtól. Jóhiszeműen, a  jog alapján eljáró személyek törvényre alapozott várakozásai nem hiúsíthatók meg kényszerítő indokok nélkül. Ezért a  Földforgalmi tv. 34.  § (3)  bekezdés utolsó mondata – amely egyedüli, kizárólagos jogkövetkezményként az  érvénytelenségről rendelkezik – nem tekinthető az elérni kívánt céllal észszerűen arányos korlátozásnak. [36] A 25/2015. (VII. 21.) AB határozatban az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy „[a] törvényi úton történő szerződésmódosításnak (megszűntetésének), amennyire lehet, mindegyik fél méltányos érdekeit figyelembe kell vennie, vagyis az  ilyen szerződésmódosításnak (megszűntetésének) is érdekegyensúlyra kell törekednie a  megváltozott körülmények mellett. A  jogalkotói beavatkozás felelősséggel jár, az  nem okozhat a  céljával nem indokolható hátrányokat” (Indokolás [67]). Ugyanez irányadó a  jelen helyzetre is. Megállapítható, hogy a  Földforgalmi tv. 34.  § (3)  bekezdés utolsó mondta a  hiányosságánál fogva nem teremt megfelelő egyensúlyt a közérdekű korlátozás és az érintett személyek védett jogai teljes körű érvényesülését illetően. [37] Ezért az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  Földforgalmi tv. 34.  § (3)  bekezdésének utolsó mondata alaptörvény-ellenes. Az  állami földpolitika és a  végrendelkezési szabadság közötti méltányosabb egyensúly felállítása a jogalkotó feladata. [38] 4.6. Az  Abtv. 46.  § (1)  bekezdése értelmében, ha az  Alkotmánybíróság hatáskörei gyakorlása során folytatott eljárásában a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállását állapítja meg, a mulasztást elkövető szervet – határidő megjelölésével – felhívja feladatának teljesítésére. Az  Abtv. 46.  § (2)  bekezdésének c)  pontja alapján a  jogalkotói feladat elmulasztásának minősül, egyebek mellett az  is, ha a  jogi szabályozás Alaptörvényből levezethető lényeges tartalma hiányos. [39] A jelen esetben a  szabályozási hiány a  Földforgalmi tv. szabályozásának olyan, az  Alaptörvényből levezethető lényeges szabályozási hiánya, amely az  Alaptörvény XIII.  cikke szerinti örökléshez való jog sérelmét idézte elő. A  vitatott szabályozás alapján a  végintézkedésben kedvezményezettként megjelölt személynek a  jogai – az  érvénytelenségre vonatkozó szabály következtében – ex lege megszűntek. A  jog megszűnésére a  végrendelkezésben érintett személyek akaratán kívül, a  törvény erejénél fogva került sor. A  megszűnt jog jogosultja az  állammal szemben igényt nem terjeszthetett elő. A  konkrét esetben még a  34.  § (3)  bekezdése hatálybalépése előtt létrejött örökléshez való jog ex lege megszűnése a  kedvezményezett oldalán olyan vagyoni hátrányt jelenthet, amelyet a Földforgalmi tv. szabályozása megfelelően nem ellentételez, nem kompenzál, és amely másképp sem orvosolható. [40] A Földforgalmi tv. említett új szabálya mint egyoldalú jogkövetkezmény a  hatálybalépése után keletkező végintézkedéseknél is aránytalan korlátozást jelent. A  végintézkedés az  örökhagyó nyilatkozata, nem az  öröklési jog alanyainak a  konszenzusán alapul. A  végrendeleti örökös arról csak a  hagyaték megnyílását követően szerez tudomást biztosan. Az  a  körülmény is utóbb derül ki, hogy az  örökhagyó által nevezett személy szerzőképessége a  mezőgazdasági igazgatási szerv vizsgálata során valamely konkrét esetben nem fog fennállni, és a  tulajdonszerzése jóváhagyását meg kell tagadni. Az örökösnek nevezett személy ezért általában nincs abban a  helyzetben, hogy szerzőképessége szubjektív feltételeit, ha ez  lehetséges, teljesíthesse (földművessé válás). A tulajdonszerzési korlátozás jogosságát elismerve az öröklési jog ilyen mértékű csorbítása szükségtelenül szigorú jogkövetkezmény arra az  esetre, ha az  örökhagyó olyan személyt jelölt örökösnek, aki a  Földforgalmi tv. szerint a végrendelet megírásakor épp nem lehetne örökös (de a hagyaték megnyílásáig még azzá válhat). [41] Az Alkotmánybíróság az  örökléshez való jog közérdekű korlátozása arányossági kritériumát maga határozza meg; az  arányosság követelményét az  is biztosíthatja, ha a  vagyoni hátrány kompenzálására lehetőséget biztosít a  törvényi szabályozás. Tekintettel arra, hogy a  Földforgalmi tv. szabályozásában ilyen, a  közérdekű korlátozás arányosságát a kedvezményezett oldalán kompenzáló szabály nem ismerhető fel, a törvényalkotót az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti örökléshez való jog alapján mulasztás terheli. [42] Az Alkotmánybíróság az  Alaptörvény XIII.  cikk (1)  bekezdését sértő alaptörvény-ellenes helyzet felszámolása érdekében a rendelkező rész 1. pontjában foglaltak szerint mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg. A  törvényhozásra tartozik, hogy az  érintett végintézkedések kedvezményezettjei számára az  alaptörvény-ellenes mulasztás feloldását milyen módon biztosítja. A  mulasztás kiküszöböléséhez mindössze annyi szükséges, hogy végső soron a  végrendeleti örökös az  állammal szemben vagyoni megváltáshoz jusson. A megváltás biztosítása nem zárja ki, hogy a  törvényhozó lehetővé tegye az örökség megszerzését a végrendelet szerint. Ennek többféle módja lehet: biztosítható megfelelő idő a végrendeleti örökös tulajdonszerzése akadályának elhárítására, ha azt a  törvényi szabályozás egyébként nem zárja ki (végzettség megszerzésére, tulajdon-maximum kiküszöbölésére), lehetővé tehető akár az  is, hogy – ha van ilyen – a  törvényes örökös szándéka szerint váltsa magához a termőföldet. Alaptörvénnyel összhangban álló megoldás lehet az is, ha az állam a termőföldet az attól eleső kedvezményezettől magához váltja. A  jelenlegi szabályozási környezet mindössze azt követeli meg, hogy a végrendeleti örökös a tulajdonszerzés akadálya miatt az állammal szemben ne maradjon megváltás nélkül. [43] 5. Az  Alkotmánybíróság az  Abtv. 45.  § (4)  bekezdése alapján rendelte el az  alkotmányjogi panaszra okot adó, és minden más, ugyanilyen tárgyú ügyben az alkalmazási tilalmat. [44] Az Alkotmánybíróság a  mulasztás kiküszöbölésének határidejét arra tekintettel állapította meg, hogy az  Alaptörvény 2.  cikk (3)  bekezdése értelmében 2018-ban általános országgyűlési választásokat kell tartani, ezért 2018. első félévében az  Országgyűlés várhatóan a  szokásosnál rövidebb ideig ülésezik. Ugyanakkor az  Alkotmánybíróság határozata következtében az  érintett végrendeleti örökösök a  polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 361. § a) pontja és 362. §-a alapján perújítást kezdeményezhetnek, az Országgyűlés mulasztást kiküszöbölő döntéséig azonban a perek nem fejezhetők be. [45] A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény 71.  § (6)  bekezdése szerint „Ha a  mezőgazdasági igazgatási szerv a  mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény alapján a  hatósági bizonyítvány kiadását megtagadja, a közjegyző a végrendelet ezzel ellentétes rendelkezését semmisnek tekinti; a hagyaték érintett része tekintetében a  végrendeleti örökösnek ideiglenes hatállyal sem adható át.” Erre irányuló indítvány hiányában az  Alkotmánybíróság ezt a  rendelkezést annak ellenére nem vizsgálhatta, hogy tartalmilag részben azonos a Földforgalmi tv. megsemmisítéssel érintett 34. § (3) bekezdésével. A jogrendszerben így keletkezett ellentmondás csak a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet kiküszöbölő jogalkotás során orvosolható. IV. [46] Az Alkotmánybíróság határozatának közzététele a Magyar Közlönyben az Abtv. 44. § (1) bekezdése alapján kötelező. Budapest, 2017. október 3. Dr. Sulyok Tamás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke