4/2014. (I. 30.) AB határozata a Kúria Mfv.II.10.553/2012/6. és Mfv.I.10.692/2012/5. számú ítéletei alaptörvény-ellenességének megállapításáról és meg

4/2014. (I. 30.) AB határozata a Kúria Mfv.II.10.553/2012/6. és Mfv.I.10.692/2012/5. számú ítéletei alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről. Az Alkotmánybíróság teljes ülése bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz alapján – dr. Szalay Péter, dr. Bragyova András, Lévay Miklós alkotmánybírók párhuzamos indokolásával, valamint dr. Balsai István, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Juhász Imre, dr. Lenkovics Barnabás, Salamon László, dr. Pokol Béla különvéleményével – meghozta a következő Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  Kúria Mfv.II.10.553/2012/6. számú, illetve Mfv.I.10.692/2012/5. számú ítéletei alaptörvény-ellenesek, ezért azokat megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. I. [1] Az indítványozó 2012. december 4-én érkezett alkotmányjogi panaszában a  Kúria Mfv.II.10.553/2012/6. számú ítéletét, majd a 2013. április 19-én érkezett beadványában a Kúria Mfv.I.10.692/2012/5. számú ítéletét támadta, és kérte azok megsemmisítését. Álláspontja szerint az  ítéletek ellentétesek az  Alaptörvény 26.  cikkében foglalt bírói függetlenséggel. [2] 1. Az  indítványozó a  Szegedi Törvényszék (korábbi nevén Csongrád Megyei Bíróság, a  továbbiakban: munkáltató bíróság) hivatásos bírája. A  munkáltató bíróság elnöke 2011. október 17-étől további intézkedésig mentesítette az  indítványozót a  bírói, tanácselnöki munkavégzési kötelezettsége alól, és megállapította, hogy a  mentesítés időtartamára illetménye további intézkedésig változatlanul megilleti. 2011. december 7-én kelt intézkedésével többirányú munkafeladat elvégzésére hívta fel az  indítványozót otthondolgozás keretén belül, amely kötelezettségének ő eleget is tett. Ezt követően a  Szegedi Nyomozó Ügyészség 2011. december 23-án az  indítványozót őrizetbe vette, majd 2011. december 26-án a  Kecskeméti Városi Bíróság elrendelte előzetes letartóztatását. 2011. december 27-én az  indítványozó számláján jóváírásra került 2011. december 1-től december 31-ig elszámolt nettó 475 378 forint illetmény. [3] A munkáltató bíróság 2012. január 13-án kelt intézkedésével megállapította, hogy 2011. december 23-ától az  indítványozó saját érdekkörében felmerülő okból nem tudja teljesíteni munkavégzési kötelezettségét, így a  munkáltatónak a  munkavégzési kötelezettség alól mentesítő rendelkezése 2011. december 23-án hatályát vesztette. Közölte azt is, hogy az  indítványozót 2011. december 23-ától kezdődően bírói illetménye nem illeti meg tényleges munkavégzés és mentesülési körülmény hiányában. A  munkáltató bíróság ezzel egy időben 2011  El.XV.B.6/14/2. számú fizetési felszólításában kötelezte az  indítványozót a  jogalap nélkül kifizetett illetmény visszafizetése címén 110 749 forint és 2011. december 27-étől járó késedelmi kamata megfizetésére. [4] Az Elsőfokú Szolgálati Bíróság az  indítványozót Budapest SZF.7/24/2011. számú, 2012. január 16-ai keltezésű határozatával bírói tisztségéből felfüggesztette, továbbá magát a  fegyelmi eljárást is felfüggesztette a  büntetőeljárás jogerős befejezéséig. A  határozat indokolása rögzítette azt is, hogy a  szolgálati bíróság álláspontja szerint az  előzetes letartóztatás ténye alapján eljárás alá vont bírónak illetmény nem jár, ezért a  bírói illetmény legfeljebb 50%-ának négy hétre történő visszatartására vonatkozó rendelkezés alkalmazásáról nem kellett döntenie. Az  indokolás ezen része ellen az  indítványozó fellebbezéssel élt. A  Másodfokú Szolgálati Bíróság a 2012. március 21-én kelt, Szf.F.III/2/2012/4. sz. határozatával a támadott megállapítást megváltoztatva kimondta, hogy az indítványozót a bírói tisztségből történt felfüggesztése időtartamára megilleti a bírói illetménye. [5] Az indítványozó előzetes letartóztatását eközben a  Kecskeméti Törvényszék 2012. január 23-án megszüntette és házi őrizetét rendelte el január 26-áig, majd azt – több döntéssel – meghosszabbította 2012. július 26-ig. A Szegedi Nyomozó Ügyészség a 2012. június 13-ai határozatával az indítványozó házi őrizetét megszüntette. [6] Az indítványozó számára 2012 januárjától nem számfejtettek és nem utaltak át illetményt, ezért ő 2012. február 1-jén keresetet nyújtott be a  Szegedi Munkaügyi Bíróságon. A  Szegedi Ítélőtábla kizárási ok bejelentését követően az  eljárás lefolytatására a  Gyulai Munkaügyi Bíróságot, illetve az  esetleges másodfokú eljárásra a  Gyulai Törvényszéket jelölte ki. Az  indítványozó módosított kereseti kérelmében a  fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését, és 2012. január 1-jétől február 29-éig tartó időszakra illetménye késedelmi kamattal növelt összegű megfizetését, továbbá annak megállapítását kérte, hogy bírói tisztségéből való felfüggesztése idejére részére jár az illetmény. [7] A Gyulai Munkaügyi Bíróság a  2012. március 20-án kelt részítéletével a  munkáltató bíróság fizetési felszólítását a  marasztalási összeg tekintetében 39 016 forintra leszállította, továbbá arra kötelezte, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az  indítványozónak 2012. január 1-jétől február 29-éig tartó időszak vonatkozásában 724 460 forint illetményt. A  munkaügyi bíróság álláspontja szerint a  munkáltató felé megvalósuló szolgáltatásnak, tágabb értelemben véve munkavégzésnek részét képezi a  bíró úgynevezett más kereső tevékenységtől való tartózkodási kötelezettsége. A  bíró a  tisztségéből való felfüggesztés időszakában is bíró, így munkavégzéssel járó önálló tevékenységet nem végezhet. [8] A Gyulai Munkaügyi Bíróság azért hozott részítéletet, mert a per tárgyalását a 2012. január 16-tól február 29-ig tartó elszámolási időszakra vonatkozó igény 50%-a kérdésében felfüggesztette. A  felfüggesztést azzal indokolta, hogy az  Elsőfokú Szolgálati Bíróság fegyelmi határozatának megtámadása folytán várható újabb fegyelmi határozat az illetmény-visszatartás alá vonható illetmény 50%-át illetően a 2012. január 16-ától kezdődő időszak előkérdését képezheti. [9] A Gyulai Törvényszék az elsőfokú bíróság részítélete ellen benyújtott fellebbezéseket elbírálva 3.Mf.25.371/2012/7. számú részítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a munkáltató bíróság fizetési felszólítását teljes egészében hatályon kívül helyezte. A  munkáltató bíróságot terhelő marasztalás összegét – az  indítványozónak a  2012. április és május havi illetményekre vonatkozó keresetfelemelését alaposnak találva – 724 460 forintról 2  354  495 forintra felemelte. Ítélete indokolásában a  Gyulai Törvényszék arra következtetett, hogy a  munkáltató bíróság 2011. október 12-én kelt intézkedésével 2011. október 17-étől mentesítette az  indítványozót a munkavégzési kötelezettség alól, és az őrizetbe vétel, illetve az előzetes letartóztatás önmagában ezen intézkedés hatályát nem szüntette meg. Erre figyelemmel a 2011. december hónapra járó illetmény megillette az indítványozót, a visszafizetésre vonatkozó fizetési felszólításnak nem volt alapja, így azt hatályon kívül helyezte. A bírói tisztségből való január 16-ai felfüggesztés visszaható hatállyal nem bírt, így a  felperes 2012. január 1-jétől 15-ig a  teljes illetményére, 2012. január 16-ától pedig a  bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) 118.  § (1)  bekezdése alapján volt jogosult a  felfüggesztés időszakára a  teljes illetményre. Mindezek alapján jogosultnak tartotta az  indítványozót a  másodfokú határozat meghozataláig esedékes illetményekre is. [10] A jogerős részítélet ellen a  munkáltató bíróság terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben előadta, hogy az  eljárt bíróságok tévesen értelmezték a  bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (a  továbbiakban: régi Bjt.) 73.  § (4)  bekezdését, illetve az  azzal azonos tartalmú Bjt. 118.  § (2)  bekezdését, ezért téves jogi álláspontra helyezkedtek, így érdemi döntésük jogsértő. A Bjt. vitatott előírása alapján nem jár illetmény a  felfüggesztés időtartamának azon részére, amelyre a bíró akkor sem kapna illetményt, ha a  felfüggesztésre nem került volna sor. [11] A munkáltató bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy az egyes büntetőjogi kényszerintézkedések és azok időtartama miért nem tartozik a  Bjt. 118.  § (2)  bekezdése alkalmazási körébe, a  Gyulai Törvényszék pedig a  felhívott jogszabály alkalmazhatósága kérdését nem is érintette, határozata indokolást e  vonatkozásban nem tartalmaz. Fenntartotta azon álláspontját, miszerint, ha a  büntetőjogi kényszerintézkedésekkel érintett bíró munkajogi értelemben az  ő érdekkörében felmerülő okból nem végezhet munkát, munkajogi értelemben véve az  őt terhelő szolgáltatást nem nyújtott, munkavégzés hiányában illetmény, azaz ellenszolgáltatás nem illeti meg. A  büntetőjogi kényszerintézkedés ténye olyan körülmény, amely a felfüggesztésre tekintet nélkül kizárja az illetmény fizetését, összhangban a Bjt. 118. § (2) bekezdésével. [12] A Kúria a  felülvizsgálati kérelmet alaposnak találta a  következő indokolás szerint. Mind a  régi Bjt., mind a  Bjt. rögzíti azt, hogy a  bírák jogviszonyában mely általános munkajogi rendelkezések alkalmazandók. 2011. október 12-én a  munkáltató bíróság a  bírói jogviszonyban is alkalmazandó, a  Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: régi Mt.) 107.  §-ának h)  pontja alapján mentesítette az  indítványozót további intézkedésig a  munkavégzési kötelezettség alól. Az  indítványozó ekkor nem állt büntetőjogi kényszerintézkedés alatt, munkára képes állapotban volt, és a  munkáltatója ehhez képest dönthetett akként, hogy munkaerejét időszakosan otthondolgozás keretén belül igénybe veheti. 2011. december 23-án azonban az  indítványozó őrizetbe vételére, majd december 26-án előzetes letartóztatására került sor, erre tekintettel a  munkáltató bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy ennek szükségszerű következményeként lehetetlenné vált, hogy az indítványozó a szolgálati jogviszonya lényegi elemét képező kötelezettségének megfelelően a munkáltató rendelkezésére álljon. Ebből következően ettől az  időponttól az  indítványozó tényszerűen nem a  munkáltató mentesítése alapján nem végzett munkát, hanem a  személyével összefüggő körülményre figyelemmel nem volt képes a  munkavégzésre, a munkáltató bíróság erre irányuló szándéka esetén sem lehetett volna az indítványozót munkafeladattal megbízni. [13] Az indítványozó munkavégzés alóli mentesülésének jogcíme megváltozott, az új jogcím a régi Mt. 107. § g) pontja, illetve a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 55. § (1) bekezdés j) pont második fordulata. [14] A bírák jogviszonyában a  régi Bjt. alkalmazni rendeli a  régi Mt. 151.  § (2)  bekezdését, illetve az  Mt. 146.  § (3)  bekezdése a)–c) és e)  pontját. E  jogszabályi rendelkezések tartalmazzák azokat az  eseteket, amikor a munkavállalót munkavégzés hiányában is távolléti díj illeti meg. A régi Mt. és az Mt. hivatkozott szabályai szerint nem jár távolléti díj arra az esetre, ha a munkavállaló elháríthatatlan ok miatt nem tud a munkahelyén megjelenni. Ennek megfelelően 2011. december 23-ától az  indítványozó saját érdekkörében felmerülő okból nem tudott munkát végezni a munkáltató bíróságnál (vele szemben büntetőjogi kényszerintézkedést alkalmaztak), ezen igazolt távollét esetére azonban a törvény szerint a munkáltatónak nem kellett illetményt fizetnie, az ilyen igénynek tehát nincs jogszabályi alapja. [15] A Kúria indokolása szerint azt kellett elsődlegesen vizsgálni, hogy a Bjt. 118. § (2) bekezdése alapján a felfüggesztés tényétől függetlenül az adott időszakra megilleti-e az indítványozót illetmény vagy sem. A Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel az  indítványozót a  vele szemben alkalmazott büntetőjogi kényszerintézkedéssel összefüggően munkavégzés hiányában 2011. december 23-át követően folyamatosan nem illette meg illetmény, így ebből a szempontból nem a bírói tisztségből való felfüggesztésnek volt jelentősége, hanem a kizáró körülmény fennállásának. A  Kúria ezért a  jogerős részítéletet hatályon kívül helyezte, az  elsőfokú bíróság részítéletét pedig megváltoztatta, és a fizetési felszólításban megjelölt marasztalási összeget 91 241 forintra szállította le. [16] Az indítványozó ezt követően fordult az  Alkotmánybírósághoz, és kérte az  Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti panaszában a Kúria ítéletének megsemmisítését, mert a bírósági ítélet állítása szerint sérti az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésében foglalt bírói függetlenséget. A bírói függetlenség magában hordozza az ítélkező bíró, a bírósági szervezet és a hivatásos bíró személyes függetlenségét. A hivatásos bíró személyes függetlenségének egyik biztosítéka a bírói tisztséghez méltó javadalmazás, amely tulajdonképpen a  bíró gazdasági függetlenségét jelenti. A  bírói gazdasági függetlenséget hivatott biztosítani a  Bjt. 118.  §-a is. Az  indítványozó állítása szerint a  Kúriának a  Bjt. 118.  §-ában biztosított garanciális szabályaival összefüggő jogértelmezése a bírói függetlenség sérelmét eredményezi, ezért alaptörvény-ellenes. [17] Az indítványozó további állítása szerint a bírói függetlenség részét képező elmozdíthatatlanság szabályai is sérültek, mivel a  Kúria ítélete egy olyan helyzetet idéz elő, amely őt akarata ellenére egy olyan döntésre kényszeríti, ami az elmozdíthatóságához vezet. Az összeférhetetlenségi előírások következtében ugyanis a felfüggesztés ideje alatt sem végezhet más kereső tevékenységet, hiszen jogviszonya fennáll. [18] 2. A  Gyulai Munkaügyi Bíróság – ismerve a  Másodfokú Szolgálati Bíróság határozatát – 3.M.129/2012/6. számú ítéletével döntött a részítélettel el nem bírált, illetve időközben az indítványozó által a 2012. március havi illetménye vonatkozásában felemelt kereseti kérelemről. Ebben a  részítélettel lényegében megegyező jogi következtetésre jutott, és kötelezte a  munkáltató bíróságot 1 284 270 forint összegű illetmény és az  utána járó késedelmi kamat megfizetésére. A  munkáltató bíróság fellebbezése, valamint az  indítványozó csatlakozó fellebbezése és keresetfelemelése nyomán másodfokon a  Gyulai Törvényszék járt el. A  Gyulai Törvényszék 3.Mf.25.460/2012/7. számú ítéletével a  munkáltató bíróságot terhelő marasztalás összegét az  időközben esedékessé vált igényrésszel növelve 1 578 288 forintban állapította meg, továbbá a  késedelmi kamat megfizetésének kezdő dátumát is megváltoztatta havi bontások előírásával. Jogi érvelése a  részítélet felülbírálata során kialakított álláspontjával megegyezett. [19] A jogerős ítélet ellen a munkáltató bíróság élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyet a Kúria szintén alaposnak talált. A  Mfv.I.10.692/2012/5. számú ítéletével a  Gyulai Törvényszék 3.Mf.25.460/2012/7. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, a  Gyulai Munkaügyi Bíróság 3.M.129/2012/6. számú ítéletét pedig megváltoztatta, és az  indítványozó keresetét elutasította. [20] Az indítványozó a Kúria Mfv.I.10.692/2012/5. számú ítélete ellen szintén az Alkotmánybírósághoz fordult, és korábbi indokolása alapján kérte annak is a megsemmisítését. [21] 3. A  Gyulai Munkaügyi Bíróság 3.M.129/2012/23. számú végzésével a  Kúria 2012. október 10. napján kelt Mfv II.10.553/2012/6. számú ítéletének végrehajtását az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig felfüggesztette. A  Gyulai Munkaügyi Bíróság jogutódjaként eljáró Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.129/2012/29. számú végzésével a Kúria 2013. február 13. napján kelt Mfv.I.10.692/2012/5. számú ítéletének végrehajtását szintén felfüggesztette az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig. [22] 4. Tekintettel a jogvita tárgyára és a jogvitában résztvevő felek személyének azonosságára, továbbá arra, hogy a két kúriai ítélet azonos ügyből kifolyólag ugyanazt az  alkotmányjogi kérdést érinti, az  Alkotmánybíróság a  támadott ítéletek alaptörvény-ellenességének vizsgálatát egy ügyszám alatt, egy eljárásban folytatta le. [23] Az Alkotmánybíróság az eljárása során megkereste a közigazgatási és igazságügyi minisztert. II. [24] Az Alaptörvénynek az alkotmányjogi panaszban hivatkozott rendelkezései: „26.  cikk (1) A  bírák függetlenek, és csak a  törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak. A  bírákat tisztségükből csak sarkalatos törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.” [25] A Bjt.-nek az alkotmányjogi panasszal érintett rendelkezései: „117. § (1) Az elsőfokú szolgálati bíróság tanácsa a bírót tisztségéből felfüggeszti, ha a bírót előzetes letartóztatásba vagy házi őrizetbe helyezték, illetve vele szemben lakhelyelhagyási tilalmat vagy ideiglenes kényszergyógykezelést rendeltek el, illetve, ha a szolgálati helyén való jelenléte a tényállás megállapítását gátolná. (2) A  felfüggesztésről hozott határozat ellen az  eljárás alá vont bíró és az  eljárás kezdeményezője a  határozat közlésétől számított 8 napon belül a másodfokú szolgálati bíróságnál fellebbezéssel élhet, amelynek nincs halasztó hatálya. A másodfokú szolgálati bíróság a fellebbezést 8 napon belül elbírálja. 118. § (1) A  bírói tisztségből való felfüggesztés idejére a  bírót megilleti az  illetménye, amelynek legfeljebb 50 százalékát egy hónapra vissza lehet tartani. A teljes illetményt vissza kell tartani a bírói tisztségből való felmentés indítványozását kimondó fegyelmi határozat meghozatalától annak jogerőre emelkedéséig. A  visszatartásról a szolgálati bíróság tanácsa határoz, határozata ellen nincs helye fellebbezésnek. (2) Nem jár illetmény a  felfüggesztés időtartamának azon részére, amelyre a  bíró akkor sem kapna illetményt, ha a felfüggesztésre nem került volna sor.” III. [26] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz befogadható-e, vagyis megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak. [27] 1. A befogadhatóság formai feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott: [28] Az indítvány megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt feltételeknek. [29] 1.1 Az alkotmányjogi panasz tartalmazza az Alkotmánybíróság Abtv. 27. §-a szerinti hatáskörére vonatkozó indokolt hivatkozást. [30] 1.2. Az indítványozó kifejezetten megjelöli az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésében elismert bírói függetlenséget. [31] 1.3. Az  indítvány tartalmazza a  bírói döntések alaptörvény-ellenességére vonatkozó indokolást, valamint a határozott kérelmet azok megsemmisítésére. [32] 1.4. A  panaszt a  kúriai ítéletek kézbesítésétől számított 60 napon belül terjesztette elő az  indítványozó, így az  –  illetve annak mindkét része – az  Abtv. 30.  § (1)  bekezdésének megfelelően határidőben beérkezettnek tekintendő. [33] 2. A befogadhatóság tartalmi feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg: [34] Az Abtv. 56.  § (2)  bekezdése alapján a  befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az  alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a  27.  § szerinti érintettséget, a  jogorvoslat kimerítését, valamint a  29–31.  § szerinti tartalmi követelményeket. Az  Abtv. 27.  §-a alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az  egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az  Alkotmánybírósághoz, ha az  ügy érdemében hozott döntés vagy a  bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az  indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és b) az  indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. [35] 2.1. Az indítványozó az Abtv. 27. §-a és az 51. § (1) bekezdése szerinti jogosultnak tekinthető, nyilvánvalóan érintett, hiszen a jelen ügyre okot adó jogvitában félként szerepel. [36] 2.2. Az indítványozó a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőséget kimerítette. [37] 2.3. Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Jelen ügy befogadását különösen az  első szempont támasztja alá. Az  alkotmányjogi panasz ugyanis annak vizsgálatára irányul, hogy a támadott ítéletekben a Kúria olyan jogértelmezést követett-e, amellyel a bírói függetlenséget korlátozta. [38] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt befogadta és érdemben bírálta el. IV. [39] Az alkotmányjogi panasz megalapozott. [40] 1. Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat kezdetén azt vizsgálta meg, hogy az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdése, amely a bírák függetlenségét deklarálja, alapját képezheti-e alkotmányjogi panasz tárgyában lefolytatott eljárásnak. [41] Az Abtv. mind a 26. §-ban, mind a 27. §-ban szabályozott az alkotmányjogi panaszok esetében azt a feltételt írja elő, hogy az indítványozónak az Alaptörvényben biztosított jogának sérelmére kell hivatkoznia. [42] Az Abtv. szövege szándékosan használja ezt a  tágabb értelmű megfogalmazást, lehetővé téve ezáltal, hogy az alkotmányjogi panaszt benyújtók az Alaptörvény Szabadság és Felelősség című részében található alapjogokon túl hatályos alkotmányunk olyan rendelkezéseire is alapíthassák beadványaikat, amelyek számukra valamilyen egyéb jogot biztosítanak. A  jogalkotó ezen szándékát erősíti az  Abtv. javaslatához fűzött indokolás azon része is, amely szerint „[f ]ontos, hogy a  panaszt továbbra se csak »alapjogsérelem« esetén lehessen benyújtani, de egyéni jogvédelmi intézmény mivoltából kifolyólag bármely alaptörvényi rendelkezésre alapozva sem, hanem az »Alaptörvényben biztosított jogok« sérelme esetén lehessen az AB-hoz fordulni.” [43] A bírói függetlenség az  igazságszolgáltatás függetlenségének legfontosabb garanciája. A  független igazságszolgáltatás pedig a  jogállami működés egyik fundamentuma. A  bírói függetlenség nem alapjog, nem is a bíró kiváltsága, hanem a jogkeresők érdekét szolgálja. Ugyanakkor nemcsak igazságszolgáltatási vagy szervezésiigazgatási alapelv, hanem egyes elemeiben a  bírói tisztséget viselő személy Alaptörvényben biztosított joga és kötelezettsége is. [44] Azzal, hogy az  Alaptörvény 26.  cikk (1)  bekezdése a  bírák szakmai és személyi függetlenségét is garantálja, jogot biztosít a bírák mint a bírói szolgálatot ellátó természetes személyek részére a függetlenséghez. [45] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy alkotmányjogi panaszban hivatkozni lehet a  bírói függetlenségre, vagyis az  Alaptörvény azon rendelkezésére, amely személy szerint a  bírák számára biztosít egyes jogokat. [46] 2. Az Alkotmánybíróság ezután azt vizsgálta, hogy a bírákat megillető javadalmazás részét képezi-e az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésében rögzített bírói függetlenségnek. [47] A bírói függetlenség a  bírói tisztséget viselő személy vonatkozásában két síkon értelmezhető, egyrészt szakmai függetlenséget, másrészt személyi függetlenséget jelent. [48] A szakmai függetlenség azt garantálja, hogy a  bírót ne lehessen ítélkezési tevékenysége során közvetlenül befolyásolni. Maga az Alaptörvény deklarálja ezen garancia érvényesülése érdekében a 26. cikk (1) bekezdés további részében, hogy a bírák csak a törvénynek vannak alárendelve és ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatók. [49] A személyi függetlenség pedig azt a  több összetevőből álló független közjogi státust jelenti, amely a  bírót a szolgálati jogviszonyának fennállása során megilleti. [50] Az Alaptörvény a  bírák jogállását érintő részletes rendelkezések megállapítását sarkalatos törvényre bízza. Ennek megfelelően a  Bjt. tartalmazza a  bírák jogállásával összefüggő szabályokat. A  33/2012. (VII. 17.) AB határozatában ezzel összefüggésben a  következőket állapította meg: „A bírói függetlenség egyedi aspektusában kiemelkedő szerepe van a  Bjt.-nek, amely a  bírói szolgálati jogviszony szabályozásában hivatott biztosítani a  befolyásmentes ítélkezéshez szükséges státusbeli szabadságot a  bíró számára. A  bírói függetlenséggel összefüggésben megállapítható, hogy a  bírói szolgálati jogviszonyok stabilitásának biztosítása olyan, az  Alaptörvényből folyó követelmény, amely más jogviszonyokhoz képest is többlet garanciákat igényel. Ilyen garanciális jelentőséggel bíró elemnek minősül az, hogy sarkalatos törvény határozza meg a bírói jogviszony megszűnésének okait, a hivatás gyakorlásának időtartamát, azt a felső korhatárt, amelyen belül a bírák elmozdíthatatlanok; szolgálati jogviszonyuk megszüntetésére – egyetértésük hiányában – csak kivételesen (súlyos fegyelmi vétség, bűncselekmény elkövetése, a hivatás gyakorlására való alkalmatlanná válás esetén) van mód.” (Indokolás [84]) [51] A bírák javadalmazásáról szintén a Bjt. rendelkezik. A 35. § (4) bekezdése szerint a bírót hivatása méltóságának és felelőssége súlyának megfelelő, függetlenségét biztosító javadalmazás illeti meg. Ez a szabály túlmutat a méltányos díjazáshoz való jogot megjelenítő olyan rendelkezéseken, amelyek az  egyes munkavégzéssel járó jogviszonyok esetében a  minimumszabályokat képezik. A  bírói javadalmazás a  Bjt. értelmében a  méltányos díjazáson túl a  függetlenséget is hivatott biztosítani. A  megfelelő javadalmazás biztosítását, törvényi deklarációját a  bírákra vonatkozó szigorú összeférhetetlenségi szabályok is indokolják. A  bíró megfelelő minőségű, befolyásmentes ítélkező tevékenységében meghatározó jelentősége van az anyagi elismerésének. [52] Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának CM/Rec(2010)12 számú, a  bírákról: függetlenség, hatékonyság és felelősség című ajánlása 53–55., a  bírák javadalmazásáról szóló pontjaiban szintén a  függetlenség egyik garanciájaként tekint a megfelelő javadalmazásra. [53] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján azt állapította meg, hogy a  bírákat megillető javadalmazás a  bírói függetlenség részét, annak egyik elemét képezi. [54] 3. Az  Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy a  Bjt. 117–118.  §-aival összefüggésbe hozható-e az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdése, a bírói függetlenségnek az Alaptörvényben rögzített szabálya. [55] A bírákat megillető javadalmazásról a fegyelmi felelősség körében is rendelkezik a Bjt., amikor a 118. § (1) bekezdés első mondatának első fordulatában főszabályként írja elő, hogy a  bírót a  felfüggesztés idejére is megilleti az illetménye. A főszabálytól eltérően az illetmény legfeljebb 50 százalékát maximum egy hónap időtartamra vissza lehet tartani. A 118. § (2) bekezdése szerint nem jár illetmény a felfüggesztés időtartamának azon részére, amelyre a bíró akkor sem kapna illetményt, ha a felfüggesztésre nem került volna sor. Ez a szabályozás is a bírákat megillető javadalmazásról szól, tehát összefüggésben áll a bírói függetlenséggel. [56] A bírót a  Bjt. 117.  § (1)  bekezdése szerint akkor függeszti fel az  elsőfokú szolgálati bíróság tanácsa, ha „előzetes letartóztatásba vagy házi őrizetbe helyezték, illetve vele szemben lakhelyelhagyási tilalmat vagy ideiglenes kényszergyógykezelést rendeltek el, illetve, ha a szolgálati helyén való jelenléte a tényállás megállapítását gátolná.” [57] A Bjt. 106. § (4) bekezdése pedig azt írja elő, hogy ha a bíróval szemben büntetőeljárás indul, a fegyelmi eljárást meg kell indítani. [58] A közigazgatási és igazságügyi miniszter az  Alkotmánybíróság végzésére – amelyben a  fenti szakaszok megalkotásával összefüggő jogalkotói szándékról kért tájékoztatást – adott válaszában azt emelte ki, hogy a  Bjt. 117.  § (1)  bekezdése, valamint a  118.  § (1) és (2)  bekezdése együtt értelmezhető. Leszögezte, hogy a  Bjt. 117.  § (1) bekezdése szerint felfüggesztésre kizárólag olyan esetekben, olyan feltételek fennállása esetén kerül – mégpedig kötelezően – sor, amely feltételek önmagukban hordozzák, hogy a bíró annak következtében munkát végezni nem tud. Ezt követően pedig rámutatott, hogy a Bjt. ennek a körülménynek az ismeretében rögzíti, hogy a felfüggesztés idejére megilleti az  illetmény a  bírót; a  Bjt. 118.  § (2)  bekezdése pedig ehhez képest egy kiegészítő szabályt tartalmaz, amely nem üresítheti ki a főszabályt. [59] A közigazgatási és igazságügyi miniszter az  Mt. rendelkezéseinek alkalmazásával összefüggésben felhívta a  figyelmet arra is, hogy azokat a  Bjt.-ben nem szabályozott kérdésekben kell alkalmazni. Az  indítvánnyal érintett jogszabályi környezettel összefüggésben pedig arra mutatott rá, hogy az  Mt. rendelkezései annak szem előtt tartásával alkalmazhatók, hogy a Bjt. 118. § (2) bekezdésének alkalmazása nem vezethet a Bjt. 118. § (1) bekezdése kiüresítésére. [60] 4. Az  Alkotmánybíróság a  jogszabályok értelmezése és a  miniszter nyilatkozatából megismert jogalkotói szándék alapján a következőket állapította meg. [61] Amennyiben egy bíróval szemben büntetőeljárás indul, és előzetes letartóztatásba helyezik, akkor a  fegyelmi eljárást meg kell indítani ellene és bírói tisztségéből fel kell függeszteni. A  felfüggesztés idejére az  illetménye főszabály szerint jár részére. A  Bjt. 118.  § (2)  bekezdése az  (1)  bekezdés mellett egy kiegészítő szabályt tartalmaz. Nem lehet azonban a kiegészítő szabálynak olyan értelmet tulajdonítani, amely alapján a főszabály kiüresedik. [62] Az alkotmányjogi panasz alapján jelen ügyben az  Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy az  indítványozó adott helyzetében a  bírói függetlenséggel összeegyeztethető-e a  kúriai ítéletek jogértelmezése, eltekintve a  bírói tisztségből való felfüggesztés okától és annak büntetőjogi következményeitől. [63] Az indítványozó büntetőjogi felelősségéről az arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság fog a hatályos büntető eljárási törvényben foglalt bizonyítási eljárás lefolytatását követően döntést hozni. [64] Jelen eljárásnak és az annak alapjául szolgáló kúriai ítéleteknek azonban nem ez képezte tárgyát. [65] A támadott ítéletek felülvizsgálata során az  Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a  Kúria kiüresítette a Bjt. 118. § (1) bekezdésében foglalt főszabályt, amikor elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a Bjt. 118. § (2) bekezdése alapján a  felfüggesztés tényétől függetlenül az  adott időszakra megilleti-e az  indítványozót az  illetménye, és az Mt.-re utalva úgy döntött, hogy miután az indítványozó saját érdekkörében felmerülő okból nem tudott munkát végezni a munkáltató bíróságnál (hiszen vele szemben büntetőjogi kényszerintézkedést alkalmaztak), ezen igazolt távollét esetére a  törvény szerint a munkáltató bíróságnak nem kell illetményt fizetnie, és az  ilyen igénynek nincs jogszabályi alapja. [66] Az eljáró bíróság ennélfogva az  Alaptörvény 26.  cikk (1)  bekezdésében foglalt bírói függetlenséget korlátozta a  döntéseivel, amikor az  indítványozó bíró részére nem ítélte meg illetményét. A  bírói függetlenség alaptörvényellenes korlátozását képező bírói jogértelmezés pedig a támadott ítéletek lényegi elemét képezte; az alaptörvényellenesség a tárgybeli bírói döntéseket érdemben befolyásolta. [67] A jogalkotó az  Abtv. 27.  § szerinti alkotmányjogi panasz intézményének megalkotásával létrehozta az  Alkotmánybíróság számára a  hatáskört az  Alaptörvényben biztosított jogot sértő, egyedi ügyben hozott bírói döntések megsemmisítésére. [68] Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel megállapította, hogy a  Kúria Mfv.II.10.553/2012/6. számú, illetve Mfv.I.10.692/2012/5. számú ítéletei alaptörvény-ellenesen korlátozták a  bírói függetlenséget, ezért az  ítéleteket az Abtv. 43. § (1) bekezdésének megfelelően megsemmisítette. [69] Az Alkotmánybíróság e  határozatának a  Magyar Közlönyben történő közzétételét az  Abtv. 44.  § (1)  bekezdés második mondata alapján rendelte el. Budapest, 2014. január 27. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke