Mt. 77. § – Végkielégítés

(1)A munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha munkaviszonya

a)a munkáltató felmondása,

b)a munkáltató jogutód nélküli megszűnése, vagy

c)a 63. § (1) bekezdés d) pontja

(2)A végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában a (3) bekezdésben meghatározott tartamban fennálljon. A végkielégítésre való jogosultság szempontjából nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg, kivéve

a)a szülési szabadság, a szülői szabadság és a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (128. §),

b)a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (132. §) három hónapot meg nem haladó

(3)A végkielégítés mértéke

a)legalább három év esetén egyhavi,

b)legalább öt év esetén kéthavi,

c)legalább tíz év esetén háromhavi,

d)legalább tizenöt év esetén négyhavi,

e)legalább húsz év esetén öthavi,

f)legalább huszonöt év esetén hathavi

(4)A végkielégítésnek a (3) bekezdés

a)a)–b) pontban meghatározott mértéke egyhavi,

b)c)–d) pontban meghatározott mértéke kéthavi,

c)e)–f) pontban meghatározott mértéke háromhavi

(5)Nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha

a)a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül, vagy

b)a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy a nem egészségi okkal összefüggő képessége.