← Magyarország

10/2014. (IV. 4.) AB határozata az elektronikus hírközlésről szóló 2003. C. törvény 163/F. §-a alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmi

Röviden

Ez a határozat az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 163/F. §-ának alaptörvény-ellenességét állapítja meg és semmisíti meg, valamint kizárja annak alkalmazását folyamatban lévő ügyekben.

Amit szabályoz

Akire vonatkozik

Kulcsfontosságú pontok

Jogszabály szövege

10/

  1. (IV. 4.) AB határozata az elektronikus hírközlésről szóló
  2. C. törvény 163/F. §-a alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről, valamint folyamatban lévő ügyekben történő alkalmazásának kizárásáról. Az Alkotmánybíróság teljes ülése folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában – dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Lenkovics Barnabás, dr. Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő
  3. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az elektronikus hírközlésről szóló
  4. évi C. törvény 163/F. §-a alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti. Az elektronikus hírközlésről szóló
  5. évi C. törvény 163/F. §-a a Győri Járásbíróság előtt folyamatban lévő P.21.753/
  6. számú, valamint a jogerősen még le nem zárt ügyekben nem alkalmazható.
  7. Az Alkotmánybíróság az elektronikus hírközlésről szóló
  8. évi C. törvény
  9. §

(4)bekezdése alaptörvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt visszautasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. I. [1]
  1. Az indítványozó, a Győri Járásbíróság bírája az előtte a P.21.753/
  2. szám alatt folyamatban lévő ügyben az Alkotmánybíróságról szóló
  3. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.)
  4. §-a alapján kezdeményezte az elektronikus hírközlésről szóló
  5. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.)
  6. §
(4)bekezdése és 163/F. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. [2] A folyamatban lévő perben a felperesek keresetükben egy családi ház tetejére és oldalára szerelt, két darab, egyenként 5–6 méter magas, a Magyar Telekom Távközlési Nyrt. által működtetett többirányú antenna, antennatartó szerkezet és csatlakozó műtárgy miatt az alperest a Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi IV. törvény (a továbbiakban: előző Ptk.)
  2. §-ára és
  3. §-ára alapított kártérítés megfizetésére kérik kötelezni. Felperesek állítják, hogy a szürke színű, átlátszó tornyok látványa tájidegen, kilátásukat rontja és félelmet kelt. Sérti lakókörnyezetük intimitását és tartanak az antenna egészségkárosító, sugárzó hatásától. [3] A helyi és körzeti televíziók digitális átállásának biztosítása érdekében szükséges egyes hírközléssel összefüggő törvénymódosításokról szóló
  4. évi CXXI. törvény (a továbbiakban: Módtv.)
  5. július 5-ei hatállyal kiegészítette az Eht.
  6. §-át a következő
(4)bekezdéssel: „
(4)[a] mobil rádiótelefon szolgáltatás nyújtásához szükséges antennák, antennatartó szerkezetek és az azokhoz tartozó műtárgyak elhelyezése és működtetése során bekövetkező zavarás a környezetvédelmi, közegészségügyi, közbiztonsági és építésügyi jogszabályok által megszabott határértékek betartása esetén nem minősül a Ptk.-ban meghatározott szükségtelen zavarásnak.” [4] A Módtv. az Eht.-t kiegészítette a következő 163/F. §-al is: „163/F. § [a] 96. §
(4)bekezdésének a helyi és körzeti televíziók digitális átállásának biztosítása érdekében szükséges és egyes hírközléssel összefüggő törvénymódosításokról szóló
  1. évi CXXI. törvény
  2. §-ával megállapított rendelkezését a Módtv. hatálybalépését megelőzően keletkezett tényekre és jogviszonyokra akkor kell alkalmazni, ha az építmény használatbavétele jogszerű volt, és a használatbavétel óta az építmény elhelyezésével és működtetésével kapcsolatban jogerős hatósági határozat nem állapította meg a környezetvédelmi, közegészségügyi, közbiztonsági és építésügyi jogszabályok által megszabott határértékek megsértését.” [5]
  3. Az indítványozó utal a jogalkotásról szóló
  4. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.)
  5. §
(2)bekezdésére is, mely szerint a jogszabály a hatálybalépést megelőző időre nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. [6] Ezt követően az indítványozó összesen 11 alkotmánybírósági döntést jelöl meg olyanként, amelyek állítását alátámasztják és megalapozzák. Megállapítja, hogy ezek alapján a rendelkezés ellentétes az Alaptörvény jogállamiság követelményével, ugyanis a hatálybalépését megelőző időszakban keletkezett jogviszonyok esetében korlátozza (szűkíti) és így részben elvonja az ingatlan-tulajdonosok azon alapvető jogát, hogy a szomszédjog általános szabálya alapján a mobil rádiótelefon antennák által okozott szükségtelen zavarás miatt polgári jogi igényt érvényesítsenek a szolgáltatóval szemben. [7] Ezt követően az indítványozó az Eht. 96. §
(4)bekezdése alaptörvény-ellenességét kívánja alátámasztani az alábbi érveléssel. A norma – véleménye szerint – ellentétben áll és lerontja a polgári jogviszonyok legmagasabb szintű jogszabályában, az előző Ptk.
  1. §-ában meghatározott szomszédjogi szabály általános alkalmazhatóságát. A szabályozás így párhuzamossá válik az előző Ptk.-ban és az Eht.-ban, ami sérti a Jat.
  2. §-át, amely – egyebek mellett – az indokolatlanul párhuzamos szabályozás tilalmát mondja ki. Álláspontja szerint az általa támadott szabály kikerülni kívánja azt a bírói gyakorlatot, amely szerint önmagában az építési, közigazgatási hatósági engedélynek megfelelő létesítés még nem teszi jogszerűvé a szükségtelenül zavaró építményt. Állításának alátámasztásaként utal három bírói döntésre is. (BH. 1992/235, BH. 1988/32, BDT.2001/532) [8] Álláspontja szerint nem maradhat figyelmen kívül az sem, hogy az Eht.
  3. §
(4)bekezdése „nem tartja szem előtt” az Alkotmánybíróság korábban, hasonló tárgyban hozott döntését. II. [9] Az Alkotmánybíróság az eljárása során a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe: [10]
  1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezése: „B) cikk Magyarország független, demokratikus jogállam.” [11]
  2. Az Eht. indítvánnyal érintett rendelkezései: „
  3. §
(4)A mobil rádiótelefon szolgáltatás nyújtásához szükséges antennák, antennatartó szerkezetek és az azokhoz tartozó műtárgyak elhelyezése és működtetése során bekövetkező zavarás a környezetvédelmi, közegészségügyi, közbiztonsági és építésügyi jogszabályok által megszabott határértékek betartása esetén nem minősül a Ptk.-ban meghatározott szükségtelen zavarásnak.” „163/F. § A 96. §
(4)bekezdésének a helyi és körzeti televíziók digitális átállásának biztosítása érdekében szükséges és egyes hírközléssel összefüggő törvénymódosításokról szóló
  1. évi CXXI. törvény (a továbbiakban: Módtv.)
  2. §-ával megállapított rendelkezését a Módtv. hatálybalépését megelőzően keletkezett tényekre és jogviszonyokra akkor kell alkalmazni, ha az építmény használatbavétele jogszerű volt, és a használatbavétel óta az építmény elhelyezésével és működtetésével kapcsolatban jogerős hatósági határozat nem állapította meg a környezetvédelmi, közegészségügyi, közbiztonsági és építésügyi jogszabályok által megszabott határértékek megsértését.” III. [12] Az indítvány részben megalapozott. [13]
  3. Az Alkotmánybíróság elsőként azt az indítványelemet vizsgálta, amely szerint az Eht. 163/F. §-a olyan hátrányos tartalmú visszamenőleges hatályú rendelkezés, ami a jogállamiság és jogbiztonság követelményébe ütközik. [14] Az Alkotmánybíróság határozatban rendelkezett a korábbi alkotmánybírósági határozatok felhasználhatósága ügyében {13/
  4. (VI. 17.) AB határozat, Indokolás [32]–[33]}Az Alaptörvény B) cikk
(1)bekezdésében foglalt jogállamiság-klauzula szövegszerűen megegyezik a korábbi Alkotmány 2. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezéssel. Az Alkotmánybíróság döntése meghozatalakor az Alaptörvény egészéből indul ki. Jelen ügyben szükségesnek mutatkozik a hátrányos tartalmú visszamenőleges hatályú jogalkotásra vonatkozó korábbi alkotmánybírósági gyakorlat egyik elvi tételének a bemutatása a döntés megalapozásához, az indokolás átláthatóságához és ellenőrizhetőségének megteremtéséhez. [15] Így az Alkotmánybíróság utal egy korábbi döntésében megfogalmazott álláspontra, és ezt jelen ügyben is irányadónak tekinti. E szerint „[a]z Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott a jogbiztonsággal, s a jogbiztonságra figyelemmel a visszamenőleges hatályú jogi szabályozás tilalmával. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. §
(2)bekezdése szerint »a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé«. Következetes az Alkotmánybírósági gyakorlat a tekintetben, hogy valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet az említett tilalomba ütközőnek, ha a jogszabályt a jogalkotó visszamenőlegesen léptette hatályba, hanem akkor is, ha a hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit – erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint – a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell.” {[57/1994. (IX. 17.) AB határozat, ABH 1994, 305.]}, {[3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [88]}. [16] Az Eht. 163/F. §-a éppen ilyen megoldást tartalmaz. Kifejezetten rendelkezik az új szabálynak a hatálybalépését megelőzően keletkezett tényekre és jogviszonyokra történő alkalmazásáról. Az indítvánnyal szintén érintett Eht. 96. §
(4)bekezdését arra az esetre nézve rendeli el alkalmazni a hatálybalépése előtt keletkezett tényekre és jogviszonyokra, ha az építmény használatbavétele jogszerű volt, és a használatbavétel óta az építmény elhelyezésével és működtetésével kapcsolatban jogerős hatósági határozat nem állapította meg a környezetvédelmi, közegészségügyi, közbiztonsági és építésügyi jogszabályok által megszabott határérték megsértését. A rendelkezés alapján tehát azokban az esetekben, amikor az antennák, antennatartó szerkezetek és az azokhoz tartozó műtárgyak használatbavétele jogszerű volt és a működtetés során betartották az ágazati jogszabályokban meghatározott határértékeket, az érintettek – akik állítják, hogy a szerkezetek zavarják őket – nem nyújthatnak be keresetet a bíróságnak a siker reményével az előző Ptk. 100. §-a alapján, azaz szükségtelen zavarásra hivatkozással azokban az esetekben sem, amikor az építmény még a korlátozó rendelkezés hatálybalépése, 2013. július 5. előtt készült és működött. [17] Az Alkotmánybíróság fentiek alapján megállapítja, hogy az Eht. 163/F. §-ában alkalmazott megoldás tartalmát tekintve kétséget kizáróan visszaható hatályú jogalkotásnak minősül. [18] 2. Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy hátrányos tartalmat is jelent-e egyúttal a kifogásolt rendelkezés. A Jat. 2. §
(2)bekezdése értelmében „[j]ogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.” Ebből a szabályból következően tehát a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma nem abszolút érvényű, és egyértelműen élhet ezzel az eszközzel a jogalkotó akkor, amikor új jogosultságot állapít meg, meglévő jogosultságot terjeszt ki, vagy valamely jog korlátozását oldja fel. [19] Ebben a kérdésben az Alkotmánybíróságnak tehát azt kellett vizsgálnia, hogy a támadott szabályozás elvont vagy korlátozott-e valamilyen meglévő jogosultságot. 2013. július 5-ig a mobiltelefon-szolgáltatás nyújtásához szükséges antennák, tartószerkezetek és műtárgyak zavaró minőségének megállapítása érdekében az érintettek bírósághoz fordulhattak az előző Ptk. 100. §-ában szabályozott szükségtelen zavarás megállapítása iránt, és kérhették többek között kártérítés megállapítását. 2013. július 5-én lépett hatályba az Eht. 96. §
(4)bekezdése, amely – mintegy vélelemként – kimondja, hogy amennyiben a különböző jogszabályokban megszabott határértékek betartásra kerülnek, ebben az esetben a műtárgyak által okozott zavarás nem minősül az előző Ptk.-ban szereplő szükségtelen zavarásnak. Az Eht. 163/F. §-a ennek a szabálynak az alkalmazását terjeszti ki a
  1. július 5-e előtt keletkezett tényekre és jogviszonyokra visszamenőleges hatállyal. Ennek a szabálynak a hiányában, azaz ha csak a hatálybalépése után keletkezett jogviszonyokra vonatkozna, a
  2. július 5-e előtt épített és működő építmények által érintett személyek a bírósághoz fordulhattak volna minden esetben a szomszédjogok megsértése miatt. Ettől a lehetőségtől, jogtól fosztja meg ezt az érintetti kört a támadott szabályozás, mivel a szükségtelen zavarás jogcímére való hivatkozás a szabály alapján csak akkor lehet eredményes, ha túllépték a közegészségügyi, környezetvédelmi, közbiztonsági és építésügyi jogszabályok által meghatározott határértéket. [20] A hátrányos tartalom vizsgálata során az Alkotmánybíróság figyelmét nem kerülte el az a tény sem, hogy a rendes bíróságok a közigazgatási szabályok betartása mellett is több esetben megállapították a szükségtelen zavarásra alapozott szomszédjogok sérelmét és kártérítést állapítottak meg. Ennek eredményeként a zavarással érintettek köre nem eleve esélytelenül kezdeményezhette volna a szomszédjogok megsértésének megállapítását akkor sem, ha a vonatkozó szabályokban megszabott határértékek betartásra kerültek. [21] Fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Eht. 163/F. §-a hátrányos tartalmú, visszamenőleges hatályú szabályozást valósít meg az Alaptörvénybe ütköző módon, ezért azt meg kellett semmisítenie. [22] Az Alkotmánybíróság – a 6/
  3. (II. 26.) AB határozatban foglaltakhoz hasonlóan {6/
  4. (II. 26.) AB határozat, Indokolás [41]–[42]} – az Abtv.
  5. §
(4)bekezdésének megfelelően kimondja a megsemmisített jogszabály általános és egyedi ügyben történő alkalmazhatatlanságát, mert ezt indokolja az Alaptörvény védelme, különösen az Alaptörvény B) cikk
(1)bekezdéséből következő jogbiztonság alkotmányos érdeke. [23] 3. Az indítványnak az Eht. 96. §
(4)bekezdése alaptörvény-ellenességének kimondására és megsemmisítésére irányuló eleme nem felel meg az Abtv. 51. §
(1b)bekezdése
  1. d)és
  2. e)pontjának, mert nem jelöli meg az Alaptörvény megsértett rendelkezését, és nem tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Ezért az Alkotmánybíróság ezt az indítványelemet visszautasította. [24] Az Alkotmánybíróság határozatát az Abtv. 44. §
(1)bekezdése alapján tette közzé. Budapest,
  1. április
  2. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.