10/2014. (IV. 4.) AB határozata az elektronikus hírközlésről szóló 2003. C. törvény 163/F. §-a alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmi

10/2014. (IV. 4.) AB határozata az elektronikus hírközlésről szóló 2003. C. törvény 163/F. §-a alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről, valamint folyamatban lévő ügyekben történő alkalmazásának kizárásáról. Az Alkotmánybíróság teljes ülése folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában – dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Lenkovics Barnabás, dr. Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő 1. Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az  elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 163/F.  §-a alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti. Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 163/F. §-a a Győri Járásbíróság előtt folyamatban lévő P.21.753/2013. számú, valamint a  jogerősen még le nem zárt ügyekben nem alkalmazható. 2. Az  Alkotmánybíróság az  elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 96.  § (4)  bekezdése alaptörvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt visszautasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. I. [1] 1. Az  indítványozó, a  Győri Járásbíróság bírája az  előtte a  P.21.753/2013. szám alatt folyamatban lévő ügyben az  Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25.  §-a alapján kezdeményezte az  elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 96.  § (4)  bekezdése és 163/F.  §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. [2] A folyamatban lévő perben a  felperesek keresetükben egy családi ház tetejére és oldalára szerelt, két darab, egyenként 5–6 méter magas, a  Magyar Telekom Távközlési Nyrt. által működtetett többirányú antenna, antennatartó szerkezet és csatlakozó műtárgy miatt az  alperest a  Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV.  törvény (a továbbiakban: előző Ptk.) 100.  §-ára és 339.  §-ára alapított kártérítés megfizetésére kérik kötelezni. Felperesek állítják, hogy a szürke színű, átlátszó tornyok látványa tájidegen, kilátásukat rontja és félelmet kelt. Sérti lakókörnyezetük intimitását és tartanak az antenna egészségkárosító, sugárzó hatásától. [3] A helyi és körzeti televíziók digitális átállásának biztosítása érdekében szükséges egyes hírközléssel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2013. évi CXXI. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 2013. július 5-ei hatállyal kiegészítette az  Eht. 96.  §-át a  következő (4)  bekezdéssel: „(4) [a] mobil rádiótelefon szolgáltatás nyújtásához szükséges antennák, antennatartó szerkezetek és az  azokhoz tartozó műtárgyak elhelyezése és működtetése során bekövetkező zavarás a  környezetvédelmi, közegészségügyi, közbiztonsági és építésügyi jogszabályok által megszabott határértékek betartása esetén nem minősül a Ptk.-ban meghatározott szükségtelen zavarásnak.” [4] A Módtv. az  Eht.-t kiegészítette a  következő 163/F.  §-al is: „163/F.  § [a] 96.  § (4)  bekezdésének a  helyi és körzeti televíziók digitális átállásának biztosítása érdekében szükséges és egyes hírközléssel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2013. évi CXXI. törvény 28.  §-ával megállapított rendelkezését a  Módtv. hatálybalépését megelőzően keletkezett tényekre és jogviszonyokra akkor kell alkalmazni, ha az  építmény használatbavétele jogszerű volt, és a  használatbavétel óta az  építmény elhelyezésével és működtetésével kapcsolatban jogerős hatósági határozat nem állapította meg a környezetvédelmi, közegészségügyi, közbiztonsági és építésügyi jogszabályok által megszabott határértékek megsértését.” [5] 2. Az  indítványozó utal a  jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2.  § (2)  bekezdésére is, mely szerint a  jogszabály a  hatálybalépést megelőző időre nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. [6] Ezt követően az  indítványozó összesen 11 alkotmánybírósági döntést jelöl meg olyanként, amelyek állítását alátámasztják és megalapozzák. Megállapítja, hogy ezek alapján a  rendelkezés ellentétes az  Alaptörvény jogállamiság követelményével, ugyanis a hatálybalépését megelőző időszakban keletkezett jogviszonyok esetében korlátozza (szűkíti) és így részben elvonja az  ingatlan-tulajdonosok azon alapvető jogát, hogy a  szomszédjog általános szabálya alapján a mobil rádiótelefon antennák által okozott szükségtelen zavarás miatt polgári jogi igényt érvényesítsenek a szolgáltatóval szemben. [7] Ezt követően az  indítványozó az Eht. 96. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességét kívánja alátámasztani az alábbi érveléssel. A  norma – véleménye szerint – ellentétben áll és lerontja a  polgári jogviszonyok legmagasabb szintű jogszabályában, az  előző Ptk. 100.  §-ában meghatározott szomszédjogi szabály általános alkalmazhatóságát. A  szabályozás így párhuzamossá válik az  előző Ptk.-ban és az  Eht.-ban, ami sérti a  Jat. 3.  §-át, amely – egyebek mellett – az  indokolatlanul párhuzamos szabályozás tilalmát mondja ki. Álláspontja szerint az  általa támadott szabály kikerülni kívánja azt a  bírói gyakorlatot, amely szerint önmagában az  építési, közigazgatási hatósági engedélynek megfelelő létesítés még nem teszi jogszerűvé a  szükségtelenül zavaró építményt. Állításának alátámasztásaként utal három bírói döntésre is. (BH. 1992/235, BH. 1988/32, BDT.2001/532) [8] Álláspontja szerint nem maradhat figyelmen kívül az sem, hogy az Eht. 96. § (4) bekezdése „nem tartja szem előtt” az Alkotmánybíróság korábban, hasonló tárgyban hozott döntését. II. [9] Az Alkotmánybíróság az eljárása során a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe: [10] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezése: „B) cikk Magyarország független, demokratikus jogállam.” [11] 2. Az Eht. indítvánnyal érintett rendelkezései: „96. § (4) A mobil rádiótelefon szolgáltatás nyújtásához szükséges antennák, antennatartó szerkezetek és az azokhoz tartozó műtárgyak elhelyezése és működtetése során bekövetkező zavarás a  környezetvédelmi, közegészségügyi, közbiztonsági és építésügyi jogszabályok által megszabott határértékek betartása esetén nem minősül a  Ptk.-ban meghatározott szükségtelen zavarásnak.” „163/F.  § A  96.  § (4)  bekezdésének a  helyi és körzeti televíziók digitális átállásának biztosítása érdekében szükséges és egyes hírközléssel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2013. évi CXXI. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 28.  §-ával megállapított rendelkezését a  Módtv. hatálybalépését megelőzően keletkezett tényekre és jogviszonyokra akkor kell alkalmazni, ha az  építmény használatbavétele jogszerű volt, és a  használatbavétel óta az  építmény elhelyezésével és működtetésével kapcsolatban jogerős hatósági határozat nem állapította meg a  környezetvédelmi, közegészségügyi, közbiztonsági és építésügyi jogszabályok által megszabott határértékek megsértését.” III. [12] Az indítvány részben megalapozott. [13] 1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt az  indítványelemet vizsgálta, amely szerint az Eht. 163/F. §-a olyan hátrányos tartalmú visszamenőleges hatályú rendelkezés, ami a jogállamiság és jogbiztonság követelményébe ütközik. [14] Az Alkotmánybíróság határozatban rendelkezett a  korábbi alkotmánybírósági határozatok felhasználhatósága ügyében {13/2013. (VI. 17.) AB határozat, Indokolás [32]–[33]}Az Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésében foglalt jogállamiság-klauzula szövegszerűen megegyezik a korábbi Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel. Az  Alkotmánybíróság döntése meghozatalakor az  Alaptörvény egészéből indul ki. Jelen ügyben szükségesnek mutatkozik a  hátrányos tartalmú visszamenőleges hatályú jogalkotásra vonatkozó korábbi alkotmánybírósági gyakorlat egyik elvi tételének a  bemutatása a  döntés megalapozásához, az  indokolás átláthatóságához és ellenőrizhetőségének megteremtéséhez. [15] Így az  Alkotmánybíróság utal egy korábbi döntésében megfogalmazott álláspontra, és ezt jelen ügyben is irányadónak tekinti. E  szerint „[a]z Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott a  jogbiztonsággal, s a  jogbiztonságra figyelemmel a  visszamenőleges hatályú jogi szabályozás tilalmával. A  jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12.  § (2)  bekezdése szerint »a jogszabály a  kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé«. Következetes az  Alkotmánybírósági gyakorlat a tekintetben, hogy valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet az említett tilalomba ütközőnek, ha a  jogszabályt a  jogalkotó visszamenőlegesen léptette hatályba, hanem akkor is, ha a  hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a  jogszabály rendelkezéseit – erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint – a  jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell.” {[57/1994. (IX. 17.) AB határozat, ABH 1994, 305.]}, {[3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [88]}. [16] Az Eht. 163/F.  §-a éppen ilyen megoldást tartalmaz. Kifejezetten rendelkezik az  új szabálynak a  hatálybalépését megelőzően keletkezett tényekre és jogviszonyokra történő alkalmazásáról. Az  indítvánnyal szintén érintett Eht. 96.  § (4)  bekezdését arra az  esetre nézve rendeli el alkalmazni a  hatálybalépése előtt keletkezett tényekre és jogviszonyokra, ha az  építmény használatbavétele jogszerű volt, és a  használatbavétel óta az  építmény elhelyezésével és működtetésével kapcsolatban jogerős hatósági határozat nem állapította meg a  környezetvédelmi, közegészségügyi, közbiztonsági és építésügyi jogszabályok által megszabott határérték megsértését. A  rendelkezés alapján tehát azokban az  esetekben, amikor az  antennák, antennatartó szerkezetek és az  azokhoz tartozó műtárgyak használatbavétele jogszerű volt és a  működtetés során betartották az  ágazati jogszabályokban meghatározott határértékeket, az érintettek – akik állítják, hogy a szerkezetek zavarják őket – nem nyújthatnak be keresetet a bíróságnak a siker reményével az előző Ptk. 100. §-a alapján, azaz szükségtelen zavarásra hivatkozással azokban az  esetekben sem, amikor az  építmény még a  korlátozó rendelkezés hatálybalépése, 2013. július 5. előtt készült és működött. [17] Az Alkotmánybíróság fentiek alapján megállapítja, hogy az  Eht. 163/F.  §-ában alkalmazott megoldás tartalmát tekintve kétséget kizáróan visszaható hatályú jogalkotásnak minősül. [18] 2. Ezt követően az  Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy hátrányos tartalmat is jelent-e egyúttal a  kifogásolt rendelkezés. A  Jat. 2.  § (2)  bekezdése értelmében „[j]ogszabály a  hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.” Ebből a  szabályból következően tehát a  visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma nem abszolút érvényű, és egyértelműen élhet ezzel az  eszközzel a  jogalkotó akkor, amikor új jogosultságot állapít meg, meglévő jogosultságot terjeszt ki, vagy valamely jog korlátozását oldja fel. [19] Ebben a  kérdésben az  Alkotmánybíróságnak tehát azt kellett vizsgálnia, hogy a  támadott szabályozás elvont vagy korlátozott-e valamilyen meglévő jogosultságot. 2013. július 5-ig a  mobiltelefon-szolgáltatás nyújtásához szükséges antennák, tartószerkezetek és műtárgyak zavaró minőségének megállapítása érdekében az  érintettek bírósághoz fordulhattak az  előző Ptk. 100.  §-ában szabályozott szükségtelen zavarás megállapítása iránt, és kérhették többek között kártérítés megállapítását. 2013. július 5-én lépett hatályba az Eht. 96. § (4) bekezdése, amely – mintegy vélelemként – kimondja, hogy amennyiben a  különböző jogszabályokban megszabott határértékek betartásra kerülnek, ebben az  esetben a  műtárgyak által okozott zavarás nem minősül az  előző Ptk.-ban szereplő szükségtelen zavarásnak. Az  Eht. 163/F.  §-a ennek a  szabálynak az  alkalmazását terjeszti ki a  2013. július 5-e előtt keletkezett tényekre és jogviszonyokra visszamenőleges hatállyal. Ennek a  szabálynak a  hiányában, azaz ha csak a  hatálybalépése után keletkezett jogviszonyokra vonatkozna, a  2013. július 5-e előtt épített és működő építmények által érintett személyek a bírósághoz fordulhattak volna minden esetben a szomszédjogok megsértése miatt. Ettől a  lehetőségtől, jogtól fosztja meg ezt az  érintetti kört a  támadott szabályozás, mivel a  szükségtelen zavarás jogcímére való hivatkozás a szabály alapján csak akkor lehet eredményes, ha túllépték a közegészségügyi, környezetvédelmi, közbiztonsági és építésügyi jogszabályok által meghatározott határértéket. [20] A hátrányos tartalom vizsgálata során az Alkotmánybíróság figyelmét nem kerülte el az a tény sem, hogy a rendes bíróságok a  közigazgatási szabályok betartása mellett is több esetben megállapították a  szükségtelen zavarásra alapozott szomszédjogok sérelmét és kártérítést állapítottak meg. Ennek eredményeként a  zavarással érintettek köre nem eleve esélytelenül kezdeményezhette volna a szomszédjogok megsértésének megállapítását akkor sem, ha a vonatkozó szabályokban megszabott határértékek betartásra kerültek. [21] Fentiek alapján az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az  Eht. 163/F.  §-a hátrányos tartalmú, visszamenőleges hatályú szabályozást valósít meg az Alaptörvénybe ütköző módon, ezért azt meg kellett semmisítenie. [22] Az Alkotmánybíróság – a  6/2014. (II. 26.) AB határozatban foglaltakhoz hasonlóan {6/2014. (II. 26.) AB határozat, Indokolás [41]–[42]} – az  Abtv. 45.  § (4)  bekezdésének megfelelően kimondja a  megsemmisített jogszabály általános és egyedi ügyben történő alkalmazhatatlanságát, mert ezt indokolja az Alaptörvény védelme, különösen az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből következő jogbiztonság alkotmányos érdeke. [23] 3. Az  indítványnak az  Eht. 96.  § (4)  bekezdése alaptörvény-ellenességének kimondására és megsemmisítésére irányuló eleme nem felel meg az Abtv. 51. § (1b) bekezdése d) és e) pontjának, mert nem jelöli meg az Alaptörvény megsértett rendelkezését, és nem tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Ezért az Alkotmánybíróság ezt az indítványelemet visszautasította. [24] Az Alkotmánybíróság határozatát az Abtv. 44. § (1) bekezdése alapján tette közzé. Budapest, 2014. április 1. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke