Szabadság: hány nap jár, ki adja ki, és mikor kell megváltani
A munka törvénykönyve (Mt.) szerint minden munkavállalónak minden naptári évben szabadság jár, amely húsz munkanap alapszabadságból és különböző pótszabadságokból áll. A pótszabadság az életkortól, a tizenhat évesnél fiatalabb gyermekek számától és egyes különleges helyzetektől függ, így egy negyvenöt éves, két kisgyermeket nevelő munkavállalónak már harmincnégy munkanap is járhat. Ehhez jön a gyermek születésekor az apasági szabadság és a gyermek hároméves koráig igénybe vehető szülői szabadság.
A szabadságot nem a munkavállaló „veszi ki”, hanem a munkáltató adja ki, főszabály szerint a tárgyévben. A munkáltató a kiadás időpontját maga határozza meg, de évente hét munkanapot a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni, és a kiadás időpontját legalább tizenöt nappal korábban közölnie kell. A szabadság idejére távolléti díj jár.
Pénzben a szabadságot csak a munkaviszony megszűnésekor lehet megváltani: ekkor a ki nem adott, arányos szabadságért a munkáltatónak távolléti díjat kell fizetnie. Az útmutató lépésről lépésre bemutatja, hogyan számolja ki a járó napokat, hogyan kérje a szabadságot, mit tegyen, ha a munkáltató nem adja ki, és hogyan érvényesítse a szabadságmegváltást, ha a munkaviszony véget ért.
A legfontosabb tények
Határidő
A szabadságmegváltást a munkaviszony megszűnésekor, felmondásnál legkésőbb az utolsó munkában töltött naptól, egyébként a megszűnéstől számított ötödik munkanapon kell kifizetni (Mt. 80. § (2) bekezdés), az igény pedig három év alatt évül el (Mt. 286. § (1) bekezdés). A munkavállaló kérésére kiadandó hét munkanapot és a gyermek utáni pótszabadságot legalább tizenöt nappal a kezdés előtt kell bejelenteni (122. § (2) és (4a) bekezdés), a munkáltató pedig legalább tizenöt nappal előre köteles közölni a kiadás időpontját (122. § (4) bekezdés). A szabadságot főszabály szerint a tárgyévben kell kiadni (123. § (1) bekezdés).
Mit kell tenni
Számolja ki az alap- és az életkor szerinti pótszabadságot.
Az alapszabadság mindenkinek húsz munkanap (Mt. 116. §). Ehhez életkor szerinti pótszabadság jár: huszonöt éves kortól egy, huszonnyolctól kettő, harmincegytől három, harmincháromtól négy, harmincöttől öt, harminchéttől hat, harminckilenctől hét, negyvenegytől nyolc, negyvenháromtól kilenc, negyvenöt éves kortól tíz munkanap (117. § (1) bekezdés). A magasabb pótszabadság már abban az évben jár, amelyben az adott életkort betölti (117. § (2) bekezdés), tehát ha szeptemberben lesz harmincöt éves, januártól öt nap illeti meg.
További öt munkanap jár a fiatal munkavállalónak tizennyolc éves koráig, a föld alatt vagy ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen dolgozónak (119. §), valamint a megváltozott munkaképességű, fogyatékossági támogatásra vagy vakok személyi járadékára jogosult munkavállalónak (120. §).
Adja hozzá a gyermekek utáni pótszabadságot és a családi szabadságokat.
A tizenhat évesnél fiatalabb gyermek után egy gyermeknél kettő, két gyermeknél négy, kettőnél több gyermeknél összesen hét munkanap pótszabadság jár, fogyatékos gyermekenként további két nappal (118. § (1)–(2) bekezdés). A gyermeket a születése évében már, és utoljára abban az évben kell figyelembe venni, amelyben tizenhat éves lesz (118. § (3) bekezdés).
Az apát gyermeke születésekor tíz munkanap apasági szabadság illeti meg, amelyet a születést követő negyedik hónap végéig, kérésének megfelelő időpontban, legfeljebb két részletben kell kiadni (118. § (4) bekezdés). Ezen felül a gyermek hároméves koráig negyvennégy munkanap szülői szabadság jár, ha a munkaviszony legalább egy éve fennáll (118/A. §). Ezek nem részei az éves szabadságnak, és megváltani sem lehet őket.
Arányosítson, ha a munkaviszony év közben kezdődött vagy szűnik meg.
Ha a munkaviszony év közben kezdődött vagy szűnt meg, a szabadság arányos része jár; a fél napot elérő töredéknap egész napnak számít (121. § (1)–(2) bekezdés). A gyakorlatban a naptári napok arányában számolnak. Példa: egy harmincnyolc éves, egy kisgyermeket nevelő munkavállalónak évi 20 + 6 + 2 = 28 nap jár. Ha munkaviszonya június 30-án szűnik meg, 28 × 181/365 = 13,9, vagyis 14 munkanap illeti meg arra az évre.
Nézze meg azt is, mely távollétek számítanak munkában töltött időnek (115. § (2) bekezdés). Ide tartozik többek között a szabadság, a szülési szabadság, a keresőképtelenség, valamint a gyermek gondozására igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapja. Az ezt meghaladó fizetés nélküli szabadság idejére szabadság nem jár.
Jelentse be időben a saját kérésű napokat.
A szabadságot a munkavállaló előzetes meghallgatása után a munkáltató adja ki (122. § (1) bekezdés). Évente hét munkanapot azonban – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben az Ön kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni, ha az igényt legalább tizenöt nappal a kezdés előtt bejelenti (122. § (2) bekezdés). Ugyanez vonatkozik a gyermek utáni pótszabadságra és a szülői szabadságra (122. § (4a) bekezdés).
A kérést írásban, e-mailben vagy a munkáltató szabadságkezelő rendszerében tegye meg, hogy a bejelentés időpontja bizonyítható legyen. A munkáltató a többi napot maga osztja be, de a kiadás időpontját legalább tizenöt nappal előre közölnie kell (122. § (4) bekezdés), és – eltérő megállapodás hiányában – évente egyszer legalább tizennégy egybefüggő napra mentesítenie kell Önt a munkavégzés alól (122. § (3) bekezdés).
Figyelje, hogy a szabadságot a tárgyévben kiadják.
A szabadságot főszabály szerint az esedékesség évében kell kiadni (123. § (1) bekezdés). Kivételek: ha a munkaviszony október 1-jén vagy később kezdődött, a következő év március 31-ig (123. § (2) bekezdés); ha a kiadás az Ön oldalán felmerült ok, például betegség miatt maradt el, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül (123. § (3) bekezdés). Ha a szabadság decemberben kezdődik, és a januárra eső rész legfeljebb öt munkanap, a tárgyévben kiadottnak minősül (123. § (4) bekezdés).
A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdekből legfeljebb hatvan nappal elhalaszthatja a kiadást, vagy megszakíthatja a megkezdett szabadságot, de ezt írásban indokolnia kell, és a felmerült kárát és költségeit meg kell térítenie (123. § (5), (5a) és (7) bekezdés). Írásbeli megállapodással az életkor szerinti pótszabadság a következő év végéig is kiadható (123. § (6) bekezdés).
Ellenőrizze a szabadság idejére fizetett távolléti díjat.
A szabadság tartamára távolléti díj jár (146. § (1) bekezdés a) pont). Ez az esedékességkor érvényes alapbérből és pótlékátalányból, valamint az előző hat hónapban kifizetett teljesítménybérből és bizonyos bérpótlékokból áll (148. § (1) bekezdés). A vasárnapi pótlék akkor számít bele, ha az irányadó időszakban a vasárnapok legalább egyharmadában dolgozott, a műszak- és éjszakai pótlék akkor, ha beosztás szerinti munkaidejének legalább harminc százalékában (151. § (2)–(3) bekezdés).
Az apasági szabadság első öt munkanapjára teljes, a hatodiktól a távolléti díj negyven százaléka jár (146. § (4) bekezdés). A szülői szabadságra a távolléti díj tíz százaléka jár, csökkentve az ugyanerre az időre kapott gyermekgondozási díjjal vagy gyermekgondozást segítő ellátással (146. § (5) bekezdés). Ha a bérjegyzéken csak az alapbért látja, kérjen részletes számítást.
Számolja ki a szabadságmegváltást a munkaviszony végén.
Ha a munkaviszony bármely okból megszűnik, és a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt – az apasági és a szülői szabadság kivételével – pénzben meg kell váltani (125. §). Ettől sem munkaszerződés, sem kollektív szerződés nem térhet el (135. § (1) bekezdés e) pont). A munkaviszony fennállása alatt viszont a szabadság nem váltható meg (122. § (5) bekezdés).
A megváltás összege a ki nem adott napokra járó távolléti díj. Példa: havi bruttó 480 000 forint alapbér, 168 órás hónap: az órabér 480 000 / 168 ≈ 2 857 forint (136. § (3) bekezdés, 149. § (1) bekezdés), napi nyolc órával 22 857 forint. Tizenkét ki nem adott nap után így kb. 274 000 forint bruttó jár, rendszeres pótlékok esetén több. Az összeget a többi járandósággal együtt, a 80. § (2) bekezdés szerinti ötödik munkanapig kell kifizetni.
Gyűjtse össze a bizonyítékokat, és szólítsa fel a munkáltatót.
A munkáltató köteles a szabadság tartamát nyilvántartani (134. § (1) bekezdés c) pont). A Fővárosi Ítélőtábla több ítéletében kimondta, hogy a szabadság kiadását a munkáltatónak kell bizonyítania, és ehhez a bérjegyzék – még a munkavállaló által aláírt is – önmagában nem elegendő, mert csak a bérszámfejtés alapját mutatja, nem objektív, naprakész nyilvántartás.
Gyűjtse össze a munkaszerződést, a szabadságkérelmeket és a válaszokat, a jelenléti íveket, a munkaidő-beosztást, a bérjegyzékeket, valamint a születési anyakönyvi kivonatokat a gyermek utáni pótszabadsághoz. Írásban, határidő megjelölésével szólítsa fel a munkáltatót a ki nem adott napok kiadására, illetve megszűnés után a megváltás megfizetésére. A felszólításban adja meg a napok számát és a kiszámított összeget.
Ha nem fizet, indítson munkaügyi pert a törvényszéken.
A munkaviszonyból származó igényt bíróság előtt lehet érvényesíteni (Mt. 285. § (1) bekezdés); munkaügyi perekben a törvényszék jár el (Pp. 20. § (2) bekezdés). A szabadságmegváltás a munkaviszony megszűnésével válik esedékessé, ettől számítva három év alatt évül el (Mt. 286. § (1) bekezdés). Ha azonban a munkaviszony megszüntetését is vitatja, a keresetet a munkáltatói nyilatkozat közlésétől számított harminc napon belül kell benyújtani (287. § (1) bekezdés b) pont).
A munkavállalót a munkaügyi perben az illetéktörvény alapján illetékfeljegyzési jog illeti meg, így a keresetlevél benyújtásakor illetéket nem kell előre megfizetnie. Jogi képviselő nélkül a bíróságok honlapján elérhető nyomtatványt használja. A kifizetés késedelme miatt késedelmi kamatot is követelhet.
Mire figyeljen
- Ha a munkáltató hosszú időn át nem adja ki a szabadságot, Ön azonnali hatállyal is felmondhat (78. § (1) bekezdés). A Fővárosi Ítélőtábla egy ilyen ügyben végkielégítést és szabadságmegváltást ítélt meg, mert a munkáltató nem tudta bizonyítani, hogy a felhalmozott szabadságot megállapodás alapján kiadta. Az azonnali hatályú felmondást az ok tudomásra jutásától számított tizenöt napon belül kell közölni.
- A munkáltató gyakran arra hivatkozik, hogy a munkavállaló „saját hibájából” nem vette ki a szabadságot. Ez nem mentesíti a megváltás alól: a szabadság kiadása a munkáltató kötelezettsége. A Fővárosi Ítélőtábla negyven nap megváltását ítélte meg egy igazgatóhelyettesnek, akinek a munkarendje nem volt kötetlen, és a szabadságát sem maga állapította meg.
- A bérjegyzéken feltüntetett szabadságnapok nem bizonyítják, hogy a szabadságot ténylegesen kiadták. Ha a munkáltató nem vezet valós nyilvántartást, a perben ez az ő terhére esik. Ennek ellenére saját maga is jegyezze fel, mikor volt ténylegesen szabadságon, és őrizze meg a kérelmeket.
- Ha a munkaviszony fennállása alatt a munkáltató pénzt ajánl a ki nem vett szabadság helyett, ez jogszerűtlen (122. § (5) bekezdés). Az így kifizetett összeg nem szünteti meg a szabadságra való jogot, de a későbbi vitában nehezíti a bizonyítást. Ragaszkodjon a szabadság tényleges kiadásához.
- Az apasági és a szülői szabadság a munkaviszony megszűnésekor nem váltható meg (125. §). Aki ezt felhalmozza, és közben a munkaviszonya véget ér, elveszíti. Az apasági szabadságot a születést követő negyedik hónap végéig kérje, a szülői szabadságot pedig a gyermek hároméves koráig.
- A három éves elévülés hivatalból figyelembe veendő (286. § (3) bekezdés). A megszűnés után ne várjon éveket: a munkáltató iratai elvesznek, a tanúk emlékezete halványul. A munkavállaló igényének elévülési idejét megállapodással nem lehet lerövidíteni (286. § (4) bekezdés).
- Ha közös megegyezéssel szünteti meg a munkaviszonyt, a megállapodásban külön rögzítse a ki nem adott szabadság napjainak számát és a megváltás összegét. Az általános „a felek egymással elszámoltak” fordulat későbbi vitát szülhet arról, mit fizettek ki valójában.
Jogi alap
Kapcsolódó bírósági határozatok
Gyakori kérdések
Hány nap szabadság jár egy évben?
Húsz munkanap alapszabadság mindenkinek jár (116. §). Ehhez huszonöt éves kortól életkor szerinti pótszabadság adódik, negyvenöt éves kortól legfeljebb tíz nap (117. §), valamint a tizenhat évesnél fiatalabb gyermekek után kettő, négy vagy hét nap (118. §). Egy negyvenöt éves, két kisgyermekes munkavállalónak így 20 + 10 + 4 = 34 munkanap jár.
Mikor jár először a magasabb pótszabadság?
Abban az évben, amelyben a munkavállaló az adott életkort betölti (117. § (2) bekezdés), függetlenül attól, hogy a születésnapja januárban vagy decemberben van. A gyermek utáni pótszabadság a születés évében már jár, és utoljára abban az évben, amelyben a gyermek tizenhat éves lesz.
Mindkét szülőnek jár a gyermek utáni pótszabadság?
Az Mt. 118. §-a a pótszabadságot a munkavállalónak biztosítja a tizenhat évesnél fiatalabb gyermeke után, így ha mindkét szülő munkaviszonyban áll, mindkettőjüket megilleti. A pótszabadságot a szülő kérésének megfelelő időpontban kell kiadni, ha azt tizenöt nappal előre bejelenti.
Kiveheti a szabadságot, amikor akarom?
Nem teljesen. A szabadságot a munkáltató adja ki, az Ön meghallgatása után. Évente hét munkanapot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a kérésének megfelelő időpontban kell kiadni, ha tizenöt nappal előre bejelenti (122. § (2) bekezdés). A többi napról a munkáltató dönt, de legalább tizenöt nappal előre közölnie kell.
Átvihető a szabadság a következő évre?
Csak kivételesen. Átvihető, ha a munkaviszony október 1-jén vagy később kezdődött, ha a kiadás az Ön betegsége vagy más, Önnél felmerült ok miatt maradt el, ha a munkáltató gazdasági okból halasztotta el, vagy ha az életkor szerinti pótszabadságról írásban megállapodtak (123. §). Ha a munkáltató ezek nélkül nem adta ki, a szabadság nem vész el.
Elveszik a szabadságom, ha év végéig nem kértem?
Nem. A szabadság kiadása a munkáltató kötelezettsége, ezért ha az év végéig nem adta ki, nem hivatkozhat arra, hogy Ön nem kérte. A ki nem adott napokat később ki kell adnia, a munkaviszony megszűnésekor pedig meg kell váltania (125. §).
Kifizetheti a munkáltató a szabadságot, ha még dolgozom?
Nem. A szabadság a munkaviszony fennállása alatt nem váltható meg pénzben (122. § (5) bekezdés). Pénzbeli megváltásra kizárólag a munkaviszony megszűnésekor kerülhet sor (125. §). A pihenéshez való jog nem pótolható pénzzel, ezért erről a felek sem állapodhatnak meg érvényesen.
Hogyan számolják ki a szabadságmegváltást?
A ki nem adott napok számát meg kell szorozni a napi távolléti díjjal. Ez havibéres munkavállalónál az alapbér egy órára eső része szorozva a napi munkaórák számával, ehhez jönnek a rendszeres pótlékok és a teljesítménybér (148–151. §). A megváltás bruttó összeg, amelyből a munkáltató levonja az adót és a járulékokat.
Mi a teendő, ha felmondtam, és nem fizették ki a ki nem vett szabadságot?
Az összeget legkésőbb az utolsó munkában töltött naptól számított ötödik munkanapon ki kellett volna fizetni (80. § (2) bekezdés). Írásban szólítsa fel a munkáltatót, adja meg a napok számát és az összeget. Ha nem fizet, a megszűnéstől számított három éven belül keresetet indíthat a törvényszék előtt; késedelmi kamatot is kérhet.
Jár szabadság a betegállomány idejére?
Igen. A keresőképtelenség idejét munkában töltött időnek kell tekinteni (115. § (2) bekezdés f) pont, 55. § (1) bekezdés a) pont), így erre az időszakra is jár szabadság. Ha a betegség miatt nem lehetett kiadni, a szabadságot a gyógyulástól számított hatvan napon belül ki kell adni (123. § (3) bekezdés).
Ki bizonyítja a perben, hogy a szabadságot kiadták?
A munkáltató. Ő köteles a szabadságot nyilvántartani (134. § (1) bekezdés c) pont), és a Fővárosi Ítélőtábla gyakorlata szerint a bérjegyzék vagy egy utólag készített táblázat erre nem elég. Ha a munkáltató nem tud objektív, naprakész nyilvántartást bemutatni, a bíróság a szabadságot kiadatlannak tekintheti.
Jogi útmutató – egyes leírások
Dokumentumom elemzése →Jogi útmutatóSzerződésmintákAz ország kezdőlapja